Az Eurázsiai Gazdasági Unióban (EAEU) több ország megfigyelői státuszra vonatkozó kérelmét vizsgálják – közölte Alekszandr Pankin orosz külügyminiszter-helyettes. A szervezet öt tagállama, vagyis Oroszország, Belarusz, Kazahsztán, Kirgizisztán és Örményország jelenleg egy teljes kérelmi csomagról egyeztet.
Pankin szerint a döntéshez az EAEU eljárásrendje alapján mind az öt tagállam egyetértésére szükség van. A megfigyelői státusz ugyan nem jár szavazati joggal, de lehetővé teszi, hogy az adott ország meghívásra részt vegyen az unió szerveinek ülésein, és belülről ismerje meg a közös piac működését.
A kérelmezők között szerepel Nicaragua is, de az orosz diplomata szerint Managua nem egyedül, hanem egy szélesebb csoport részeként jelentkezett. Korábbi értesülések szerint Mianmar és Venezuela is érdeklődött az eurázsiai integráció iránt.
Latin-Amerikától Délkelet-Ázsiáig keresnek partnereket
A latin-amerikai és ázsiai érdeklődés mögött elsősorban gazdasági és geopolitikai okok állnak. Nicaragua esetében Darja Mitina közgazdász szerint fontos szerepet játszanak az EAEU-tagállamokkal meglévő kereskedelmi kapcsolatok, valamint az agrár- és gyógyszeripari együttműködés lehetőségei.
Managua például érdeklődik a belarusz mezőgazdasági termékek, köztük a burgonya iránt, emellett saját agrárszektorának fejlesztésében is számítana minszki szakemberekre. Nicaragua és Kuba esetében a gyógyszeripar, az élelmiszer-ellátás, az energetika és a mezőgazdaság is fontos együttműködési terület lehet.
Mianmar kérelmét az orosz szakértők szintén reálisnak tartják. Moszkva az utóbbi években szoros kapcsolatokat épített ki az ázsiai országgal, Min Aun Hlain mianmari vezető pedig korábban maga is sürgette a megfigyelői státusz megszerzésének felgyorsítását.
Venezuela helyzete bizonytalan
Venezuela kérelmének sorsa jóval bizonytalanabb. Caracas érdeklődéséről még 2025 decemberében érkeztek hírek, de Nicolás Maduro januári elrablása után az ország külpolitikai iránya kérdésessé vált.
Vlagyimir Dzsabarov, az orosz Szövetségi Tanács nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottságának első alelnöke úgy véli, Venezuela jelenleg erős amerikai befolyás alatt állhat, ezért szerinte kérdéses, hogy a venezuelai kérelmet érdemben tovább vizsgálják-e.
A potenciális megfigyelőket ugyanakkor közös vonás is összeköti: Nicaragua, Mianmar és Venezuela is nyugati nyomás vagy szankciós környezet alatt áll. Számukra az EAEU nem csupán diplomáciai fórum, hanem olyan gazdasági lehetőség is lehet, amely segíthet alternatív kereskedelmi, logisztikai és pénzügyi kapcsolatok kiépítésében.
Teljes bővítés egyelőre nem várható
Jelenleg négy állam rendelkezik megfigyelői státusszal az EAEU mellett: Moldova, Üzbegisztán, Kuba és Irán. Moldova részvétele azonban gyakorlatilag formálissá vált, miután Kisinyov már korábban befagyasztotta együttműködését, és visszahívta képviselőjét az Eurázsiai Gazdasági Bizottságtól.
A teljes jogú tagság legfontosabb potenciális jelöltje továbbra is Üzbegisztán. Taskent közeledése évek óta napirenden van, de a szakértők szerint az ország nem fogja elsietni a döntést. Alekszandr Koroljov, a moszkvai Felső Közgazdasági Iskola szakértője szerint Üzbegisztánnak jelenleg kényelmesebb a megfigyelői státusz, mert így megőrizheti többirányú külgazdasági mozgásterét.
Taskent számára most a Kereskedelmi Világszervezethez való csatlakozás fontosabb prioritásnak tűnik. Emellett az EAEU-n belüli teljes tagság ipari versenyhelyzetet is teremthetne Kazahsztánnal, amit az üzbég vezetés egyelőre nem feltétlenül tart előnyösnek.
Kuba és Irán előtt is akadályok állnak
Kuba 2020-ban kapott megfigyelői státuszt, de a Havannával való együttműködést az amerikai szankciók, a földrajzi távolság és a szigetország elhúzódó gazdasági válsága is korlátozza.
Irán esetében szintén komoly akadályok vannak. Bár Teherán a nehéz belső és külpolitikai helyzetben érdeklődhet a szorosabb gazdasági együttműködés iránt, Koroljov szerint az EAEU számára egy mélyebb iráni integráció jelenleg nem feltétlenül jelentene gyakorlati előnyt.
A szakértő szerint a következő években nem várható az EAEU teljes jogú bővítése. Legfeljebb az képzelhető el, hogy öt-tíz éves távlatban újabb megfigyelő államok jelennek meg, akár Afrikából is.
Örményország nyugati fordulata belső feszültséget okoz
Az EAEU egyik legérzékenyebb belső problémája Örményország nyugati közeledése. Vaagn Hacsaturján örmény elnök 2025 áprilisában aláírta azt a törvényt, amely elindítja az ország európai uniós csatlakozási folyamatát. Moszkva erre figyelmeztetéssel reagált: az EU-integráció és az EAEU-tagság technikailag nem összeegyeztethető.
Az orosz álláspont szerint ha Jereván Brüsszelt választja, elveszítheti az eurázsiai integrációból fakadó előnyöket, vámokkal és az orosz gázárak felülvizsgálatával szembesülhet. A szakértők ugyanakkor nem számítanak gyors örmény kilépésre, mert az ország gazdasága továbbra is erősen függ az orosz piactól és az EAEU-keretektől.
Az elmúlt időszakban azonban már megjelentek a feszültség gyakorlati jelei. Oroszországban korlátozások vagy szigorúbb ellenőrzések érintették az örmény agrártermékeket, köztük a zöldségeket, gyümölcsöket, bort, brandyt és ásványvizet. Moszkva hivatalosan nem nevezi ezeket szankcióknak, de Jerevánban és szakértői körökben sokan politikai figyelmeztetésként értelmezik a lépéseket.
Az EAEU válaszút elé került
Az EAEU körül kialakuló érdeklődés azt mutatja, hogy az eurázsiai piac a nyugati szankciós nyomás alatt álló országok számára egyre vonzóbb alternatívának tűnik. Nicaragua, Mianmar vagy akár más latin-amerikai, ázsiai és afrikai államok számára a megfigyelői státusz lehetőséget adhat a kapcsolatok tesztelésére, közös projektek előkészítésére és az eurázsiai szabályrendszer megismerésére.
A szervezet előtt azonban kettős kihívás áll. Kifelé bővítené partneri körét, miközben belül még nem rendezte minden vitáját. Az örmény EU-közeledés, a tagállamok eltérő külpolitikai irányai és a migrációs, kereskedelmi feszültségek mind korlátozhatják az integráció mélyítését.
A következő időszak ezért inkább a lassú, óvatos bővülésről szólhat, nem pedig új teljes jogú tagok gyors felvételéről. Az EAEU számára a legfontosabb kérdés az lesz, hogy képes-e a megfigyelői státuszt valódi gazdasági kapcsolatrendszerré alakítani, miközben saját belső kohézióját is megőrzi.
