Francia és marokkói sajtóértesülések szerint Marokkó 12–18 Dassault Rafale F4 típusú többfeladatú harci repülőgép beszerzéséről tárgyal Franciaországgal. A lehetséges megállapodás a vadászgépek mellett légi utántöltő repülőgépekre és tengeralattjárókra is kiterjedhet, miközben Rabat igyekszik lépést tartani a szomszédos Algéria gyors ütemű katonai modernizációjával.
Tizenkét–tizennyolc Rafale érkezhet
A tárgyalásokról beszámoló sajtóértesülések szerint a marokkói királyi légierő 12–18 Rafale F4-es vadászgépet vásárolhat Franciaországtól. Amennyiben megszületik a kormányközi megállapodás, az első repülőgépeket várhatóan 2030-ban vagy 2031-ben adhatják át.
A szerződés megkötésére akár Emmanuel Macron francia elnök jelenlegi mandátumának lejárta előtt sor kerülhet. Egyelőre azonban sem a marokkói és a francia kormány, sem a repülőgépeket gyártó Dassault Aviation nem erősítette meg hivatalosan, hogy már előrehaladott tárgyalások folynának.
A Rafale-ok nem feltétlenül váltanák fel Marokkó amerikai F–16-osait. Inkább kiegészítenék azokat, és lehetővé tennék, hogy Rabat csökkentse kizárólagos függőségét az amerikai haditechnikától, miközben szorosabbra fűzi katonai és ipari együttműködését Franciaországgal.
Egyszer már meghiúsult az üzlet
Marokkó és Franciaország 2007-ben már közel került egy Rafale-szerződés megkötéséhez. Az akkori tárgyalások azonban nem vezettek eredményre: Rabat végül nem a francia Rafale-okat, hanem az amerikai Lockheed Martin F–16-osokat választotta.
A korabeli értesülések szerint az amerikai ajánlat 36 F–16-os repülőgépre vonatkozott, kevesebb mint kétmilliárd dollárért, miközben Franciaország 18 Rafale-t ajánlott mintegy 2,3 milliárd euróért. A francia konstrukció így drágábbnak bizonyult, és a finanszírozás körüli bizonytalanságok is az amerikai ajánlatnak kedveztek.
Marokkó később további 25 új F–16 Block 70/72 típusú repülőgépet rendelt, ezek átadása azonban az iparági késedelmek miatt várhatóan csak 2027–2028-ban kezdődik meg. Egy Rafale-beszerzés ezért nem egyszerű típusváltást, hanem egy vegyes, amerikai–francia harcirepülőgép-flotta kialakítását jelenthetné.
Mit tud a Rafale F4?
A Rafale egy kéthajtóműves, többfeladatú harci repülőgép, amely ugyanazon bevetés során légi célok elfogására, földi célpontok támadására és felderítésre is alkalmazható. A Dassault ezért nem egyszerűen többfeladatú, hanem „omnirole”, vagyis egyszerre több feladat végrehajtására képes repülőgépként jellemzi.
A típus legnagyobb sebessége megközelíti a Mach 1,8-at, szolgálati csúcsmagassága mintegy 15 ezer méter. A gép 14 függesztési pontján összesen akár 9,5 tonna fegyvert, üzemanyag-póttartályt és egyéb berendezést hordozhat.
A fegyverzetéhez tartozhat:
- a nagy hatótávolságú Meteor levegő–levegő rakéta;
- a közeli és látóhatáron túli harcra használható MICA rakétacsalád;
- a nagy hatótávolságú SCALP manőverező robotrepülőgép;
- az Exocet hajók elleni rakéta;
- a különböző vezérlésű AASM/Hammer precíziós bombacsalád;
- valamint egy beépített, 30 milliméteres gépágyú.
A gép önvédelmét a SPECTRA elektronikai hadviselési rendszer segíti, amely érzékeli és azonosítja az ellenséges radarokat, rakétákat és lézeres célmegjelölőket, majd zavaróberendezésekkel, csalik alkalmazásával vagy kitérő manőverekkel támogatja a pilótát.
Az F4-es szabvány egyik legfontosabb újítása a hálózatközpontú hadviselés továbbfejlesztése. A Rafale valós időben képes adatokat cserélni más repülőgépekkel, légvédelmi és vezetési központokkal, hadihajókkal vagy a szárazföldi erőkkel. Ez különösen fontos lehet Marokkó számára, ha a vadászgépeket F–16-osokkal, drónokkal és légi utántöltő gépekkel közösen alkalmazná.
Tanker és tengeralattjáró is érkezhet
A sajtóértesülések szerint a francia–marokkói tárgyalások nem kizárólag a Rafale-okra vonatkoznak. Rabat akár négy Airbus A330 MRTT légi utántöltő és stratégiai szállító repülőgépet, valamint két vagy három Scorpène osztályú tengeralattjárót is vásárolhat.
Az A330 MRTT legfeljebb 111 tonna üzemanyagot szállíthat, és külön tartályok beépítése nélkül képes vadászgépek levegőben történő utántöltésére. Emellett akár 300 katonát vagy 45 tonna rakományt is szállíthat, hatótávolsága pedig elérheti a 16 ezer kilométert. Az Airbus adatai szerint a típusból 17 megrendelő összesen 85 példányt rendelt meg.
Egy ilyen gép jelentősen megnövelné a marokkói Rafale-ok és F–16-osok bevetési hatótávolságát, és hosszabb ideig tarthatná őket a levegőben.
A Naval Group által kínált Scorpène egy hagyományos meghajtású, alacsony észlelhetőségű tengeralattjáró. Felszíni hajók és más tengeralattjárók elleni harcra, felderítésre, különleges műveletekre és hírszerzési feladatokra egyaránt használható. Beszerzésével Marokkó története során először hozhatna létre önálló tengeralattjáró-fegyvernemet.
Algéria gyors ütemben fegyverkezik
A marokkói modernizáció egyik legfontosabb ösztönzője a szomszédos Algéria katonai megerősödése. A Defense News vizsgálata szerint 2025 márciusa és 2026 áprilisa között legalább 167, orosz katonai és hadiipari szereplőkhöz köthető teherszállító repülés történt Oroszország és Algéria között.
A járatok közül több olyan oroszországi repülőtereket érintett, amelyek a Szu–35, a Szu–57 és a Szu–34 harci repülőgépek gyártóüzemeihez kapcsolódnak. A repülések egy része időben egybeesett új orosz gyártmányú gépek algériai megjelenésével.
Algéria már 2025 februárjában megerősítette, hogy a Szu–57E első külföldi vásárlója lesz. Oroszország 2025 végén két repülőgép átadását jelentette be egy meg nem nevezett külföldi ügyfélnek, 2026 februárjában pedig olyan felvételek jelentek meg, amelyek feltehetően már Algéria légterében mutatták a gépeket.
A teljes megrendelt mennyiséget nem erősítették meg hivatalosan. Különböző kiszivárgott dokumentumok és iparági értesülések 12–14 Szu–57E beszerzését valószínűsítik. Szu–35-ös repülőgépeket szintén megfigyeltek algériai felségjellel, de ezek pontos száma sem ismert.
Kína is megjelenhet az algériai légierőben
Algéria az orosz repülőgépek mellett kínai típusok beszerzését is mérlegeli. Szaklapok szerint Algír mintegy 40 J–10CE többfeladatú vadászgépről, valamint négy-öt KJ–500 légtérellenőrző és vezetési repülőgépről tárgyalhat Pekinggel.
A KJ–500 radarjai nagy távolságból érzékelhetnék a légi célokat, és egyszerre több vadászgép tevékenységét hangolhatnák össze. A J–10CE és a KJ–500 közös rendszerben történő alkalmazása ezért nem pusztán új repülőgépeket, hanem egy korszerűbb algériai légi vezetési és felderítési hálózatot is jelentene.
A kínai–algériai tárgyalásokat egyelőre egyik kormány sem erősítette meg hivatalosan. A beszerzésről szóló értesülések nyílt forrású elemzésekre és helyi forrásokra támaszkodnak.
Átalakulhat a maghrebi erőegyensúly
Marokkó és Algéria diplomáciai kapcsolatai 2021 óta megszakadtak, a két ország között pedig továbbra is komoly ellentét húzódik a Nyugat-Szahara jövőjéről.
Ebben a környezetben egy Rafale-beszerzés túlmutatna egy egyszerű fegyvervásárláson. Marokkó egy amerikai és francia technológiára épülő, egymást kiegészítő légierőt alakíthatna ki, miközben Algéria orosz és esetleg kínai rendszerekre támaszkodva fejleszti saját képességeit.
A két ország fegyverkezése így egyre inkább olyan regionális technológiai versennyé válik, amelyben már nemcsak a repülőgépek száma, hanem azok érzékelői, rakétái, légi utántöltési lehetőségei és hálózatba kapcsolhatósága is meghatározó szerepet játszik.
