Ukrajna már nem a korábbi, sokat vitatott 28 pontos amerikai béketerv alapján akarja meghatározni a háború lezárásának feltételeit, hanem abból indul ki, hogy a megváltozott harctéri helyzet, az orosz offenzíva kifulladása és Trump növekvő türelmetlensége új alkupozíciót teremthet Kijev számára.
A New York Post szerint Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az ankarai NATO-csúcson arra készül, hogy Donald Trumpot ne egy újabb kompromisszumos terv elfogadásáról, hanem Ukrajna stratégiai értékéről győzze meg.
Kijev túllépne a 28 pontos béketerven
Egy a lapnak nyilatkozó ukrán tisztviselők szerint Ka tavaly ősszel nyilvánosságra került, amerikai támogatással kidolgozott 28 pontos béketervet Kijevben már nem tekintik a tárgyalások alapjának.
A javaslatot egyébként sok bírálat érte, mert kritikusai szerint túlságosan nagy engedményeket tett volna Moszkvának. Az AP által ismertetett tervezet többek között Ukrajna NATO-tagságának kizárását, az ukrán hadsereg létszámának korlátozását, valamint bizonyos területi realitások de facto elfogadását tartalmazta volna.
Kijev most ehelyett azt próbálja elérni, hogy Washington ne egyetlen, előre megírt békeképletben gondolkodjon, hanem abban: hogyan lehet úgy növelni a nyomást Moszkván, hogy Oroszország végül valódi engedményekre kényszerüljön.
Trump türelmetlensége lehet Kijev új esélye
Az ukrán érvelés középpontjában az áll, hogy Trump az elmúlt hónapokban többször is megpróbált kapcsolatot teremteni Moszkvával, de ezek a diplomáciai próbálkozások nem hoztak áttörést. Olha Sztefanisina, Ukrajna washingtoni nagykövete a New York Postnak azt mondta: az amerikai elnök ma már világosabban látja Oroszország szándékait, mint elnöksége elején.
Kijev szerint Putyin valójában nem mutat érdemi készséget a háború lezárására, ezért a további béketervek finomhangolása helyett a nyomásgyakorlás új formáit kell keresni. A cél az, hogy Trump ne Ukrajnát tekintse akadálynak, hanem Moszkvát lássa annak a félnek, amelyik a tárgyalásokat halogatja.
Ez a megközelítés illeszkedik Trump legutóbbi nyilatkozataihoz is. Az amerikai elnök a Reuters szerint arról beszélt, hogy a háború lezárása „közelebb lehet, mint sokan gondolják”, és mind Putyin, mind Zelenszkij jelezte neki, hogy véget akar vetni a konfliktusnak.
Erősödő ukrán alkupozíció?
Az ukrán stratégia másik fontos eleme a harctéri helyzet újraértelmezése. Kijev azt próbálja bizonyítani Washingtonnak, hogy Ukrajna nem reménytelenül védekező fél, hanem olyan katonai szereplő, amely képes korlátozni Oroszország mozgásterét.
JD Vance amerikai alelnök a Times of Londonnak adott nyilatkozatában úgy fogalmazott: az orosz hadsereg által további offenzív műveletekkel elérhető eredmény mára elhanyagolhatóvá vált, és közelít a nullához. A New York Post ezt úgy értelmezte, hogy Washingtonban is egyre inkább elismerik: Oroszország katonai előnye nem korlátlan, és az ukrán védekezés hatékonyan lassította a moszkvai hadigépezetet.
Ez Kijev számára kulcskérdés. Ha Trump azt látja, hogy Moszkva nem képes gyors katonai áttörésre, akkor Ukrajna szerint nagyobb eséllyel fogadja el azt az érvet, hogy nem Kijevet kell további engedményekre szorítani, hanem Oroszországot kell rákényszeríteni a valódi tárgyalásra.
Ukrajna erőforrásként mutatná be magát
Zelenszkij másik üzenete várhatóan az lesz, hogy Ukrajna nem csupán segítségre szoruló ország, hanem a NATO jövőbeli biztonságának egyik legfontosabb katonai erőforrása. Sztefanisina szerint Ukrajna ma költségvetésének 63 százalékát védelemre fordítja, Európa legerősebb hadseregével rendelkezik, és olyan modern háborús tapasztalatot szerzett, amelyre a szövetségnek is szüksége van.
Ez az érv kifejezetten Trump gondolkodásához igazodik. Az amerikai elnök évek óta azt követeli a NATO-tagállamoktól, hogy költsenek többet saját védelmükre. Kijev most azt próbálja mondani: Ukrajna nem potyautas, hanem olyan ország, amely már most is rendkívüli árat fizet Európa biztonságáért.
Az üzenet lényege tehát nem pusztán az, hogy Ukrajnát fel kell venni a NATO-ba, hanem az, hogy a NATO és a globális biztonság Ukrajna nélkül már nem képzelhető el reálisan.
A NATO-csúcson folytatódik a nyomásépítés
A New York Post szerint az ukrán és európai diplomácia már a júniusi G7-csúcson is azon dolgozott, hogy Trumpot meggyőzze: Ukrajnát stratégiai eszközként, ne pedig teherként kezelje. Az európai vezetők ekkor állítólag abban próbáltak közös nevezőre jutni, hogy fokozni kell a nyomást Oroszországon, ha Moszkvát vissza akarják terelni az érdemi tárgyalásokhoz.
A lap szerint ukrán részről úgy látják, hogy Oroszország csak akkor mutatott ismét érdeklődést a diplomáciai csatornák iránt, amikor a nyugati nyomás erősödött. Ez Kijev olvasatában azt bizonyítja, hogy a Kreml számításait nem az újabb béketerv-változatok, hanem az erőviszonyok változása befolyásolja.
Trump és Zelenszkij ankarai találkozója ezért nem egyszerű kétoldalú egyeztetés lesz. A tét az, hogy Washington továbbra is egy gyors, kompromisszumos lezárást keres-e, vagy elfogadja Kijev új érvelését: a háborút nem feltétlenül egy újabb papírral, hanem Moszkva mozgásterének szűkítésével lehet lezárni.
Béketerv helyett nyomásgyakorlás
Ukrajna új stratégiája tehát lényegében arról szól, hogy Kijev megpróbálja átkeretezni a békéről szóló vitát. Nem azt akarja bizonygatni, hogy a korábbi 28 pontos terv melyik pontja elfogadható és melyik nem, hanem azt, hogy a terv mögötti politikai logika változott meg.
Ha Oroszország nem tud döntő katonai áttörést elérni, ha Trump valóban egyre csalódottabb Putyinban, és ha a Nyugat hajlandó tartósan növelni a nyomást Moszkván, akkor Kijev szerint már nem az ukrán engedmények maximalizálása, hanem az orosz háborús kalkuláció megváltoztatása lehet a béke kulcsa.
Ez nem jelenti azt, hogy a háború lezárása közel lenne. De azt igen, hogy Ukrajna most először próbálja nyíltan maga mögött hagyni azt a békekeretet, amelyben főként arról folyt a vita, mennyit kellene feladnia. Az új üzenet ennél sokkal keményebb: ha Moszkva csak az erőből ért, akkor a diplomáciának is erősebb pozícióból kell megszólalnia.
