A G7 vezetői Évian-les-Bains-ben közös geopolitikai nyilatkozatban erősítették meg Ukrajna támogatását, és újabb nyomásgyakorlást ígértek Oroszországgal szemben. A dokumentum jelentőségét az adja, hogy azt Donald Trump amerikai elnök is támogatta, miközben az elmúlt hónapokban Washington politikája többször is bizonytalanságot keltett az európai szövetségesek körében.
Közös nyilatkozat született Ukrajna mellett
A G7 vezetői a franciaországi csúcstalálkozón úgy fogalmaztak: egységesen kiállnak Ukrajna mellett, amely szabadságát, szuverenitását és területi épségét védi. A nyilatkozat külön megemlíti az ukrán lakosságot érő támadásokat, a kritikus infrastruktúra és a kulturális örökség elleni csapásokat, valamint azt, hogy a G7 szerint Ukrajna az elmúlt hónapokban ellenálló képességet és harctéri előrehaladást mutatott.
A dokumentum egyik legfontosabb pontja, hogy a G7 növelné az Ukrajnának szánt légvédelmi képességek, elfogórakéták és nagy hatótávolságú rendszerek szállítását. A vezetők emellett azt is megfontolnák, hogy Ukrajna engedélyeket kapjon saját katonai termelésének bővítésére.
Trump aláírása volt a politikai fordulat
A Politico beszámolója szerint a csúcstalálkozó egyik meglepetése az volt, hogy Donald Trump végül csatlakozott a közös nyilatkozathoz. Ez azért figyelemre méltó, mert az amerikai elnök korábban többször is óvatosabban, sőt időnként kétértelműen beszélt Oroszországról és az ukrajnai háború lezárásáról.
A G7-csúcson ugyanakkor Trump Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel is találkozott, és azt mondta: Oroszországnak megállapodást kell kötnie. Ez nem jelenti azt, hogy Washington teljesen visszatért volna a korábbi Biden-korszak Ukrajna-politikájához, de azt igen, hogy az európai szövetségeseknek sikerült legalább a nyilatkozat szintjén közös nevezőre hozniuk az amerikai elnököt.
A Kommerszant FM-nek nyilatkozó Dmitrij Drize orosz kommentátor ezt úgy értelmezte: Trump továbbra sem tud egyértelműen igent vagy nemet mondani Ukrajnára. Az amerikai elnök elsődleges figyelme szerinte most inkább az Iránnal kötött megállapodásra irányul, de Európa éppen ezt használhatta fel arra, hogy támogatást kérjen tőle az ukrán ügyben is.
Új szankciók jöhetnek az orosz energiaszektor ellen
A közös nyilatkozat szerint a G7 fokozni kívánja a nyomást az orosz hadigazdaságon. A dokumentum külön kiemeli, hogy a szankciókat az olaj- és gázszektorra is kiterjesztenék vagy megerősítenék.
Ez érzékeny pont Moszkva számára, mert az energiahordozók exportja továbbra is az orosz költségvetés egyik legfontosabb bevételi forrása. A nyugati cél nem feltétlenül az orosz olaj teljes kiszorítása a világpiacról, hanem az, hogy csökkenjenek azok a bevételek, amelyekből Moszkva finanszírozni tudja a háborút.
A G7 vezetői összekapcsolták az orosz energiaszankciók kérdését az amerikai–iráni megállapodással és a Hormuzi-szoros újranyitásával. A logika egyszerű: ha a Közel-Keleten csökken az ellátási kockázat, akkor a Nyugat könnyebben szigoríthat az orosz energiaszektorral szemben.
Irán miatt lett mozgástér Oroszországgal szemben
A nyilatkozat több alkalommal is név szerint hivatkozik Trumpra, különösen az Iránnal kötött amerikai megállapodás kapcsán. A G7 üdvözölte az egyezséget, amely szerintük lehetőséget teremthet arra, hogy Irán ne jusson atomfegyverhez, és csökkenjenek a térség biztonsági kockázatai.
A Hormuzi-szoros ügye különösen fontos. A G7 támogatja azt a francia–brit vezetésű nemzetközi kezdeményezést, amely a kereskedelmi hajózás védelmét és a tengeri forgalom helyreállítását szolgálná. A vezetők emellett az energiaellátási útvonalak diverzifikálását is sürgetik, hogy a világgazdaság kevésbé függjön a Hormuzi-szorostól.
Ez a rész azért lényeges Ukrajna szempontjából is, mert az orosz energiaszankciók szigorítása csak akkor politikailag kezelhetőbb, ha közben a világpiac nem retteg egy újabb közel-keleti olajársokktól. Trump iráni megállapodása így közvetve az Oroszországgal szembeni nyomásgyakorlás előfeltételeként jelenik meg.
Kína is bekerült a geopolitikai csomagba
A G7-nyilatkozat nem csak Ukrajnáról és Iránról szól. A dokumentum Indo-csendes-óceáni fejezete kiáll a szabad és nyitott térség mellett, és elutasít minden olyan egyoldalú kísérletet, amely erővel vagy kényszerrel változtatná meg a status quót a Kelet- és Dél-kínai-tengeren, illetve a Tajvani-szorosban.
Ez azt mutatja, hogy a G7 a különböző válságokat egyre inkább összekapcsolt geopolitikai rendszerként kezeli. Ukrajna, Irán, a Hormuzi-szoros, Tajvan és Kína nem különálló ügyként, hanem ugyanannak a globális erőátrendeződésnek a részeként jelenik meg.
A Reuters szerint a csúcstalálkozó utolsó napján a kritikus ásványkincsek, a Kínától való függés csökkentése és a globális gazdasági egyensúlytalanságok is napirendre kerültek. Ez különösen fontos, mert a nyugati hadiipar, az energiaátmenet és a high-tech termelés egyaránt erősen függ bizonyos kínai nyersanyag- és feldolgozóipari láncoktól.
Nem áttörés, hanem kényszerű közeledés
A G7 nyilatkozata nem jelenti azt, hogy Trump és az európai vezetők mindenben azonos állásponton lennének. Az amerikai elnök továbbra is saját alkuiban gondolkodik, és az iráni megállapodás számára jelenleg belpolitikai és külpolitikai sikerprojekt is. Európa viszont azt próbálja elérni, hogy Washington ne engedje el Ukrajnát, és ne térjen vissza egy olyan orosz–amerikai különalku logikájához, amelyben Kijev és az európaiak csak mellékszereplők lennének.
Az orosz kommentárban emlegetett „anchorage-i szellem” éppen erre utal: arra a moszkvai reményre, hogy Trump és Vlagyimir Putyin közvetlen egyeztetései egyszer majd felülírhatják az európai és ukrán álláspontot. Az éviani G7-nyilatkozat ezt a reményt legalábbis ideiglenesen gyengíti.
