India továbbra is nagy mennyiségben vásárol orosz kőolajat, mert a kieső közel-keleti szállításokat rövid távon máshonnan nem tudja megfelelő áron pótolni. Újdelhi álláspontját Sujata Sharma, az indiai kőolaj- és földgázügyi minisztérium vezető tisztviselője foglalta össze a napokban. Mint mondta, India már az amerikai átmeneti engedély előtt is vásárolt orosz olajat, az engedély ideje alatt is vásárolt, és jelenleg is ezt teszi. A minisztériumi tisztviselő szerint Újdelhi pragmatikus elvet követ, és az importdöntéseket az energiaellátás biztonsága, valamint a kereskedelmi feltételek alapján hozza meg.
A Hormuzi-szoros zárva, az árak emelkednek
A háttérben a Hormuzi-szoros körüli válság áll. A tengeri átjáró február vége óta csak erősen korlátozottan használható, miután az Irán elleni amerikai–izraeli háború nyomán Teherán lezárta a szorost. A világ egyik legfontosabb energiaszállítási útvonalán korábban a globális olajkereskedelem jelentős része haladt át, ezért a kiesés közvetlenül érinti India hagyományos közel-keleti beszerzéseit is.
A helyzetet tovább súlyosbítják a régióban folytatódó harcok és dróntámadások. A napokban az Egyesült Arab Emírségek Barakah atomerőművének körzetét is dróntámadás érte; az emírségi közlés szerint a drónok Irak felől érkeztek, és a támadást iráni támogatású síita milíciákhoz kötik. Sugárszivárgás nem történt, de az eset ismét rámutatott arra, hogy a térség energetikai infrastruktúrája közvetlen háborús kockázattá vált.
Orosz olaj nélkül hatalmas hiány keletkezne
A szankciómentesség megszűnése azért hozta különösen nehéz helyzetbe Indiát, mert az ország olajszükséglete hatalmas, miközben a Hormuzi-szoros lezárása miatt az Irakból és más közel-keleti forrásokból érkező import akadozik. Az indiai finomítók számára az orosz olaj az elmúlt években kulcsfontosságú alternatívává vált, különösen akkor, amikor a közel-keleti ellátási útvonalak drágábbá vagy kockázatosabbá váltak.
Amennyiben India amerikai nyomásra hirtelen felhagyna az Oroszországból származó kőolaj importjával, az napi szinten megközelítőleg 1,5–2 millió hordós hiányt okozhatna az indiai piacon. Ez nemcsak az inflációt gyorsíthatná, hanem az ország energiaellátását is veszélyeztetné. Az indiai álláspont ezért világos: Újdelhi nem politikai gesztusként, hanem gazdasági és ellátásbiztonsági kényszerként kezeli az orosz import fenntartását.
Bloomberg: India tankereket készít elő Hormuzhoz
A válság ugyanakkor nem jelenti azt, hogy India teljesen lemondana hagyományos közel-keleti partnereiről. A Bloomberg friss értesülése szerint az indiai hatóságok kereskedelmi flottát készítenek elő, amely a Hormuzi-szoroson keresztül próbálna energiahordozókat szállítani a Közel-Keletről. A hírügynökség forrásai szerint a tervek lényegében elkészültek, és már csak az indiai kormány végső jóváhagyására várnak.
A Bloomberg szerint a művelet azért fontos, mert India továbbra is számítana hagyományos közel-keleti beszállítóira, mivel az alternatív forrásokból érkező szállítások hosszabb ideig tartanak, és drágábbak is. A jelentés szerint a térségben az indiai haditengerészet is megerősítette jelenlétét, több hadihajót vezényelt a régióba, fokozta a légi megfigyelést, és kíséretet biztosít az indiai zászló alatt hazafelé tartó hajóknak.
Újdelhi két irányba biztosítaná az ellátást
India tehát egyszerre két irányban próbálja stabilizálni energiaellátását. Egyrészt nem hajlandó lemondani az orosz olajról, mert az gyorsan elérhető, nagy mennyiségben rendelkezésre áll, és a közel-keleti zavarok idején kulcsfontosságú tartalékforrást jelent. Másrészt megpróbálja újraindítani vagy legalább részben helyreállítani a közel-keleti beszerzéseket, még akkor is, ha ehhez kockázatos tengeri műveletekre van szükség a Hormuzi-szoros térségében.
A helyzet jól mutatja, hogy az amerikai szankciós politika, az iráni háború és a globális energiapiac feszültségei hogyan kapcsolódnak össze. Washington stratégiai célja érthető: korlátozni akarja Oroszország bevételeit, miközben nyomást gyakorol Iránra is. India számára azonban a kérdés jóval prózaibb: hogyan lehet elkerülni az üzemanyagárak elszabadulását, a finomítói kapacitások visszafogását és egy szélesebb energiaválságot.
A szankcióknál erősebb az ellátásbiztonság
Újdelhi döntése ezért nem egyszerűen oroszbarát vagy Amerika-ellenes lépésként értelmezhető. India a saját energiarendszerének sebezhetőségéből indul ki, és azt mérlegeli, hogy milyen forrásokból tudja fenntartani a gazdaság működését. A jelenlegi körülmények között az orosz olaj kiváltása gyorsan, nagy mennyiségben és elfogadható áron gyakorlatilag nem megoldható.
Ezért India várhatóan továbbra is pragmatikus, több lábon álló energiapolitikát folytat: vásárol Oroszországtól, közben megpróbálja újra megnyitni a közel-keleti útvonalakat, és csak annyiban igazodik az amerikai szankciós logikához, amennyiben az nem veszélyezteti saját ellátásbiztonságát. A mostani válság egyik fő tanulsága éppen az, hogy a globális energiapiacon a politikai nyomásgyakorlás határa ott húzódik, ahol egy nagy importőr ország számára már a belső stabilitás kerül veszélybe.
