Az Egyesült Államok és Irán között megszületett az a memorandum, amely a közel-keleti háborús eszkaláció lezárását, a Hormuzi-szoros fokozatos újranyitását és egy új tárgyalási szakasz elindítását célozza. Donald Trump amerikai elnök szerint a megállapodás lényege, hogy Irán nem jut nukleáris fegyverhez, a térségben csökken a katonai feszültség, és helyreállhat a tengeri kereskedelem biztonsága.
A hivatalos ceremóniát a tervek szerint pénteken tartják Svájcban, de Washington már most azt kommunikálja, hogy a memorandum politikai értelemben megszületett. A Hormuzi-szoros részlegesen megnyílt, teljes újranyitását pedig a hét végére ígérik. Trump jelezte, hogy a megállapodás szövegét később nyilvánosságra hozzák, miközben a szankciók enyhítését Irán további magatartásától tette függővé.
Libanon lett az alku legkényesebb pontja
A megállapodás legvitatottabb eleme nem is közvetlenül a nukleáris program, hanem Libanon. Teherán azt állítja, hogy a memorandum része a harci cselekmények leállítása minden fronton, beleértve Libanont is. Az iráni külügy szerint a szöveg többször is hivatkozik Libanon szuverenitására és területi egységére, vagyis Irán úgy értelmezi az alkut, hogy az izraeli–Hezbollah-front rendezése nélkül nincs tartós béke.
Ez élesen szembemegy Izrael eddigi stratégiájával. Jeruzsálem hónapok óta azt próbálta elérni, hogy a libanoni hadszíntér ne olvadjon bele az amerikai–iráni tárgyalási csomagba. Az izraeli vezetés számára a Hezbollah katonai jelenléte önálló biztonsági kérdés, amelyben nem akarja, hogy Washington és Teherán megállapodása korlátozza a mozgásterét.
Ben-Gvir: Izrael nem amerikai alárendelt
Itamar Ben-Gvir izraeli nemzetbiztonsági miniszter nyíltan kijelentette, hogy Izrael nem köteles végrehajtani az amerikai–iráni megállapodást. Szerinte Izrael független és szuverén állam, nem az Egyesült Államok alárendeltje, és nem részese olyan egyezségnek, amely nem garantálja biztonságát.
Ben-Gvir különösen a libanoni pontokat utasította el. Azt követelte, hogy Izrael ne elégedjen meg kevesebbel a Hezbollah teljes felszámolásánál, és ne vonuljon ki azokról a területekről, amelyeket hadserege megtisztított a terrorista infrastruktúrától. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az izraeli kormány keményvonalas része nem tekinti lezártnak a háborút, még akkor sem, ha Washington és Teherán a tűzszünet politikai kereteiről beszél.
Netanjahu ellen fordul az izraeli vita
Az alku Izraelben belpolitikai vihart is kavart. Több ellenzéki és kormányközeli szereplő is stratégiai kudarcként értelmezi a fejleményt. A bírálatok lényege, hogy Benjamin Netanjahu éveken át azt ígérte: Izrael képes lesz katonai és diplomáciai erővel megakadályozni Irán megerősödését, most viszont a végső politikai alkut Washington és Teherán köti meg Izrael feje fölött.
Jaír Golan és más ellenzéki szereplők szerint Netanjahu hamis biztonságérzetet adott az izraeli társadalomnak, miközben az ország katonai eredményei nem fordultak át tartós stratégiai előnybe. Beni Ganc szintén stratégiai kudarcról beszélt, és arra figyelmeztetett, hogy Izrael a következő években diplomáciai, katonai és jogi küzdelemre kényszerülhet az egyezség következményei miatt.
Az iráni értelmezés sokkal ambiciózusabb
Az iráni sajtóban kiszivárgott részletek szerint Teherán jóval szélesebben értelmezi a memorandumot, mint Washington. A Tasznim hírügynökség forrásai szerint a dokumentum tartalmazhatja az amerikai harcoló alakulatok fokozatos kivonását Irán közvetlen környezetéből, új amerikai erők telepítésének tilalmát a tárgyalási időszak alatt, valamint azt, hogy Irán ez idő alatt nem tesz új nukleáris lépéseket.
Ugyanezek a kiszivárgott állítások a szankciók fokozatos enyhítéséről is szólnak. Eszerint Washington ideiglenes mentességeket adhat az iráni olaj, petrolkémiai termékek, szállítás, biztosítás és pénzügyi tranzakciók területén, majd a végleges megállapodás után szélesebb körű szankciófeloldás következhet. Ezeket az elemeket azonban egyelőre óvatosan kell kezelni, mert a teljes szöveg még nem nyilvános, és Washington visszafogottabban fogalmaz.
A Hormuzi-szoros megnyílik, de feltételekkel
A Hormuzi-szoros újranyitása a megállapodás leggyorsabban érzékelhető gazdasági következménye. Trump szerint a szoros péntekre teljesen megnyílhat, díjmentes hajózással és a szükséges aknamentesítés után. Irán ugyanakkor azt hangsúlyozza, hogy Ománnal együttműködve vesz részt a tengeri áthaladás biztonságának garantálásában.
Ez gazdasági szempontból kulcsfontosságú. A szoros lezárása vagy részleges blokkolása megemelte az olajárakat, növelte a biztosítási díjakat, és megzavarta az LNG- és kőolajszállításokat. A részleges újranyitás már önmagában is enyhítheti a piaci nyomást, de a teljes normalizációhoz arra van szükség, hogy a hajózási társaságok, biztosítók és energiaimportőrök valóban biztonságosnak lássák az útvonalat.
A Hezbollah kérdése eldöntheti az alku sorsát
A legnagyobb kockázat az, hogy a memorandum végrehajtása Libanonban bukhat el. Ha Izrael folytatja katonai műveleteit, vagy ha a Hezbollah újra támadásokat indít, Teherán könnyen arra hivatkozhat, hogy a megállapodás feltételei sérültek. Az iráni értelmezés szerint bármilyen újabb támadás, merénylet vagy katonai akció Iránban, Libanonban vagy az úgynevezett ellenállási front területén felfüggesztheti a végrehajtást.
Ez a kitétel rendkívül érzékeny, mert Izrael nem akarja elveszíteni önálló katonai mozgásterét, Irán viszont a libanoni frontot saját regionális alkupozíciójának részeként kezeli. Trump ugyan arról beszélt, hogy Libanon rendezése nem lehetetlen, és tárgyalni kellene a Hezbollahhal, de ez Izraelben politikailag különösen robbanékony állítás.
Az alku nem lezárás, hanem új erőpróba kezdete
Az amerikai–iráni memorandum tehát nem egyszerű békeszerződés, hanem egy törékeny politikai keret. Washington azt szeretné bizonyítani, hogy képes megállítani a háborút, újranyitni Hormuzt, és tárgyalásos úton kezelni az iráni nukleáris kérdést. Teherán azt mutatná fel, hogy túlélte a nyomást, megőrizte regionális befolyását, és rákényszerítette az Egyesült Államokat a tárgyalásra.
