A donbászi harcok új, döntő szakaszukba léphetnek. Ugyan a frontvonal az év eleje óta csak lassan mozdult el, a felek előrenyomulása sok szakaszon mindössze néhány száz méterben mérhető, ez azonban nem jelenti azt, hogy a konfliktus kifulladt volna.
Állófront
A jelenlegi helyzetet leginkább pozíciós patthelyzetként lehet leírni. Ez nem feltétlenül jelenti a mozgás teljes hiányát: az egyik fél helyenként előrenyomulhat, de ha a másik rendezett módon vonul vissza előre kiépített állásokba, megőrzi parancsnoki rendszerét és harcképességét, akkor nem beszélhetünk valódi áttörésről.
A körülmények miatt a háború fokozatosan felőrlő küzdelemmé vált. Egy ilyen küzdelemben az a fél kerülhet előnybe, amelyik egy adott szakaszon nagyobb veszteségeket tud okozni az ellenfél élőerejében, logisztikájában és infrastruktúrájában. A lassú, de folyamatos nyomás idővel minőségi változáshoz vezethet: ha a felhalmozódó veszteségek elérnek egy kritikus pontot, a front helyileg meginoghat.
Orosz stratégia
Oroszország tudatosan a lassú, „kúszó” előrenyomulásra épít. Az orosz hadsereg a front legsebezhetőbb pontjain próbál nyomást gyakorolni, miközben fokozatosan bekerítéssel vagy részleges átkarolással kényszerítené Ukrajnát arra, hogy egyre több tartalékot és kiképzett gyalogságot kössön le a városok védelmében.
Az elemzés szerint ez a stratégia összekapcsolódik az ukrán energetikai, ipari és logisztikai célpontok elleni csapásokkal. Moszkva célja az, hogy hosszú távon gyengítse az ukrán védelem utánpótlási, ipari és emberi erőforrásait, és ezzel csökkentse Kijev esélyét az elvesztett területek visszaszerzésére.
Ukrán válasz
Ukrajna stratégiája két fő elemre épül: politikai nyomásgyakorlásra és technológiai alkalmazkodásra. Az első célja az, hogy az orosz hátországban is érzékelhetővé tegye a háború költségeit, például olajfinomítók, üzemanyagraktárak, kikötők vagy közlekedési célpontok elleni dróntámadásokkal.
A második elem a technológiai verseny. Kijev arra törekszik, hogy drónokkal, felderítési rendszerekkel és gyorsan bevezetett technikai újításokkal lassítsa az orosz előrenyomulást, és minél nagyobb veszteséget okozzon az orosz csapatoknak. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök korábbi azt hangoztatta, hogy Ukrajna idén akár 10 millió drónt is legyárthat, és ezt a mennyiséget akár a jövőben meg is duplázhatná.
Drónháború
Az ukrán drónstratégia különösen épít az amerikai Hornet drónokra, amelyeket az orosz oldalon „Marslakónak” is neveznek. Ezek az eszközök a logisztikai célpontok és páncélozott járművek elleni támadásokban játszhatnak szerepet, és mesterséges intelligenciával támogatott célfelismerő képességekkel rendelkezhetnek.
Az orosz értékelés szerint azonban ezek az eszközök sem számítanak „csodafegyvernek”. Az orosz hadseregnek ugyan időre van szüksége az új típusú drónfenyegetéshez való alkalmazkodáshoz, de a probléma kezelhető lehet mobil tűzcsoportokkal, elfogódrónokkal, akusztikus eszközökkel és radarokkal. Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a Palantirhoz hasonló adatfeldolgozó rendszerek és a Hornet-típusú eszközök együtt képesek lettek volna megbénítani az orosz logisztikát valamelyik frontszakaszon.
Három irány
Június végére az orosz előrenyomulás főként három térségben folytatódik: Kosztyantyinivka, Dobropillja és Krasznij Liman körzetében. Az utánpótlás nehezítése lassíthatja a műveleteket, de nem változtatja meg a háború alapvető logikáját.
A felőrlő háborúban egyre fontosabbá válik, hogy a felek mennyire képesek folyamatosan pótolni az élőerőt, a technikát, a lőszert és az üzemanyagot. A kérdés az, ki és mikor éri el a „kulminációs pontot”. Ez egy hadtudományi fogalom, amely azt írja le, hogy egy támadóerő akkor éri el határait, amikor már szünetre, átcsoportosításra és utánpótlásra van szüksége.
Új offenzíva?
A Lenta.ru által megszólaltatott Bogdan Bezpalko politológus szerint az ukrán támadások az orosz üzemanyag-infrastruktúra ellen nem okoztak érdemi ellátási problémát az orosz hadsereg számára. Értékelése szerint ezek a csapások inkább társadalmi és politikai nyomásgyakorlásra alkalmasak, mintsem arra, hogy ténylegesen leállítsák az orosz hadműveleteket.
Andrej Demurenko nyugalmazott vezérkari ezredes ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy az új dróntaktikák kockázatot jelenthetnek, ha Ukrajna nagy mennyiségben tudja őket egy adott térségben koncentrálni. Szerinte teljesen nem zárható ki, hogy az ukrán hadsereg egy ilyen technológiai előnyt egy szélesebb támadó művelet részeként próbáljon felhasználni.
Demurenko szerint ugyanakkor Donbászban és Zaporizzsja térségében, ahol jelentős orosz erők állnak, egy ilyen forgatókönyv nehezen lenne megvalósítható. Hozzátette: a kurszki események után az orosz parancsnokság már sokkal komolyabban veszi az ilyen lehetőségeket, és szerinte „a szükséges tartalékok biztosan előkerülnek” egy esetleges betörési kísérlet elhárítására.
Felőrlés dönthet
A háború jelenlegi szakaszát nem egyetlen látványos áttörés, hanem a tartós alkalmazkodási és utánpótlási verseny határozza meg. Az a fél kerülhet előnybe, amelyik tovább képes fenntartani a nyomást, gyorsabban reagál az új technológiai fenyegetésekre, és stabilabban pótolja veszteségeit.
Ezért a donbászi harcok döntő szakasza nem feltétlenül egy nagy offenzíva formájában érkezik el. Elképzelhető, hogy a fordulópontot a lassú, felőrlő nyomás, a logisztika kimerülése, a tartalékok hiánya vagy egy adott frontszakasz helyi összeomlása hozza el. És könnyű belátni: Oroszország tartalékai jelentősen nagyobbak.
