Egyiptom látványosan aktivizálta magát a líbiai válság rendezése körül. Hassan Rashad, az egyiptomi Általános Hírszerzés vezetője a napokban először látogatott Tripoliba 2024-es kinevezése óta, és Abdel-Hamid Dbeibah miniszterelnökkel tárgyalt Líbia egységéről, az intézmények összevonásáról és a biztonsági koordinációról.
A látogatás egy nappal azután történt, hogy Kairóban egyiptomi, török és szaúdi külügyi vezetők, valamint Massad Boulos amerikai elnöki tanácsadó és Szaddám Haftar is egyeztetett a líbiai helyzetről.
A lépés azt mutatja, hogy Kairó nem akar kimaradni a készülő új líbiai alkuból. Egyiptom számára Líbia nem távoli válsággóc, hanem nemzetbiztonsági mélység: a hosszú közös határ, a fegyveres csoportok mozgása, a migráció és a kelet-líbiai erőviszonyok közvetlenül érintik az egyiptomi stabilitást.
Kairó és Ankara közeledése
A mostani folyamat egyik újdonsága az egyiptomi–török koordináció. A két ország éveken át ellentétes oldalakat támogatott Líbiában: Ankara Tripoli mögött állt, Kairó pedig a bengázi központú keleti tábort és Haftarékat kezelte stratégiai partnerként. Most viszont mindkét fél felismerte, hogy egy újabb líbiai eszkaláció saját regionális érdekeiket is veszélyeztetné.
A török Anadolu szerint Hakan Fidan külügyminiszter is részt vett a kairói egyeztetésen, amelyen Líbiáról és regionális kérdésekről tárgyaltak. Ez nem jelenti a török–egyiptomi érdekellentétek eltűnését, de azt igen, hogy Ankara és Kairó már nem pusztán egymás ellenében próbálja alakítani Líbiát.
Amerikai terv, régi szereplők
A háttérben egy amerikai hatalommegosztási kezdeményezés is formálódik. Ennek lényege, hogy a keleti és nyugati líbiai hatalmi központokat közös végrehajtó struktúrába terelnék. A terv egyik vitatott eleme, hogy Szaddám Haftar, Halífa Haftar fia központi szerepet kaphatna az új elnöki tanácsban, miközben Dbeibah megőrizhetné kormányfői pozícióját. A Financial Times szerint Washington a politikai egységesítés mellett az olajtermelés stabilizálását és az amerikai beruházások előmozdítását is fontosnak tartja.
Ez azonban nem feltétlenül jelent valódi nemzeti megbékélést. Könnyen lehet, hogy a rendezés nem a líbiai társadalom politikai újjáépítését, hanem a meglévő elitek közötti alku intézményesítését szolgálja. Az Al Jazeera szerint az amerikai kezdeményezés komoly próbára teszi a nyugat-líbiai frakciókat, miközben keleten jóval nagyobb nyitottság mutatkozik iránta.
A patthelyzet ára
Líbia 2011 óta a külső beavatkozások, rivális kormányok, milíciák és gazdasági érdekcsoportok foglya. Kairó most azt üzeni, hogy Líbia stabilitása nélkül nincs egyiptomi biztonság, ezért egyszerre tárgyal Tripolival, Haftarékkal, Törökországgal és az Egyesült Államokkal.
A kérdés az, hogy ez a diplomáciai hullám valódi líbiai–líbiai rendezést hoz-e, vagy csak új formába önti a megosztottságot. Ha a folyamatból kimaradnak a társadalmi, törzsi és helyi szereplők, a mostani alku is könnyen csak újabb átmeneti megállapodás lesz egy tizenöt éve húzódó válságban.
