Mozambiknak szakítania kell azzal a gazdasági modellel, amelyben az ország elsősorban nyersanyagokat exportál, miközben a feldolgozásból, a csomagolásból, a tanúsításból és a késztermékek értékesítéséből származó haszon máshol csapódik le – figyelmeztetett Álvaro Massingue, a Mozambiki Gazdasági Szövetségek Konföderációjának elnöke.
A hozzáadott értéknek Mozambikban kell maradnia
Massingue az észak-mozambiki Nampulában rendezett gazdasági vásáron arról beszélt, hogy az országnak fel kell gyorsítania az iparosítást, és el kell mozdulnia a nyersanyag-exportáló modellből.
Szerinte Mozambiknak olyan integrált ipari láncokat kell kiépítenie, amelyek a termeléstől a feldolgozáson, csomagoláson, címkézésen, tanúsításon, raktározáson és hűtésen át egészen a késztermékek exportjáig terjednek. A cél nem egyszerűen az, hogy Mozambik többet termeljen, hanem az, hogy a termelésből több érték maradjon az országban.
Ez a gondolat különösen fontos egy olyan gazdaságban, amely jelentős mezőgazdasági, energetikai és ásványkincsvagyonnal rendelkezik, de a nemzetközi értékláncokban gyakran még mindig az alacsonyabb hozzáadott értékű szakaszokhoz kötődik.
A termelés már nem elég
A CTA elnöke szerint a mozambiki gazdaság előtt álló kihívás ma már nem pusztán a termelés növelése. Legalább ennyire fontos, hogy az ország képes legyen helyben feldolgozni erőforrásait, és magasabb hozzáadott értékű termékeket kivinni a nemzetközi piacokra.
Massingue arra is figyelmeztetett, hogy a magánszektor nehéz környezetben működik. A vállalkozások számára gondot okoz a banki finanszírozáshoz való hozzáférés, a magas termelési költség, különösen az üzemanyag ára, a logisztikai korlátok és a nemzetközi piacokon erősödő verseny.
Ebben a helyzetben az iparosítás nem elvont fejlesztéspolitikai jelszó, hanem túlélési kérdés. Ha Mozambik továbbra is elsősorban nyersanyagot exportál, akkor a globális ármozgásoknak, a külső keresletnek és a nagyvállalati értékláncoknak kiszolgáltatott gazdasági szerkezetben marad.
A Nacala-folyosó nem csak közlekedési útvonal
Massingue külön kiemelte a Nacala-folyosó jelentőségét. Szerinte Mozambik kivételes földrajzi helyzetét ki kell használni, és az országot regionális kereskedelmi, ipari és logisztikai központtá kell fejleszteni.
A Nacala-folyosót nem pusztán szállítási infrastruktúraként kell kezelni, hanem integrált gazdasági és ipari platformként, amely összekapcsolhatja a szárazföldi piacokat az Indiai-óceánnal és az ázsiai kereskedelmi útvonalakkal.
Ehhez azonban ipari parkokra, raktározási kapacitásokra, hűtőláncokra, multimodális szállításra és olyan üzleti környezetre van szükség, amely közelebb hozza egymáshoz a termelőket, befektetőket és fogyasztókat. Vagyis nem elég út, vasút és kikötő: az infrastruktúrát termelési és feldolgozási kapacitásokkal kell megtölteni.
A gázboom újraindult, de a régi kérdés megmaradt
A CTA figyelmeztetése azért is időszerű, mert Mozambikban ismét gyorsul az LNG-projektek körüli aktivitás. A TotalEnergies januárban bejelentette a Cabo Delgadóban található, 20 milliárd dolláros Mozambique LNG-projekt teljes újraindítását, miután a beruházást 2021-ben a biztonsági helyzet miatt leállították.
A projekt 2029-re célozza az első LNG-szállítmányokat, és hosszú távon jelentős állami bevételeket hozhat Mozambiknak. Közben az Eni már a második úszó LNG-platform, a Coral Norte fejlesztésén dolgozik, és a Zitamar szerint a vállalat egy még nagyobb, harmadik úszó LNG-platform lehetőségét is teszteli a piacon.
Ez azt jelenti, hogy Mozambik újra a globális gázipar egyik fontos afrikai terepévé válhat. A kérdés azonban ugyanaz marad: a nagyszabású energetikai projektek valóban szélesebb hazai iparosodást indítanak-e el, vagy elsősorban exportbevételeket és külföldi vállalati profitot termelnek.
Eni, TotalEnergies és Afrika jövőbeli erőforrásai
Az afrikai energiaszektorban egyre élesebb a verseny a jövőbeli erőforrásokért. Az Eni és a TotalEnergies különösen aktív szereplők: mindkét vállalat igyekszik pozíciókat építeni azokban az országokban, ahol a gáz, az olaj vagy az LNG hosszú távon is stratégiai jelentőségű maradhat.
Mozambik ebben a versenyben kulcsország. Hatalmas offshore gázkészletei, Indiai-óceáni kijárata és délkelet-afrikai földrajzi helyzete egyszerre teszik vonzóvá az európai energetikai óriások, az ázsiai vevők és a regionális szereplők számára.
Ám éppen ezért különösen fontos, hogy Maputo ne elégedjen meg azzal, hogy az ország erőforrásai bekerülnek a globális LNG-kereskedelembe. A stratégiai kérdés az, hogy a gázprojektekhez kapcsolódik-e helyi beszállítói hálózat, képzés, ipari fejlesztés, logisztikai kapacitás és technológiai transzfer.
A nyersanyagcsapda kockázata
A mozambiki gazdaság előtt álló veszély jól ismert: a nyersanyagban gazdag országok könnyen olyan pályára kerülhetnek, ahol a gazdasági növekedés néhány nagy projekttől függ, miközben a hazai ipar, a kis- és középvállalkozások, valamint a munkahelyteremtő feldolgozóágazatok nem erősödnek meg eléggé.
Ez a nyersanyagcsapda lényege. Az ország exportál, de nem iparosodik; bevételhez jut, de nem épít szélesebb termelési bázist; növekedési adatokat produkál, de a társadalom nagy része kevéssé érzi a változást.
A CTA üzenete ezért túlmutat a vállalkozói érdekképviseleten. Massingue valójában azt mondja, hogy Mozambiknak saját gazdasági szuverenitását kell megerősítenie az értékláncok magasabb szintjein.
Nagy projektek és országépítés
A következő években Mozambik előtt egyszerre nyílik lehetőség és kockázat. A Cabo Delgado-i LNG-projektek újraindulása, az Eni offshore fejlesztései, a TotalEnergies visszatérése és a Nacala-folyosó ipari-logisztikai potenciálja mind azt mutatják, hogy az ország beléphet a globális gazdaság egyik fontosabb csomópontjába.
De a nyersanyagok önmagukban nem teremtenek fejlett gazdaságot. Ahhoz ipar, infrastruktúra, hazai vállalkozói réteg, pénzügyi hozzáférés, képzett munkaerő és tudatos állami iparpolitika kell.
Mozambik számára ezért a valódi kérdés nem az, hogy lesz-e gázexport, ásványkincs-kitermelés vagy agrártermelés. Hanem az, hogy ezekből sikerül-e olyan gazdasági szerkezetet építeni, amely nem csak kiviszi az értéket az országból, hanem helyben is megteremti azt.
