Az al-Majádín forrásai szerint az iráni küldöttség már úton volt Svájc felé, ahol pénteken kezdődött volna meg az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalások első fordulója. Mivel azonban Izrael folytatta műveleteit Dél-Libanonban, a delegáció visszafordult. A hatvan naposra tervezett egyeztetés célja az lett volna, hogy a felek végleges megállapodásban rendezzék a nukleáris kérdést és az amerikai–iráni háború lezárásának feltételeit.
Teherán többször jelezte Washingtonnak és a közvetítőknek, hogy a libanoni front helyzete közvetlenül befolyásolja a tárgyalások menetét. Az előzetes memorandum is azonnali és tartós tűzszünetet ír elő valamennyi fronton, Libanont is beleértve, továbbá rögzíti Libanon területi egységének és szuverenitásának tiszteletben tartását.
Washington logisztikáról beszél
A Fehér Ház közben a logisztikai előkészítés bonyolultságával magyarázta, hogy JD Vance alelnök elhalasztotta svájci útját. De Washington szerint ez nem változtat semmin, a memorandum hatályban van, és bármikor megkezdődhetnek a technikai egyeztetések.
Valószínűbb azonban, hogy nem pusztán szervezési problémáról van szó, hiszen Dél-Libanonban egy rövid szünet után kiújultak a harcok. Izrael pedig eleve azt hangoztatta, hogy az amerikai–iráni alkut nem fogadja el magára nézve kötelezőnek.
JD Vance erre nyíltan bírálta a zsidó államot, és figyelmeztette: nem lenne bölcs dolog keresztbe tenni annak az országnak, amely jelenleg a legerősebb és gyakorlatilag az egyetlen megmaradt nagyhatalmi szövetségese. Vance emlékeztetett arra is, hogy az Izraelt védő fegyverek jelentős része amerikai gyártmányú, és amerikai adófizetői pénzből finanszírozták őket. Ez a megfogalmazás szokatlanul kemény jelzés Washington részéről, különösen egy olyan kormányzattól, amely egyébként stratégiai szövetségesként kezeli Izraelt.
Mudzstaba Hamenei elvileg egyetért
Iránban Maszúd Peszeskján elnök és Abbász Arakcsi külügyminiszter is Mudzstaba Hamenei legfelsőbb vezető útmutatásaira hivatkozott. Peszeskján szerint Hamenei jóváhagyása a tárgyalások megkezdéséhez egyszerre jelent politikai felhatalmazást és felelősségi keretet az iráni vezetés számára.
Arakcsi szintén azt hangsúlyozta, hogy a legfelsőbb vezető iránymutatásai szilárd támaszt adnak a nemzeti méltóság és az iráni nép jogainak védelméhez. A külügyminiszter szerint az iráni diplomácia minden eszközét az ország stratégiai érdekeinek szolgálatába állítja.
Hamenei üzenetének lényege ugyanakkor az volt, hogy a közvetlen tárgyalások nem jelentik az „ellenség” álláspontjának elfogadását. Ez fontos belpolitikai üzenet: Teherán egyszerre próbálja fenntartani a tárgyalási pályát és megőrizni a „rezisztencia tengelye” felé tett vállalásait.
A megállapodás sorsa bizonytalan
Az amerikai–iráni alku tehát már az indulás pillanatában egy regionális csomópontba ütközött. Washington a háború lezárását, a nukleáris kérdés rendezését és a Hormuzi-szoros stabilizálását akarja elérni, Teherán viszont azt igyekszik kikényszeríteni, hogy a megállapodás a libanoni fronton is érvényesüljön.
Ez a helyzet rávilágít az amerikai közel-keleti politika alapellentmondására: Washington egyszerre próbál alkut kötni Iránnal és fenntartani Izrael stratégiai mozgásterét. A két cél most látványosan összeütközésbe került.
Ha Izrael folytatja dél-libanoni műveleteit, Teherán könnyen arra hivatkozhat, hogy az egyezség első pontját már a tárgyalások megkezdése előtt megsértették. Ha viszont Washington nyomást gyakorol Izraelre, az belpolitikai és szövetségi válságot okozhat az Egyesült Államok legfontosabb közel-keleti partnerével.
A svájci tárgyalások elhalasztása ezért nem egyszerű diplomáciai zavar. Inkább annak jele, hogy az amerikai–iráni megállapodás csak akkor maradhat életben, ha a libanoni fronton is sikerül valamiféle működő fegyvernyugvást kikényszeríteni.
