A törékeny iráni–amerikai tűzszünet újabb súlyos próbatétel elé került: Washington a Hormuzi-szorosban történt hajózási támadásokra hivatkozva újabb csapásokat mért iráni célpontokra, Teherán pedig válaszul amerikai katonai objektumokat támadott Bahreinben és Kuvaitban.
A felek továbbra is egymást vádolják a memorandum megsértésével, miközben a konfliktus már nemcsak katonai, hanem energetikai és diplomáciai válsággá is szélesedik.
Washington szerint Irán veszélyezteti a nemzetközi hajózást
Az amerikai Középső Parancsnokság, a CENTCOM közlése szerint az Egyesült Államok július 7-én több mint nyolcvan iráni célpontot támadott, köztük légvédelmi rendszereket, parancsnoki és irányítási hálózatokat, part menti radarállomásokat, hajóelhárító képességeket, valamint a Forradalmi Gárda több mint hatvan kisebb hajóját a Hormuzi-szoros térségében. Washington állítása szerint a támadások válaszlépést jelentettek három kereskedelmi hajó — az Al Rekayyat, a Wedyan és a Cyprus Prosperity — elleni iráni akciókra.
Az amerikai érvelés lényege, hogy Irán a tűzszünetet megsértve a világ egyik legfontosabb energiafolyosóját kezdte nyomásgyakorlásra használni. A CENTCOM szerint az iráni műveletek nemcsak a tűzszünetet sértik, hanem a szabad hajózást és a nemzetközi kereskedelmet is veszélyeztetik.
Teherán szerint Amerika rúgta fel az alkut
Irán ezzel szemben azt állítja, hogy éppen Washington tette működésképtelenné az amerikai–iráni memorandum lényegi elemeit. A teheráni külügyminisztérium szerint az új amerikai csapások, az iráni olajeladásra vonatkozó engedély visszavonása, a Hormuzi-szoros körüli amerikai beavatkozás, valamint az Izraelhez köthető libanoni támadások együtt olyan lépések, amelyek aláásták a háború lezárását célzó megállapodást.
Az iráni álláspont szerint a válaszcsapások az ENSZ Alapokmányának 51. cikkére, vagyis az önvédelem jogára hivatkozva történnek. Irán ENSZ-nagykövete korábban is azt hangsúlyozta, hogy Teherán a tűzszünet és az úgynevezett iszlámábádi memorandum amerikai megsértése miatt katonai önvédelmi lépéseket hajt végre az amerikai támaszpontok és regionális eszközök ellen.
Mohammad Báker Kalibaf iráni parlamenti elnök, aki a Teherán és Washington közötti egyeztetések egyik kulcsszereplője, az al-Mayadeen által is idézett álláspont szerint az Egyesült Államokat a memorandum megsértésével vádolta, és azt üzente: „a zsarolás kora véget ért”, Irán pedig nem fog meghátrálni.
Iráni válasz: Bahrein és Kuvait is célkeresztbe került
Az iráni Forradalmi Gárda közlése szerint Teherán válaszul 85 amerikai katonai célpontot támadott Bahreinben és Kuvaitban. Az iráni beszámolók szerint a célpontok között volt a bahreini Szalmán kikötő, az amerikai Ötödik Flotta térsége, valamint a kuvaiti Ali asz-Szálem légibázis. A Forradalmi Gárda azt is állította, hogy lelőtt egy amerikai MQ–9-es drónt, amely a műveletbe próbált beavatkozni.
A Reuters beszámolója szerint Bahreinben és Kuvaitban légiriadó volt, a kuvaiti hadsereg pedig ellenséges rakéta- és dróntámadások elhárításáról számolt be. A károk mértékéről ugyanakkor egyelőre nincs független, teljes körű megerősítés, és az amerikai hadsereg sem kommentálta azonnal az iráni állításokat.
Az olajexport lett a nyomásgyakorlás egyik fő eszköze
A katonai eszkalációval párhuzamosan Washington gazdasági fronton is szigorított: az Egyesült Államok visszavonta azt az engedélyt, amely korábban lehetővé tette Irán számára az olaj nemzetközi értékesítését. A Reuters szerint az engedély eredetileg augusztus 21-ig adott volna mozgásteret, de a visszavonás után a tranzakciók lezárására július 17-i határidőt szabtak.
Ez különösen érzékeny pont, mert az iráni olajexport a memorandum egyik legfontosabb gazdasági ösztönzője volt. Teherán számára az olajbevételek részleges felszabadítása a tárgyalások értelmét adta, Washington számára viszont a szankciós engedmény visszavonása nyomásgyakorlási eszköz. Nem véletlen, hogy a lépés után az olajárak is emelkedtek, ami jelzi: a Hormuzi-szoros körüli katonai feszültség azonnal globális piaci kockázattá válik.
Tűzszünet papíron, háborús logika a valóságban
A helyzet legfontosabb tanulsága, hogy a tűzszünet formálisan még létezhet, de a felek viselkedését már egyre inkább a háborús logika határozza meg. Washington szerint Irán a hajózási útvonalak fenyegetésével próbál alkupozíciót szerezni, Teherán szerint viszont az Egyesült Államok katonai csapásokkal, szankciókkal és a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzés megkérdőjelezésével bontja le a memorandum alapjait.
A válság ezért túlmutat egy újabb rakéta- és dróntámadási körön. A kérdés valójában az, hogy ki szabhatja meg a Hormuzi-szoros biztonsági rendjét, milyen feltételekkel térhet vissza Irán az olajpiacra, és képes-e a diplomácia életben tartani egy olyan megállapodást, amelyet mindkét fél már most a másik szerződésszegésének bizonyítékaként értelmez.
Egyelőre úgy tűnik: a memorandum nem omlott össze teljesen, de gyorsan kiürülhet, ha az amerikai csapásokra iráni válaszok, az iráni válaszokra pedig újabb amerikai csapások következnek. Ebben az esetben a Hormuzi-szoros nem a háború lezárásának, hanem a következő nagy közel-keleti eszkaláció kiindulópontjának bizonyulhat.
