Donald Trump grandiózus gázai újjáépítési terve egyelőre nem a béketeremtés, hanem a pénzügyi és politikai bénultság példája lett. A Financial Times szerint a Világbank által kezelt hivatalos alapban jelenleg nincs pénz, miközben korábban több tízmilliárd dolláros vállalásokról beszéltek.
Üres alap, nagy ígéretek
A Donald Trump által létrehozott gázai Board of Peace, vagyis a Béketanács hivatalos újjáépítési alapja a Financial Times szerint egyetlen dollárt sem kapott, noha a testület körül korábban mintegy 17 milliárd dollárnyi vállalásról beszéltek. A lap beszámolója szerint a szervezet hónapok óta működési és pénzügyi bizonytalanságban van, Gázában pedig nem indultak el érdemi rekonstrukciós projektek.
A helyzet azért különösen kínos Washington számára, mert Trump a testületet a gázai háború utáni rendezés egyik kulcselemeként mutatta be. A konstrukció lényege az lett volna, hogy a Béketanács nemcsak pénzügyi koordinátorként, hanem egyfajta átmeneti politikai felügyeleti szervként is működik a palesztin enklávé újjáépítése és igazgatása fölött.
A számok azonban mást mutatnak. A Reuters már áprilisban arról írt, hogy a testület csak a megígért források töredékéhez jutott hozzá, ami lényegében megbénította Trump gázai tervét. Májusban a testület maga is sürgette a vállalások gyorsabb teljesítését, és finanszírozási hiányról számolt be.
A pénz nem a hivatalos csatornába érkezett
A történet egyik legfontosabb részlete, hogy nem arról van szó, hogy egyáltalán semmilyen pénzmozgás nem történt. A Financial Times szerint a hivatalos, Világbank által kezelt alap üres, miközben bizonyos kisebb összegek egy JPMorgannál vezetett magánszámlára kerültek. Ez azért problémás, mert ez a csatorna nem ugyanazokkal az átláthatósági és beszámolási követelményekkel működik, mint egy Világbank által kezelt alap.
A beszámolók szerint ténylegesen eddig az Egyesült Arab Emírségek adott mintegy 20 millió dollárt, Marokkó pedig körülbelül 3 millió dollárt. Ezekből a forrásokból nem gázai újjáépítési projekteket finanszíroztak, hanem főként a háború utáni ügyekért felelős megbízott, Nickolay Mladenov irodáját, valamint a testület által kijelölt palesztin technokrata bizottság működését.
Ez önmagában is sokat elmond a kezdeményezés állapotáról: a pénz nem az infrastruktúra helyreállítására, lakóházak újjáépítésére vagy közszolgáltatások újraindítására ment, hanem a testület intézményi apparátusának fenntartására.
Trump mint kvázi örökös elnök
A Béketanács már a megalakulásakor szokatlan konstrukciónak tűnt. Trump személyesen állt az élére, de nem amerikai elnökként, hanem Donald Trumpként. A tagsági modell is rendhagyó: a beszámolók szerint az állandó részvétel vagy „élethosszig tartó” tagság egymilliárd dolláros hozzájáruláshoz kapcsolódhatott.
Ez a modell a klasszikus nemzetközi intézményektől meglehetősen távol áll. Nem ENSZ-logikára, nem Világbank-logikára, és nem is hagyományos donorkonferenciás rendszerre hasonlít, hanem sokkal inkább egy Trump nevéhez kötött, félig politikai, félig üzleti jellegű konstrukcióra.
Éppen ezért vált különösen érzékennyé a finanszírozási kudarc. Ha a testület valóban a gázai átmenet központi intézménye lenne, akkor a pénzügyi üresség nem egyszerű adminisztratív probléma, hanem a teljes politikai terv életképességét kérdőjelezi meg.
Palesztin pénzből finanszíroznák a tervet?
A Reuters szerint Washington azt is mérlegeli, hogy az Izrael által visszatartott palesztin adóbevételek egy részét Trump gázai tervének finanszírozására irányítsák át. A visszatartott összeg nagyságát mintegy 5 milliárd dollárra becsülik.
Ez politikailag rendkívül kényes lépés lenne. A pénz eredetileg a Palesztin Hatóságot illetné, Izrael azonban visszatartja. Ha ebből finanszíroznák az Egyesült Államok által támogatott gázai átmeneti struktúrát, az könnyen úgy értelmezhető, hogy a palesztinok saját, visszatartott forrásaiból működtetnék azt a politikai rendszert, amelyet kívülről próbálnak rájuk erőltetni.
Ez a megoldás nemcsak jogi, hanem legitimációs kérdéseket is felvet. Egy olyan újjáépítési testület, amely nem rendelkezik stabil nemzetközi finanszírozással, majd a palesztin adóbevételek átirányítására szorul, nehezen tudja magát semleges, technokrata vagy humanitárius szereplőként bemutatni.
