Nyikol Pasinján örmény miniszterelnök jekatyerinburgi látogatása egyértelmű jelzés volt Moszkva felé: Jereván nem akarja tovább élezni a vitát Oroszországgal és az Eurázsiai Gazdasági Unióval. Az „Innoprom” ipari kiállításon Pasinján Mihail Misusztyin orosz kormányfővel tárgyalt, és a politikai üzengetés helyett látványosan a gazdasági együttműködésre helyezte a hangsúlyt.
Ez azért fontos, mert az elmúlt hónapokban az örmény–orosz viszony látványosan romlott. Jereván befagyasztotta részvételét a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetében, közben pedig egyre nyíltabban közeledett az Európai Unióhoz. A májusi első EU–Örményország-csúcstalálkozó után Moszkvában már komoly kérdéseket vetettek fel az örmény irányváltással kapcsolatban.
A gazdaság kijózanító ereje
A jekatyerinburgi látogatás ezért nem udvariassági gesztus volt, hanem gazdasági realitásérzékből fakadó kényszerpálya. Oroszország továbbra is Örményország egyik legfontosabb kereskedelmi partnere, olcsó energiahordozókkal látja el az országot, és meghatározó felvevőpiacot jelent az örmény áruk számára.
A számok is beszédesek: 2024-ben az EAEU-országokkal folytatott örmény kereskedelem jóval meghaladta az EU-val bonyolított forgalmat. Ez azt jelenti, hogy egy gyors és teljes geopolitikai fordulat nemcsak külpolitikai, hanem súlyos gazdasági kockázat is lenne Jereván számára.
Moszkva ezt pontosan tudja. Az örmény virágokra, alkoholos termékekre és más árukra vonatkozó orosz korlátozások hivatalosan egészségügyi és minőségi kifogásokra épültek, politikai üzenetük azonban nehezen félreérthető volt: az EAEU-tagság előnyei nem választhatók el a stratégiai lojalitás kérdésétől.
Két szék között egyensúlyozva
Pasinján most azt próbálja bizonyítani, hogy Örményország egyszerre maradhat megbízható gazdasági partner Oroszország számára, és közben folytathatja európai nyitását. Ez azonban rendkívül nehéz egyensúlyozás. Brüsszel vámkönnyítésekkel és támogatásokkal csábítja Jerevánt, Moszkva viszont a piac, az energia és a biztonság területén továbbra is olyan súllyal bír, amelyet rövid távon nem lehet kiváltani.
A jekatyerinburgi találkozó tehát nem lezárta, hanem inkább kezelhetőbb mederbe terelte az örmény–orosz vitát. Jereván időt akar nyerni, Moszkva pedig világosabb választ vár: Örményország mennyire marad része az eurázsiai gazdasági térnek, miközben politikailag egyre közelebb húzódik Európához?
