Az Egyesült Államok és az Európai Unió ideológiai előítéletektől vezérelve és politikai megfontolásokból bírálja a nemzeti egységről és fejlődésről szóló új kínai törvényt, miközben figyelmen kívül hagyja Kína gazdasági és társadalmi fejlődését, valamint az emberi jogok területén elért eredményeit – közölte Kuo Csia-kun, a kínai külügyminisztérium szóvivője a tárca pekingi sajtótájékoztatóján.
A Xinhua beszámolója szerint Peking azt kéri Washingtontól és Brüsszeltől, hogy hagyjanak fel az úgynevezett nemzetiségi kérdések politikai célú felnagyításával. A szóvivő szerint az érintett felek „rosszindulatúan rágalmazzák” Kína nemzetiségi politikáját, beavatkoznak az ország belügyeibe, és aláássák a nemzeti egységet. Kuo felszólította őket, hogy tartsák tiszteletben a tényeket, és hagyjanak fel a hazugságok terjesztésével.
Miért bírálja a Nyugat a törvényt?
Az Egyesült Államok és az Európai Unió korábban azért bírálta a jogszabályt, mert az lehetővé teszi a kínai hatóságok számára, hogy Kínán kívüli személyeket vagy szervezeteket is jogi felelősségre vonjanak, amennyiben azok a törvény szerint veszélyeztetik a nemzeti egységet vagy szeparatizmusra uszítanak. A Reuters szerint Washington és Brüsszel különösen az extraterritoriális, vagyis határon túli jogalkalmazás lehetősége miatt fejezte ki aggodalmát.
A bírálatok hátterében az is áll, hogy a Nyugat korábban is rendszeresen támadta Pekinget a tibeti és ujgur kérdés miatt. Emberi jogi szervezetek és európai politikusok szerint a kínai nemzetiségi politika az utóbbi években egyre erőteljesebben az asszimiláció irányába mozdult el, különösen a nyelvhasználat, az oktatás és a vallási intézmények állami felügyelete terén.
Nemzeti egység és közös identitás
A nemzeti egység és fejlődés előmozdításáról szóló törvényt márciusban fogadták el Kínában, és július 1-jén lépett hatályba. A Xinhua korábbi ismertetése szerint a jogszabály célja a nemzeti kohézió és a közös jólét jogi alapjainak megerősítése Kína 56 hivatalosan elismert nemzetisége között.
Kínában hivatalosan 56 nemzetiség él, amelyek közül a lakosság több mint 91 százalékát a han nemzetiség alkotja. A kisebbségek közé tartoznak többek között a tibetiek, az ujgurok, a mongolok, a huik és a mandzsuk. A kínai kormány álláspontja szerint a törvény nem a kisebbségi identitások felszámolását, hanem a kínai nemzet közös identitásának erősítését szolgálja.
Nyelv, vallás, integráció
A jogszabály kiemelt szerepet szán a mandarin nyelv használatának az oktatásban és a közigazgatásban, ösztönzi a különböző nemzetiségek közötti integrációt, valamint tiltja, hogy etnikai vagy vallási alapon akadályozzák a házasságkötést. Emellett előírja, hogy a vallási szervezeteknek és intézményeknek törekedniük kell a kínai sajátosságok erősítésére.
Ez a pont különösen érzékeny a nemzetközi vitákban. Peking szerint a közös nyelv és a közös állami identitás erősítése a stabilitás, a modernizáció és a társadalmi fejlődés feltétele. Kritikusai szerint viszont fennáll a veszélye, hogy a kulturális sokszínűség a politikai egység nevében háttérbe szorul.
A demográfiai vita árnyalata
A kínai nemzetiségi politika megítélésénél ugyanakkor érdemes árnyaltabban kezelni a történelmi hátteret is. A ma gyakran bírált egykepolitika például nem azonos szigorral vonatkozott minden csoportra. A Lee Kuan Yew School of Public Policy elemzése szerint a politika bevezetésekor 26 kínai tartományban az etnikai kisebbségek számára engedélyezték egy további gyermek vállalását, vagyis a szabályozás sok esetben enyhébb volt rájuk nézve, mint a han többségre.
Ez természetesen nem szünteti meg a tibeti, ujgur vagy más kisebbségi közösségekkel kapcsolatos jogi és politikai vitákat, de fontos emlékeztető: Kína nemzetiségi politikája nem írható le egyetlen nyugati sémával. Peking a stabilitást, az állami egységet és a fejlődést hangsúlyozza; a nyugati bírálók a kulturális, vallási és nyelvi jogok szűkülésétől tartanak.
A mostani vita ezért túlmutat egyetlen törvényen. Arról szól, hogy Kína a nemzeti egységet tekinti a modernizáció egyik alapfeltételének, míg az Egyesült Államok és az EU szerint a kisebbségi jogok védelme nem rendelhető teljesen az állami integráció logikája alá.
