Az indiai fiatalok oktatási korrupció miatt kirobbant tiltakozása néhány hét alatt országos kormányellenes mozgalommá nőtt. A tüntetések középpontjában a szatirikus internetes kezdeményezésből megszületett „Csótányok Néppártja” áll, amelynek támogatói már nemcsak az oktatási miniszter, hanem Narendra Modi kormányfő távozását is követelik.
Ellopták a jövőjüket
A tiltakozási hullámot a rangos indiai orvosi egyetemek májusi felvételi vizsgája körül kirobbant botrány indította el. Kiderült, hogy a feladatsorokat ellopták, majd pénzért értékesítették, ezért az eredményeket megsemmisítették, és mintegy kétmillió jelentkezőnek újra kellett vizsgáznia.
A botrány nem pusztán szervezési káoszt okozott. Több fiatal a rá nehezedő nyomás és a bizonytalanság miatt öngyilkosságot követett el. A hatóságok a megismételt felvételi előtt átmenetileg a Telegramot is blokkolták, arra hivatkozva, hogy az üzenetküldő alkalmazást csalásra használhatják.
A fiatalok azonban úgy érezték, hogy a kormány a korrupció gyökereinek feltárása helyett ismét elsősorban őket bünteti.
Gúnynévből jelképet
A felháborodás egyik szervezőereje a „Csótányok Néppártja” lett. A mozgalmat május közepén indította el Abhijit Dipke, a Bostoni Egyetemen végzett politikai tanácsadó.
Az elnevezés eredetileg szatirikus válasz volt arra, hogy Surya Kant, az indiai legfelsőbb bíróság elnöke állítólag csótányoknak és parazitáknak nevezte azokat a munkanélküli fiatalokat, akik újságírással vagy politikai aktivizmussal foglalkoznak.
A sértésből rövid idő alatt identitás született. A mozgalom eleinte csupán néhány száz embert fogott össze, néhány hét elteltével azonban már Narendra Modi kormányának egyik legkomolyabb belpolitikai kihívásaként beszéltek róla.
A „csótány” így a kiszolgáltatott, lenézett, mégis túlélő fiatal nemzedék jelképévé vált.
Ötvenezer fiatal az utcán
A mozgalom első nagy erőpróbájára július 20-án került sor, amikor több tízezer, egyes becslések szerint mintegy ötvenezer tüntető vonult az indiai parlament épületéhez.
A demonstrálók többsége a Z generációhoz tartozott. Az oktatási miniszter, Dharmendra Pradhan lemondását, a vizsgarendszer átalakítását és a korrupció felelőseinek megbüntetését követelték.
A rendőrség könnygázzal és gumibotokkal oszlatta fel a tömeget. Mintegy 150 tüntető került kórházba, míg a hatóságok 118 rendőr sérüléséről számoltak be.
A kemény fellépés azonban nem törte meg a mozgalmat. Inkább tovább erősítette azt az érzést, hogy az állam nem meghallgatni, hanem elhallgattatni akarja a fiatalokat.
Rahul Gandhi is az élre állt
A tiltakozási hullámhoz másnap csatlakozott India legnagyobb ellenzéki ereje, az Indiai Nemzeti Kongresszus. A párt vezetője, Rahul Gandhi személyesen állt annak a menetnek az élére, amely Narendra Modi miniszterelnök rezidenciájához vonult.
A rendőrséggel kialakult összecsapás után Gandhit és az ellenzéki párt több vezetőjét őrizetbe vették, majd később szabadon engedték.
Rahul Gandhi szerint az indiai oktatási rendszerben az elmúlt tíz évben 152 alkalommal szivárogtak ki vizsgafeladatok, de ezek közül egyetlen ügy sem vezetett elmarasztaló ítélethez.
Az ellenzéki politikus úgy fogalmazott: valakik módszeresen rombolják India egyik legfontosabb értékét, az oktatási rendszert, miközben a kormány képtelen valódi felelősöket megnevezni.
Delhi után az egész ország
Július 22-én több mint tízezer ember gyűlt össze a Delhi központjában álló történelmi Jantar Mantar csillagvizsgálónál, amely a tüntetések egyik fő helyszínévé vált.
A rendőrség ismét könnygázt és gumibotokat vetett be. Ezzel párhuzamosan szolidaritási demonstrációkat tartottak többek között Csennaiban, Indaurban, Haidarábádban és Patialában is.
A tiltakozás tehát már nem korlátozódik az indiai fővárosra. Az oktatási botrányban egy egész nemzedék saját bizonytalanságának, munkanélküliségének és társadalmi kiszolgáltatottságának jelképét találta meg.
Abhijit Dipke kijelentette: ha 25 hónapig tart, akkor 25 hónapig maradnak az utcán, de nem adják fel, amíg az oktatási miniszter nem távozik.
Modi gyorsított bíróságokat ígér
Narendra Modi július 23-án szólalt meg először nyilvánosan a tiltakozások ügyében. A miniszterelnök kijelentette, hogy semmi sem fontosabb India fiataljainak jövőjénél, és megígérte: a vizsgafeladatok kiszivárogtatásáért felelős korrupt tisztviselőket megbüntetik.
Modi úgynevezett gyorsított bíróságok létrehozását is kilátásba helyezte, amelyek rövid idő alatt lefolytathatnák az ilyen ügyeket.
A tüntetőket azonban nem győzte meg az ígéret. A „Csótányok Néppártjának” szóvivője, Saurav Das szerint a kormány intézkedése nem teremt valódi elszámoltathatóságot, hiszen a korábbi vizsgabotrányok ügyében sem született jogerős elmarasztalás.
A kormánypárt közben kizárta Dharmendra Pradhan távozását. Álláspontja szerint az oktatási minisztert nem lehet személyesen felelőssé tenni a feladatsorok ellopásáért, a megismételt vizsga pedig végül sikeresen lezajlott.
Már Modi távozását követelik
A tiltakozás eredeti célja az oktatási miniszter lemondatása és a felvételi rendszer reformja volt. A rendőri erőszak és a kormány elutasító magatartása miatt azonban a követelések időközben radikalizálódtak.
Rahul Gandhi már nyíltan felszólította Narendra Modit a távozásra, és ezt a követelést egyre több fiatal tüntető támogatja.
A mozgalom ezzel túllépett az oktatáspolitikai elégedetlenségen. A felvételi botrány egy sokkal mélyebb, generációs válságot hozott felszínre: az indiai fiatalok jelentős része úgy érzi, hogy a korrupció miatt még a kemény munkával megszerzett tudás sem biztosít számukra tisztességes esélyt.
A „Csótányok Néppártja” egyelőre nem hagyományos politikai párt, hanem laza, digitálisan szerveződő mozgalom. Éppen ezért nehéz megjósolni, meddig képes fenntartani a nyomást. Az azonban már most világos, hogy az internetes tréfának indult kezdeményezés egy egész nemzedék dühének adott nevet, jelképet és közös nyelvet.
