Irán nem kíván áthaladási díjat kivetni a Hormuzi-szoroson közlekedő hajókra, de díjat számítana fel az általa nyújtott szolgáltatásokért – közölte az iráni külügyminisztérium szóvivője. A kérdés azért vált nemzetközi vitatémává, mert a Hormuzi-szoros a világ egyik legfontosabb tengeri energiaútvonala, és bármilyen új díj vagy engedélyezési rendszer közvetlenül érintené az olaj- és gázpiacokat.
Teherán jogi különbséget tesz útdíj és szolgáltatási díj között
A Guancha hírösszefoglalója szerint az iráni külügyi szóvivő szerint Teherán „nem törekszik áthaladási díj beszedésére”, ugyanakkor a biztosított szolgáltatásokért díjat kérhet.
Ez nem egy retorikai fogás. A nemzetközi jog alapján a tengerszorosokon történő áthaladásért kivetett általános útdíj jogilag vitatható, illetve tiltott lehet, miközben a konkrét szolgáltatásokért – például biztonsági, környezetvédelmi, navigációs vagy adminisztratív jellegű ellátásért – elvileg lehet díjat felszámítani.
A vita lényege tehát az, hogy Irán milyen jogcímen és milyen szolgáltatásért kérne pénzt. Egyelőre nem világos, pontosan milyen szolgáltatásokról lenne szó, és az sem, hogyan működne a gyakorlatban egy ilyen rendszer.
A Hormuzi-szoros már nem egyszerű hajózási útvonal
A Hormuzi-szoros a Perzsa-öböl kijárata, amelyen keresztül a térség olaj- és földgázexportjának jelentős része jut el a világpiacokra. Ezért minden olyan lépés, amely a hajózás feltételeit érinti, azonnal geopolitikai és gazdasági jelentőséget kap.
A Guancha szerint a díjfizetés gondolata azután merült fel, hogy február 28-án amerikai–izraeli támadás érte Iránt, majd Teherán válaszul a térség kereskedelmi hajózására is nyomást gyakorolt. Márciusban iráni tisztségviselők már arról beszéltek, hogy díjat vethetnek ki a szoroson áthaladó hajókra, májusban pedig létrehozták a Perzsa-öböl szorosainak igazgatásáért felelős hatóságot, amely a „biztonságos áthaladási engedélyek” kezelését kapta feladatul.
Ugyancsak májusban jelentek meg hírek arról, hogy Irán és Omán a Hormuzi-szoroson áthaladó hajókra vonatkozó állandó díjfizetési mechanizmusról egyeztet.
A háború előtti állapot nem biztos, hogy visszatér
A nyugati és regionális szereplők aggodalma abból fakad, hogy a Hormuzi-szoros szabályozása a konfliktus után sem feltétlenül tér vissza a korábbi állapothoz. Ha Irán tartós engedélyezési vagy szolgáltatási díjrendszert vezet be, az új helyzetet teremthet a tengeri kereskedelemben.
Franciaország már jelezte ellenállását. Emmanuel Macron francia elnök június 15-én arról beszélt, hogy Párizs „megvédi” a nemzetközi jogot, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a vízi úton ne vezessenek be áthaladási díjat.
A francia álláspont mögött az a félelem húzódik meg, hogy a „szolgáltatási díj” könnyen átalakulhat de facto útdíjjá, ha a hajók csak valamilyen iráni engedély vagy fizetés után közlekedhetnek biztonságosan a térségben.
Washington nyitva tartaná a szorost
A CNBC szerint J. D. Vance amerikai alelnök szintén június 15-én azt mondta: Washington arra számít, hogy az amerikai–iráni egyetértési memorandum hosszú távon nyitva tartja a Hormuzi-szorost, méghozzá áthaladási díj nélkül.
Vance szerint éppen ezek azok a részletek, amelyeket a következő technikai tárgyalásokon kell tisztázni. Ez arra utal, hogy a vita nem zárult le azzal, hogy Teherán formálisan elvetette az útdíj gondolatát. A valódi kérdés az lesz, hogy az iráni „szolgáltatási díj” pontosan mit jelent, milyen hajókra vonatkozna, és mennyire lenne kötelező jellegű.
Irán nyomásgyakorlási eszközt kereshet
A mostani vita mögött egy szélesebb stratégiai kérdés áll. Irán számára a Hormuzi-szoros nemcsak földrajzi adottság, hanem geopolitikai eszköz is. A szoros ellenőrzése vagy részleges szabályozása lehetőséget ad Teheránnak arra, hogy nyomást gyakoroljon az Egyesült Államokra, Izraelre, az Öböl menti monarchiákra és az európai importőrökre.
Teherán ugyanakkor láthatóan igyekszik jogilag védhetőbb keretet adni a lépéseinek. Az „útdíj” helyett használt „szolgáltatási díj” kifejezés arra utal, hogy Irán nem akarja nyíltan megsérteni a nemzetközi jogot, de szeretné pénzügyi és politikai eszközzé alakítani a szoros biztonságának kérdését.
