A 2025-ös globális mozipiaci adatok alapján úgy tűnik, Hollywood már nem képes ugyanazzal az erővel uralni a nemzetközi toplistákat, mint korábban. A Fudan Egyetem Kínai Kutatóintézetével közösen publikált Global Cinematic Decolonization Index-jelentés szerint az amerikai filmek aránya a vizsgált 39 ország és régió éves top 10-es listáin 2023-ban még 82 százalék volt, 2024-ben 77 százalékra, 2025-ben pedig 66,1 százalékra csökkent.
A mutató módszertanát érdemes óvatosan kezelni, mert nem a teljes globális bevételt méri, hanem azt, hogy a kiválasztott piacok éves top 10-es listáiban milyen arányban jelennek meg amerikai filmek. Ettől még a trend érdekes: Hollywood továbbra is erős, de a „mindenhol ugyanaz a nagy amerikai film nyer” korszak szemmel láthatóan gyengül.
A jelentés szerint 2025-ben az amerikai filmek közül továbbra is nagy nemzetközi jelenléte volt például a Zootopia 2-nek és az Avatar: Fire and Ash-nek. Az AP beszámolója szerint az Avatar harmadik része 345 millió dolláros globális nyitást ért el, vagyis a nagy amerikai franchise-ok még mindig képesek hatalmas nemzetközi eredményekre. A kép tehát nem az, hogy Hollywood összeomlott, hanem az, hogy már sokkal több piacon van valódi versenytársa.
A régi hollywoodi recept kifáradt
A kínai elemzés egyik fő állítása, hogy a hollywoodi „aranyrecept” kezd veszíteni az erejéből. Ez alatt elsősorban a franchise-okra, képregényfilmekre, rebootokra, folytatásokra és már meglévő szellemi tulajdonokra épülő modellt érti. Ezt nyugati adatok is részben alátámasztják.
Bár a filmipar mindig is előszeretettel épített az ismert történetekre, sztárokra és folytatásokra, a közönség egy része már nem érzi frissnek ezt a kínálatot. A szuperhősfilm, a nosztalgia-reboot és a nagy látványfilm sokáig globális közös nyelvként működött, de az utóbbi években több piacon lanyhult a nézők lelkesedése ezekért az alkotásokért.
Közben az amerikai belpiac sem tért vissza a járvány előtti szintre. A Screen Daily szerint az észak-amerikai mozipénztárak 2025-ben nagyjából 8,87 milliárd dolláros bevételt értek el, ami csak kismértékben haladta meg a 2024-es eredményt, és továbbra is elmaradt a korábbi csúcsoktól. Ez azt mutatja, hogy a gond nem csupán a külföldi közönséggel van: az amerikai mozikban is nehezebb ugyanazzal a képlettel tömegeket mozgatni.
Ázsia egyre inkább önálló központtá válik
A Hollywood utáni tér egyik legfontosabb kitöltője Ázsia. A Variety a CNC adataira hivatkozva arról írt, hogy 2025-ben Ázsia vezette a globális mozipiacot, a kínai Ne Zha 2 pedig a világ első számú mozifilmje lett. A Guardian szerint a kínai animációs siker nemcsak hazai rekordokat döntött meg, hanem globális animációs mérföldkővé is vált. A film kínai mitológiai alapanyagra épített, mégis széles, modern érzelmi nyelven szólalt meg, ami bárhol befogadhatóvá tette.
Ez különösen fontos: a sikeres nem-amerikai filmek nem egyszerűen lemásolják Hollywoodot, hanem saját történelmi, mitológiai, vallási vagy társadalmi anyagból dolgoznak. Kína esetében a mitológia és a nemzeti kulturális emlékezet, India esetében a többnyelvű filmipar, Japánnál az anime, Indonéziában vagy Vietnamban pedig a helyi műfaji filmek és történelmi témák adnak önálló alapot.
India ebből a szempontból külön kategória. A kínai jelentés szerint India vezette a „dekolonizációs” rangsort, ami nem meglepő: az indiai közönség régóta elsősorban saját filmiparából fogyaszt, és nemcsak Bollywood, hanem a tamil, telugu, kannada vagy malajálam nyelvű regionális filmgyártás is országos jelentőségre tud szert tenni. Ez azt jelenti, hogy India nem egyszerűen védekezik Hollywooddal szemben, hanem saját belső kulturális sokféleségéből épít országos filmkultúrát.
Kína különösen nehéz terep lett Hollywoodnak
Hollywood visszaszorulása Kínában látványos, de nem teljes. A Reuters szerint a Zootopia 2 2025 végén rekordot döntött Kínában: hat nap alatt 275,6 millió dolláros bevételt ért el, és a nyitóhétvégén a jegyeladások döntő részét vitte. A hírügynökség ugyanakkor hozzátette, hogy ezt inkább kivételként, nem pedig a hollywoodi filmek általános visszatéréseként érdemes értelmezni.
A Le Monde már 2025-ben arról írt, hogy Kína az amerikai vámintézkedésekre válaszul csökkenteni kezdte a hollywoodi filmek behozatalát, miközben a kínai filmek amúgy is dominálták a hazai piacot. A lap szerint a külföldi filmek 2024-ben mindössze a kínai jegybevétel körülbelül 5 százalékát adták, és csak három amerikai film került be a top 20-ba.
Ez a kínai példa jól mutatja, hogy a folyamat mögött egyszerre van politika, iparstratégia és közönségízlés. A szabályozás védi és helyzetbe hozza a hazai filmeket, de ez önmagában kevés lenne, ha a közönség nem menne el rájuk. A Ne Zha 2 vagy más nagy kínai sikerek azt bizonyítják, hogy van fizetőképes kereslet a saját kulturális kódokra építő látványfilmekre.
A Közel-Kelet és a globális Dél is saját történeteket keres
A jelentés egyik érdekes pontja Egyiptom és a Közel-Kelet előretörése. A Global Cinematic Decolonization Index szerint Egyiptom 2025-ben a harmadik helyre került, a helyi top 10-ben hét egyiptomi filmmel. Ez azért figyelemre méltó, mert Egyiptom nem tartozik a világ leggazdagabb országai közé, mégis hosszú ideje az arab filmkultúra egyik központja.
A Közel-Keleten különösen fontos, hogy a hollywoodi kínálat nem mindig illeszkedik a helyi kulturális igényekhez. Az amerikai romantikus filmek, liberális életmódnarratívák vagy terrorellenes akciófilmek sokszor idegenek, sőt politikailag terheltek lehetnek az arab közönség számára. Ezt a rést tölthetik ki a helyi vígjátékok, krimik, akciófilmek, vallási vagy társadalmi témájú történetek.
Szaúd-Arábia esete különösen látványos: a mozikat csak 2018-ban nyitották meg újra, mégis néhány év alatt gyorsan fejlődő piac lett. Ez nem spontán kulturális fordulat, hanem állami stratégia is: a Vision 2030 részeként Rijád a szórakoztatóipart, a turizmust és a kulturális termelést is a gazdasági diverzifikáció eszközének tekinti.
Mi tölti ki az amerikai filmek helyét?
A válasz nem egy új hegemón. Nem arról van szó, hogy Hollywood helyére Kína, India vagy Japán lépne ugyanabban az egyközpontú szerepben. Inkább több regionális központ erősödik egyszerre.
Kínában kínai látványfilmek és animációk, Indiában hindi és regionális nyelvű filmek, Japánban anime, Egyiptomban arab vígjátékok és közönségfilmek, Délkelet-Ázsiában horror, akció és történelmi filmek, Oroszországban pedig a nyugati szankciók után részben kényszerből megerősödő hazai kínálat tölti ki a teret.
Emellett vannak regionális átjárások is. A kínai jelentés szerint a japán anime több ország top 10-es listájába is bekerült, egyiptomi filmek Szaúd-Arábiában szerepeltek jól, indiai filmek pedig az Öböl menti országokban tudtak erős pozíciót szerezni. Ez a legérdekesebb fejlemény: a nem hollywoodi filmek nemcsak otthon erősödnek, hanem egymás piacain is megjelennek.
Hollywood gondja végső soron bizalmi és képzeleti válság
A visszaszorulás mögött nemcsak gazdasági és politikai okok állnak. A mélyebb probléma az, hogy Hollywood sokáig univerzálisnak gondolta a saját történetmesélési modelljét. A hős útja, a szuperhős, a liberális önmegvalósítás, a technológiai optimizmus, a világmegmentés és az amerikai értékrend sokáig globálisan exportálható csomagnak tűnt.
Most azonban egyre több ország közönsége mondja azt: érdekes lehet az amerikai történet, de nem az egyetlen történet. A nézők nem feltétlenül Amerika-ellenesek, egyszerűen csak jobban érdekli őket a saját nyelvük, saját humoruk, saját félelmeik, saját társadalmi feszültségeik és saját mitológiájuk.
Ezért félrevezető lenne Hollywood visszaszorulását pusztán „antiwestern” jelenségként értelmezni. Sokkal inkább arról van szó, hogy a globális közönség érettebb, válogatósabb és kulturálisan magabiztosabb lett. A streamingszolgáltatók, a helyi filmipari támogatások, a közösségi média és az új technológiák mind hozzájárultak ahhoz, hogy a nézők ne csak azt lássák, amit Los Angeles exportál.
Nem Hollywood vége, hanem a monopólium vége
Hollywood továbbra is óriási pénzügyi, technológiai és marketingerővel rendelkezik. Egy Avatar, egy Disney-animáció vagy egy nagy franchise még mindig képes világszerte tömegeket mozgatni. De már nem magától értetődő, hogy minden ország éves toplistáját amerikai filmek uralják.
A 2025-ös adatok azt mutatják, hogy a globális filmkultúra többpólusúvá válik. A helyi filmek nemcsak presztízsprojektek vagy fesztiválfilmek, hanem tömegfilmek is lehetnek. A nézők pedig egyre gyakrabban nem a legnagyobb amerikai látványosságra, hanem a saját történetükre vesznek jegyet.
Ez a folyamat a globális politika kulturális megfelelője: a világ nem feltétlenül zárul be, de kevésbé akar egyetlen központ körül forogni. Hollywood számára ez nem halálos ítélet, hanem figyelmeztetés. Ha újra valóban globális akar lenni, akkor nem elég nagyobbat robbantani, több folytatást gyártani és régi IP-ket újracsomagolni. Újra olyan történeteket kell kitalálnia, amelyek nemcsak eladhatók, hanem hihetők is.
