Az ukrajnai háború lezárásáról szóló diplomáciai mozgások ismét felgyorsultak, miközben amerikai sajtóértesülések és orosz értékelések szerint Donald Trump hozzáállása továbbra sem egyértelműen ukránpárti. A háttérben informális amerikai–orosz egyeztetések, napi amerikai–ukrán kapcsolatok, brazil közvetítési kísérletek és megosztott európai álláspontok rajzolódnak ki.
Trump látványként kezeli a konfliktust
A The New York Times újságíróinak új könyve szerint Donald Trump amerikai elnök nem tekinthető Ukrajna elkötelezett támogatójának, és a háború körüli politikai eseményeket gyakran inkább médiatörténetként, semmint klasszikus geopolitikai válságként értelmezi.
Maggie Haberman és Jonathan Swan Regime Change című könyve szerint Trump egy ovális irodai megbeszélésen arról beszélt, hogy nem nagy rajongója Ukrajnának, ellentétben az ukrán nőkkel, akik szerinte mindig megnyerik a szépségversenyeket. A szerzők szerint az amerikai elnök a politikai konfliktusokban gyakran a „show” logikáját keresi.
A könyv alapján Trump a Volodimir Zelenszkijjel történt februári fehér házi összeszólalkozást is „kiváló műsorként” értékelte. Ez azért fontos, mert a mostani amerikai békekísérletek mögött nem egy hagyományos, értékalapú Ukrajna-politika, hanem Trump saját politikai ösztönei és alkuközpontú világlátása állhat.
Újraindultak az informális egyeztetések
A The Economist arról írt, hogy újraindultak az informális tárgyalások Oroszországgal, miközben Ukrajna és Trump csapata között napi szintű kapcsolat van. A lap szerint az egyik tárgyalt elképzelés egy kétlépcsős tűzszünet lenne.
Az első szakaszban a felek a frontvonal mindkét oldalán 50–70 kilométeres zónában korlátoznák a harci cselekményeket. Ezt követhetné egy szélesebb politikai megállapodás. A terv célja nem feltétlenül az azonnali béke, hanem egy olyan katonai szünet, amely megteremtheti a további tárgyalások feltételeit.
Ukrán források ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy Moszkva aligha tesz érdemi engedményeket október előtt. A The Economist szerint a megállapodás akadályai továbbra is jelentősek, még akkor is, ha Washingtonban egyesek úgy látják: Trump számára a háború időközben emberileg is jobban érthetővé vált.
Moszkva bizalmatlan a befagyasztással szemben
Orosz részről a háború befagyasztásának gondolatát továbbra is erős gyanakvással kezelik. Vlagyimir Dzsabarov orosz szenátor szerint egy ilyen megoldás nem a békéhez vezetne, hanem lehetőséget adna Kijevnek arra, hogy újrafegyverkezzen, rendezze veszteségeit, majd később ismét háborúra készüljön Oroszországgal.
Ez a gondolat illeszkedik Moszkva régi érveléséhez: az orosz vezetés szerint a Nyugat a tűzszüneti vagy békekezdeményezéseket gyakran nem végső rendezésként, hanem időnyerésként használja. Ezért Oroszország nem egyszerűen harci szünetet, hanem politikai garanciákat követelne.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter közben Marco Rubio amerikai külügyminiszter szavaira reagált. Rubio korábban azt mondta, hogy Washington Ukrajna katonai támogatása miatt nem lehet teljesen pártatlan közvetítő. Moszkva számára ez nem meglepő kijelentés, különösen annak fényében, hogy az Egyesült Államok továbbra is szankciókkal, katonai programokkal és ipari támogatással segíti Kijevet.
Zelenszkij Lulát is próbálja bevonni
A diplomáciai pálya nem korlátozódik Washingtonra és Moszkvára. A brazil UOL és a Reuters beszámolói szerint Volodimir Zelenszkij a G7-csúcs margóján Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnökkel is tárgyalt, és Ukrajna nyitottnak mutatkozott a brazil diplomáciai szerepvállalásra.
Lula korábban többször is bírálta a háború nyugati kezelését, ugyanakkor jó kapcsolatot ápol Moszkvával, és olyan államokkal is képes beszélni, amelyekkel Kijev közvetlen kapcsolata gyenge vagy feszült. Brazília ezért elvileg olyan közvetítő lehet, amely a globális Dél egy részének bizalmát is élvezi.
A brazil kormány szerint a diplomáciai megoldás keresése új lendületet kaphat, ha sikerül bevonni az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjait. Ez azonban csak akkor lehet érdemi pálya, ha Oroszország, az Egyesült Államok, Kína és az európai hatalmak legalább a tárgyalási keretekben meg tudnak egyezni.
Európa továbbra is megosztott
Az európai álláspont sem egységes. Orosz források szerint Emmanuel Macron francia elnök és Friedrich Merz német kancellár bírálta António Costa, az Európai Tanács elnökének kísérletét, hogy kapcsolatot keressen Moszkvával. Dánia, Hollandia és Észtország állítólag a keményebb vonalat támogatta, míg más uniós vezetők inkább nyitottabbak lennének a párbeszédre.
A Kreml közben azt üzeni, hogy Moszkva kész tárgyalni, de nem fogad el ultimátumokat. Dmitrij Peszkov szerint tévedés azt hinni, hogy Oroszországgal az erő pozíciójából lehet beszélni. A Kreml álláspontja szerint az ilyen megközelítés nem visz közelebb a rendezéshez.
Ez a megosztottság azért fontos, mert Trump esetleges béketörekvései csak akkor lehetnek működőképesek, ha az európaiak nem próbálják külön irányba tolni a folyamatot. Ha Washington, Brüsszel és Kijev között nincs világos összhang, Moszkva könnyebben hivatkozhat arra, hogy nincs kivel tartós megállapodást kötni.
A béketerv mögött továbbra is nagy a bizonytalanság
A mostani diplomáciai mozgások alapján nem az látszik, hogy közel lenne a tűzszünet, hanem inkább az, hogy a felek újra keresik a háború befagyasztásának vagy korlátozásának lehetőségét. A kétlépcsős tűzszüneti elképzelés, a brazil közvetítés, az amerikai–ukrán napi kapcsolatok és az informális orosz csatornák mind arra utalnak, hogy a háttérben van mozgás.
Ugyanakkor minden kulcsszereplő más célt követ. Trump politikai eredményt akar felmutatni, Ukrajna biztonsági garanciákat keres, Oroszország stratégiai engedményeket akar, Európa pedig megosztott abban, hogy tárgyalni kell-e Moszkvával, vagy további nyomást kell gyakorolni rá.
