Megkezdődött a Tu–214-es közepes hatótávolságú utasszállító repülőgépek átadása – közölte az orosz Egyesített Repülőgépgyártó Vállalat, az OAK vezetője. Vagyim Badeha a TASZSZ kérdésére úgy fogalmazott: a szállítások „már zajlanak”.
A bejelentés azért fontos, mert a Tu–214 nem új konstrukció, hanem egy régebbi, szovjet–orosz fejlesztési vonal újraélesztett típusa. A gép a Tu–204 család továbbfejlesztett változata, amelyet eredetileg az 1990-es évek végétől gyártottak. A nyugati repülőgépek és alkatrészek kiesése után azonban Moszkva számára stratégiai kérdéssé vált, hogy a polgári légiközlekedésben is nagyobb arányban támaszkodjon hazai gyártású típusokra.
Ennek megfelelően az orosz kormány a nemzetközi szankciók bevezetése után döntött úgy, hogy lendületet ad a Tu–214 programnak, és a gépet importhelyettesített berendezésekkel, hazai rendszerekkel és módosított műszaki tartalommal állítja újra sorozatgyártásba.
Teljesen orosz fedélzeti rendszerekkel kapott jóváhagyást
A program egyik kulcslépése 2025. december 27-én történt, amikor a Roszaviacija jóváhagyta a Tu–214 típus fő konstrukciós módosítását. Az orosz légügyi hatóság szerint a gép modern, hazai fejlesztésű fedélzeti rádióelektronikai komplexumot és orosz alkatrészeket kapott, köztük új biztonsági rendszereket is.
A Tu–214 a hatóság közlése szerint 2024 novemberében hajtotta végre első repülését az importhelyettesítési módosítások után, majd 2025 februárjában megkezdte a kiegészítő tanúsítási tesztek programját. A vizsgálatokat sikeresen lezárták, ez tette lehetővé a teljesen hazai berendezésekkel felszerelt változat jóváhagyását.
A gép jelentősége így nem pusztán abban áll, hogy egy újabb utasszállító kerülhet az orosz légitársaságok flottájába. A típus az orosz polgári repülőgépipar technológiai önállóságának egyik jelképe lett: Moszkva azt próbálja bizonyítani vele, hogy a Boeing- és Airbus-gépekhez, illetve a nyugati alkatrészellátáshoz való hozzáférés korlátozása mellett is képes fenntartani és megújítani saját utasszállító-flottáját.
Mit tud a Tu–214?
Az OAK hivatalos adatai szerint a Tu–214 keskenytörzsű, két hajtóműves, közepes hatótávolságú utasszállító repülőgép. Maximális felszállótömege 110,75 tonna, maximális kereskedelmi terhelése 25,2 tonna, teljes üzemanyag-feltöltése pedig a faroktartály figyelembevételével 35,71 tonna.
A gép legfeljebb 210 utas szállítására alkalmas. A gyártónál maximális kereskedelmi terhelés mellett 3800 kilométeres hatótávolsággal számolnak, míg más orosz iparági ismertetők ennél nagyobb, konfigurációtól függően akár 6500 kilométer körüli maximális repülési távolságot is megadnak. A különbség abból adódik, hogy nem mindegy, teljes utasterhelésről, maximális hasznos teherrel végrehajtott járatról vagy könnyebb konfigurációról van szó.
A típus automatikus leszállási rendszere az ICAO II. kategóriájú meteorológiai minimumainak felel meg, vagyis kedvezőtlen látási viszonyok között is alkalmas biztonságos üzemeltetésre. A kabint az OAK ismertetése szerint elektronikus kijelzőkre és automatizált repülésirányítási megoldásokra épülő ergonómiai kialakítással tervezték.
Régi konstrukció, új stratégiai szerep
A Tu–214 egyik sajátossága, hogy nem papírról induló új fejlesztés. A típus első repülése még az 1990-es évek második feléhez köthető, a gépeket pedig hosszú ideig elsősorban állami megrendelésre, különleges konfigurációkban gyártották. A mostani helyzetben éppen ez vált előnnyé: a konstrukció ismert, a gyártási háttér Kazanyban rendelkezésre áll, és a típus gyorsabban állítható vissza nagyobb sorozatú gyártásba, mint egy teljesen új repülőgép.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a program egyszerű lenne. A Tu–214-et a mai légiközlekedési igényekhez kellett igazítani. Ezzel összefüggésben a Tupoljev 2024-ben innovációs konstrukciós központot hozott létre a a gép modernizálására. A Rosztyeh közlése szerint a központ feladatai közé tartozik a Tu–214 tömegének optimalizálása, a hatótávolság növelése, az összeszerelés munkaigényének csökkentése és a típus korszerűsítése.
Az S7 száz gépre jelezte igényét
A program piaci jelentőségét mutatja, hogy az S7 Group, az OAK és az Állami Közlekedési Lízingtársaság februárban háromoldalú együttműködési memorandumot írt alá 100 darab Tu–214-es lehetséges szállításáról. A megállapodás a 2024-ben megkötött előzetes egyezséget vitte tovább, és az S7 üzemeltetési modelljéhez igazított, bővített képességű közepes hatótávolságú gépekről szól.
A végleges szerződések feltételeit, az ütemezést és a pontos darabszámokat még tisztázni kell. A Kommerszant korábbi beszámolója szerint az első sorozatgyártású gépek átadása az S7 számára 2029-től kezdődhet, a felek pedig a kabinelrendezésről, az üzemeltetési dokumentációról és a műszaki konfigurációról is tárgyalnak.
Ez azt jelzi, hogy a mostani szállítások még nem feltétlenül a nagy légitársasági flottaátadás kezdetét jelentik, inkább a program ipari és tanúsítási szakaszának továbblépését. A valódi próba az lesz, hogy az OAK és a kazanyi repülőgépgyár képes-e stabil, kiszámítható ütemben gépeket átadni a kereskedelmi üzemeltetőknek.
Kazanyra épül az orosz polgári repülőgépipari fordulat
A Tu–214-et a kazanyi repülőgépgyárban gyártják, amely a Tupoljev és az OAK rendszerén belül működik. A Rosztyeh vezetője, Szergej Csemezov korábban arról beszélt, hogy a gyárat az elmúlt években jelentősen modernizálták, és a tervek szerint 2028–2029-re évi 20 Tu–214-es gyártására lehet képes.
Ez ambiciózus cél. Oroszországnak egyszerre kell pótolnia a kieső nyugati gépeket, fenntartania a meglévő flottát, és felfuttatnia több hazai típust, köztük az MSz–21-et, a Superjet új változatát, az Il–114–300-at és a Tu–214-est. Ebben a rendszerben a Tu–214 egyfajta átmeneti, de stratégiailag fontos típus lehet: nem a legmodernebb konstrukció, viszont már létezik, tanúsított, és hazai ipari bázison gyártható.
