Az Egyesült Államok a következő öt évben csaknem 28 ezer olcsóbb cirkálórakétával töltené fel megcsappant készleteit – írta az Izvesztyija. A Pentagon FAMM-programja azt mutatja, hogy Washington már nemcsak a csúcstechnológiás fegyverek pontosságával, hanem azok tömeges gyárthatóságával és árával is kénytelen számolni.
Olcsó rakétákkal töltené fel készleteit a Pentagon
A Pentagon a következő öt évben csaknem 28 ezer „költséghatékony” levegő–föld rakétával bővítené arzenálját a FAMM-program keretében. Az amerikai légierő már 355 millió dolláros finanszírozást kért az első ezer darab 2027-ig történő leszállítására.
A program célja olyan nagy pontosságú lőszerek kifejlesztése, amelyek jóval olcsóbbak, mint a hagyományos amerikai csapásmérő eszközök, például a Tomahawk vagy a JASSM. Ezek darabonként több millió dollárba kerülnek, miközben a nagy intenzitású konfliktusokban akár több száz vagy több ezer ilyen rakéta felhasználására is szükség lehet.
Az Izvesztyija szerint Washington azért sürgeti az olcsóbb eszközök tömeggyártását, mert az Ukrajnába és a Közel-Keletre irányuló szállítások, valamint az Irán elleni hadműveletek egyre látványosabban apasztják az amerikai készleteket.
Irán után évekre lehet szükség a pótláshoz
A The New York Times beszámolója szerint a Pentagon már az Irán elleni hadművelet első napjaiban 1100 JASSM-ER cirkálórakétát és mintegy ezer Tomahawkot használt fel. A lap becslése alapján a Patriot légvédelmi rendszerekre és a HIMARS-rakétákra fordított kiadásokkal együtt a költségek elérték az 5,5 milliárd dollárt.
Más becslések szerint az Irán ellen alkalmazott amerikai lőszerek összköltsége akár 28–35 milliárd dollár is lehetett. Ez nemcsak pénzügyi, hanem készletezési problémát is jelent: az amerikai parancsnokságnak fegyvereket kellett átcsoportosítania Európából és a csendes-óceáni térségből a Közel-Keletre.
Az amerikai védelmi minisztériumban is elismerik, hogy a készletek pótlása éveket vehet igénybe. Ez azért különösen érzékeny kérdés Washington számára, mert az Egyesült Államok egyszerre próbálja fenntartani nyomását Oroszországgal, Kínával, Iránnal és más kihívókkal szemben.
A darabár legfeljebb 300 ezer dollár lehet
A FAMM-programban az amerikai légierő szigorú követelményeket támasztott a lehetséges beszállítókkal szemben. Egy rakéta ára nem haladhatja meg a 200–300 ezer dollárt, vagyis töredékébe kell kerülnie a jelenlegi amerikai csapásmérő eszközöknek.
A gyártóknak évente több ezer rakéta előállítására kell képesnek lenniük. Az eszközöknek 460 kilométernél nagyobb távolságban is pontosan kell célba találniuk, és akkor is működőképesnek kell maradniuk, ha az ellenség zavarja a műholdas navigációs jeleket.
A költségek csökkentése érdekében a Pentagon engedélyezné kereskedelmi alkatrészek és 3D nyomtatási technológiák alkalmazását is. A szakértők szerint elfogadható kompromisszum lehet a 45 és 100 kilogramm közötti robbanófej, ha azt kellő pontossággal lehet célba juttatni.
Három irányban fejlesztik az új fegyvereket
A FAMM-projektek három fő kategóriába tartoznak. Az első, a FAMM-P, raklapokról indítható eszközöket jelent. Ezeket olyan szállító repülőgépekről lehetne bevetni, mint a C–130, az A400M vagy a C–17.
A második szegmens, a FAMM-L, a vadászgépek szárnyai alá függeszthető rakétákra összpontosít. Ezeket például F–16-os, F–15EX vagy F–35-ös harci repülőgépek hordozhatnák.
A harmadik irány, a FAMM-BAR, nagy hatótávolságú megoldásokat céloz. Ezek az eszközök akár 1500–1800 kilométeres repülési távolságot is elérhetnének, vagyis részben kiválthatnák a jóval drágább hagyományos cirkálórakétákat.
Boeing, Anduril és startupok is versenyben vannak
Az egyik legfontosabb pályázó a Boeing, amely a JDAM-LR nevű megoldással indul. Ez lényegében a meglévő hagyományos bombák továbbfejlesztése: szárnyakkal és kis méretű sugárhajtóművel látják el őket. A koncepció előnye, hogy az amerikai raktárakban hatalmas készletek állnak rendelkezésre hagyományos bombákból, így az átalakítás viszonylag gyors és olcsó lehet.
A CoAspire RAACM nevű projektje már kísérletibb megközelítést képvisel. A rakéta egyes szerkezeti elemeit akár 3D nyomtatással is elő lehetne állítani a hadszíntér közelében, ami lehetővé tenné a gyors módosításokat, például az üzemanyagtartályok vagy a törzs kialakításának átalakítását.
Az Anduril Industries Barracuda-500 nevű rakétája kifejezetten tömeggyártásra készült. A fejlesztők a fogyasztói elektronika logikáját próbálták átültetni a hadiiparba: minél kevesebb alkatrész, egyszerűbb testforma, szabványos komponensek és gyors összeszerelés.
A Zone 5 Technologies AGM-188A Rusty Dagger nevű rakétája az Ukrajnának szánt ERAM-programból nőtt ki. Fő előnye, hogy műholdas navigáció nélkül, a terep alapján is képes tájékozódni, ezért ellenállóbb lehet az elektronikai zavarással szemben. Hatótávolsága elérheti a 900 kilométert.
A Leidos AGM-190A Black Arrow rakétája kisebb méretű eszköz: egy szabványos raklapon akár húsz darab is elférhet belőle. A mintegy 90 kilogrammos fegyver 740 kilométeres hatótávolságra képes, optikai önirányító rendszere pedig nagy pontosságú célba juttatást tehet lehetővé.
A háborúk új logikájához igazodik Washington
A FAMM-program azt mutatja, hogy az Egyesült Államok egyre inkább szembesül a modern háborúk ipari logikájával. A csúcstechnológiás, de rendkívül drága fegyverek önmagukban nem elegendők, ha egy elhúzódó konfliktusban napok vagy hetek alatt ezres nagyságrendben fogynak a rakéták.
Washington ezért olyan fegyvereket keres, amelyek nem feltétlenül olyan kifinomultak, mint a legdrágább amerikai cirkálórakéták, de elég pontosak, nagy számban gyárthatók, és alkalmasak kritikus célpontok megsemmisítésére. Az Izvesztyija értékelése szerint még néhány tíz kilogramm pontosan célba juttatott robbanóanyag is képes harcképtelenné tenni kulcsfontosságú infrastruktúrákat.
A program tehát nem egyszerű takarékossági intézkedés, hanem alkalmazkodás egy új korszakhoz. Az Egyesült Államoknak egyszerre kell támogatnia szövetségeseit, fenntartania globális katonai jelenlétét, és felkészülnie arra, hogy a jövő háborúiban nemcsak a technológiai fölény, hanem a gyártási kapacitás, az ár és a készletek mélysége is döntő tényező lesz.
