Kína felszólította az Egyesült Államokat, hogy oldja fel a Venezuelával szembeni egyoldalú szankciókat, mert Peking szerint ezek akadályozzák a június 24-i pusztító földrengések utáni mentést és újjáépítést. Washington közben humanitárius könnyítéseket és több mint 310 millió dolláros segélyt jelentett be, ám a venezuelai katasztrófa nyomán újra kiéleződött a vita arról, hogy egy természeti csapás után meddig tarthatók fenn a gazdasági és pénzügyi korlátozások.
Több ezer halott, széteső infrastruktúra
Venezuelát június 24-én két erős földrengés rázta meg, amelyek különösen Caracas térségében és a tengerparti La Guaira államban okoztak súlyos pusztítást. A Reuters legutóbbi összesítése szerint a halálos áldozatok száma 3685-re emelkedett, miközben közel 18 ezer ember maradt fedél nélkül. A mentésben civilek, helyi önkéntesek, nemzetközi csapatok, tűzoltók és katonák is részt vesznek, de több humanitárius szervezet szerint a segítség mértéke még mindig nem éri el a szükségletek szintjét.
A gazdasági kár is óriási. A Verisk katasztrófakockázati elemző cég becslése szerint a földrengések okozta veszteség meghaladhatja a 10 milliárd dollárt, a legsúlyosabb károkat pedig Caracas nagyvárosi térségében és La Guairában mérték, ahol becslésük szerint mintegy 1400 épület semmisült meg.
Peking szerint nem politikai alkura, hanem újjáépítésre van szükség
Mao Ning kínai külügyi szóvivő július 7-i sajtótájékoztatóján azt mondta: Kína ellenzi azokat az egyoldalú szankciókat, amelyeknek szerinte nincs nemzetközi jogi alapjuk, és felszólította Washingtont, hogy teljes egészében oldja fel a Venezuelával szembeni korlátozásokat, hogy kedvezőbb feltételek jöjjenek létre az újjáépítéshez.
A kínai álláspont lényege, hogy egy ilyen méretű természeti katasztrófa után a pénzügyi átutalások, az import, az üzemanyag-, gyógyszer-, élelmiszer- és gépbeszerzések nem válhatnak geopolitikai alkuk tárgyává. Peking szerint a mentés és az újjáépítés elsődlegesen humanitárius kérdés, és a szankciós környezet akkor is lassíthatja a folyamatot, ha egyes segélyszállítmányokra formálisan engedélyt adnak.
Kína segélyszállítmánnyal és műholdképekkel segít
Peking nemcsak diplomáciai nyomást gyakorol, hanem saját segélyprogramot is indított. Mao Ning közlése szerint Kína 100 millió jüan, vagyis nagyjából 15 millió dollár értékben küld sürgősségi segélyszállítmányokat Venezuelának. Az első, 80 tonnás szállítmány már megérkezett: generátorokat, víztisztító berendezéseket, sátrakat és takarókat tartalmazott. A Kínai Vöröskereszt további 300 ezer dolláros pénzügyi gyorssegélyt adott a venezuelai Vöröskeresztnek.
A kínai külügy szerint Peking műholdfelvételeket is átadott a katasztrófa sújtotta területekről, hogy segítse a károk felmérését és a mentési munkák tervezését. A Venezuelában működő kínai vállalatok és a helyi kínai közösség szintén gépekkel, élelmiszerrel és más sürgős eszközökkel járult hozzá a mentéshez.
Washington segít, de a szankciós rendszer nem szűnt meg
Az Egyesült Államok közben hangsúlyozza, hogy jelentős humanitárius segítséget nyújt Venezuelának. John Barrett, Washington caracasi ügyvivője szerint az amerikai földrengéssegély összege már meghaladja a 310 millió dollárt. Az amerikai pénzügyminisztérium szankciós hivatala, az OFAC június 25-én kiadta a 60-as általános engedélyt, amely a venezuelai földrengéshez kapcsolódó humanitárius tranzakciókat teszi lehetővé.
A könnyítés azonban időben és céljában is korlátozott. A Baker McKenzie szankciós összefoglalója szerint az engedély 2026. október 23-ig van hatályban, és olyan ügyleteket engedélyez, amelyek egyébként a venezuelai szankciós szabályok miatt tiltottak lennének, amennyiben közvetlenül a földrengés utáni segélyezéshez kapcsolódnak.
Ez az oka annak, hogy a kínai és latin-amerikai bírálatok nem egyszerűen azt állítják, hogy Washington nem segít, hanem azt, hogy a részleges humanitárius kivételek nem elegendők egy országos újjáépítési válság kezeléséhez.
Közgazdászok is a korlátozások felfüggesztését kérik
A szankciók enyhítését nemcsak Kína sürgeti. Összesen 113 közgazdász és akadémikus írt alá felhívást, amelyben az Egyesült Államokat a Venezuelával szembeni pénzügyi és gazdasági korlátozások feloldására szólítják fel. Az aláírók között olyan ismert nevek szerepelnek, mint Isabella Weber, Jeffrey Sachs és James K. Galbraith.
A felhívás szerint a mentés, az ivóvízellátás, az energia, az élelmiszer, a gyógyszerek és a kórházi ellátás nem várhat diplomáciai alkudozásra. A közgazdászok nemcsak a venezuelai központi bankra, a PDVSA-ra és más állami intézményekre vonatkozó szankciók felfüggesztését kérik, hanem azt is, hogy Caracas hozzáférhessen nagyjából 5 milliárd dollárnyi IMF-különleges lehívási joghoz, valamint egy 4 milliárd dolláros gyorsfinanszírozási eszközhöz. Emellett adósságmoratóriumot is javasolnak a helyreállítás idejére.
Humanitárius válság és geopolitikai próba egyszerre
A venezuelai földrengés így nemcsak természeti katasztrófa, hanem geopolitikai próbahelyzet is lett. Az egyik oldalon Washington azt állítja, hogy humanitárius csatornákat nyitott, és jelentős segélyt biztosít. A másik oldalon Kína és még sokan mások, köztük számos közgazdász azt mondja: egy romba dőlt ország újjáépítéséhez nem elég néhány hónapos kivétel, ha közben a pénzügyi rendszer alapkorlátai fennmaradnak.
A vita túlmutat Venezuelán. Peking most azt az üzenetet próbálja erősíteni, hogy a globális Dél országaival szembeni szankciók tűrhetetlenek, különösen akkor, amikor természeti katasztrófa sújtja őket. Washington ezzel szemben azt igyekszik bizonyítani, hogy a humanitárius segítség és a politikai nyomásgyakorlás egyszerre is fenntartható.
Egy romba dőlt országban azonban ez a vita kevésbé elméleti. A venezuelai túlélők számára a kérdés sokkal egyszerűbb: milyen gyorsan érkezik ivóvíz, áram, sátor, gyógyszer, munkagép és újjáépítési pénz. És ebben a helyzetben minden késlekedés nemcsak politikai veszteség, hanem újabb emberi tragédiák forrása lehet.
