A Hormuzi- és a Báb el-Mandeb-szoros egyidejű blokádja július 23-án hordónként száz dollárig emelte a Brent olaj árát. A világ legfontosabb energiakereskedelmi útvonalain kialakult válság nemcsak az üzemanyagokat drágíthatja meg, hanem új inflációs hullámot indíthat el Európában, miközben jelentős többletbevételekhez juttathatja az orosz költségvetést.
Két szoros szorításában
A Brent hordónkénti ára július 23-án érte el a száz dollárt, amire május 22. óta nem volt példa. A hét elején még 89 dollár körül mozogtak a jegyzések, vagyis a piac néhány nap alatt több mint tíz százalékos emelkedést produkált.
A drágulás közvetlen oka, hogy egyszerre került veszélybe a Közel-Kelet két stratégiai jelentőségű tengeri útvonala.
Irán gyakorlatilag lezárta a Hormuzi-szorost, és csak saját engedélyével engedi át a tartályhajókat. Ezzel a Perzsa-öbölből induló olajexport jelentős része megbénult. A jemeni húszik közben tengeri blokádot hirdettek Szaúd-Arábia ellen, és támadásokat indítottak a Báb el-Mandeb-szorosban közlekedő hajók ellen.
Utóbbi útvonal köti össze az Ádeni-öblöt a Vörös-tengerrel és a Szuezi-csatornával. A szoroson keresztül halad át a tengeri olajkereskedelem mintegy 12 százaléka és a cseppfolyósított földgáz szállításának körülbelül 8 százaléka.
Eltűntek a biztonságos útvonalak
A Közel-Kelet tengeri kereskedelmében példátlan helyzet alakult ki. A tartályhajók egyszerre veszítették el a Perzsa-öböl kijáratát, valamint a Vörös-tenger és a Szuezi-csatorna felé vezető déli útvonalat.
A hajótársaságok számára így lényegében egyetlen biztonságos lehetőség maradt: Afrika megkerülése a Jóreménység foka felé.
Ez azonban minden egyes útvonalat 15–20 nappal hosszabbíthat meg. A hajók lassabban fordulnak vissza, ezért kevesebb tartályhajó marad elérhető a világpiacon, miközben gyorsan emelkedhetnek a fuvardíjak és a biztosítási költségek.
A logisztikai válság így akkor is tovább növelheti az olaj árát, ha a fizikai kitermelés önmagában nem csökkenne jelentősen.
A vezetékek sem elegendők
Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek rendelkezik olyan szárazföldi vezetékekkel, amelyek részben megkerülik a Hormuzi-szorost. Az emírségekbeli vezeték Fudzsejra kikötőjébe, a szaúdi Petroline pedig a Vörös-tenger partjára szállítja az olajat.
A két rendszer együttes maximális kapacitása azonban csak napi 8,5–8,8 millió hordó körül alakul. A Hormuzi-szoroson korábban naponta több mint húszmillió hordó haladt át.
Még akkor is 11–12 millió hordós napi hiány maradna a világpiacon, ha a két alternatív vezeték teljes kapacitással működne. Ekkora mennyiséget rövid idő alatt sem más termelők, sem a stratégiai készletek nem képesek tartósan pótolni.
Felmerült új vezetékek építése Jordánia, Izrael, Szíria vagy Törökország irányába, ezek megvalósításához azonban évekre lenne szükség.
Meddig emelkedhet az ár?
A cikkben megszólaló elemzők szerint a Brent ára a százdolláros szint közelében átmenetileg stabilizálódhat. Amennyiben azonban tovább romlik az amerikai–iráni viszony, és Washington szárazföldi hadműveletet indít, az olaj ára hordónként 105–110 dollárig emelkedhet.
A piac különösen érzékenyen reagál minden olyan hírre, amely az amerikai katonai műveletek kiterjesztéséről vagy a közel-keleti infrastruktúra elleni újabb támadásokról szól.
Egy amerikai–iráni tűzszünet természetesen lefelé nyomná az árakat, a szakértők azonban nem számítanak gyors visszatérésre a korábbi szintekre. A bizalom megrendült, a térségben nincs jelentős, azonnal felszabadítható olajmennyiség, és a hajózási útvonalak újranyitása sem jelentené automatikusan a szállítások teljes helyreállását.
Kedvező forgatókönyv esetén a Brent ára 80–83 dollárig csökkenhetne, de a korábbi, ennél alacsonyabb árszintek visszatérése rövid távon valószínűtlen.
Négy hatalmi központ
A válság hátterében nem csupán az Egyesült Államok és Irán konfliktusa áll. A térséget hosszú ideje négy nagy regionális hatalom – Irán, Szaúd-Arábia, Törökország és az Egyesült Arab Emírségek – versengése határozza meg.
Ezek az államok nemcsak a politikai és katonai befolyásért küzdenek, hanem az energiakereskedelmi útvonalak, a kitermelési kvóták és az exportpiacok ellenőrzéséért is.
A forrás szerint az Egyesült Arab Emírségek májusban kilépett az OPEC-ből és az OPEC+-ból, hogy szabadabban növelhesse olajkitermelését. Ez gyengítette Szaúd-Arábia pozícióját a világpiacot szabályozó kartellben, és tovább bonyolította a közös kitermelési politika kialakítását.
A regionális ellentétek tehát akkor sem szűnnének meg, ha Washington és Teherán ideiglenesen megállapodna egymással.
Minden drágább lehet
A százdolláros olaj hatása nem áll meg a benzinkutaknál. A hajózásban használt üzemanyag, valamint a közúti áruszállításhoz szükséges dízel drágulása közvetlenül növeli a fuvarozók költségeit.
Az üzemanyag a hosszú távú szállítás költségeinek akár harmadát is kiteheti. A magasabb fuvardíjak ezért előbb-utóbb megjelennek az élelmiszerek, az ipari termékek és a fogyasztási cikkek árában.
Európában ez újabb inflációs hullámot idézhet elő. A jegybankok emiatt tovább tarthatják magasan a kamatokat, ami drágítja a hiteleket, visszafogja a beruházásokat és lassítja az ipari termelést.
Az energiaválság így egyszerre jelenthet magasabb fogyasztói árakat és gyengébb gazdasági növekedést.
Oroszország nyerhet a válságon
A világpiaci olajárak emelkedése kedvező Oroszország számára. Az orosz Urals olaj ára július 23-án már megközelítette a hordónkénti 80 dollárt.
Oroszország az elmúlt hetekben rekordközeli mennyiségű olajat exportált. A Bloomberg adataira hivatkozó beszámoló szerint a júniusi heti kivitel elérte a 4,11 millió hordót, ami az év eleje óta a legmagasabb érték volt.
A közel-keleti kínálat csökkenése növelheti az orosz olaj iránti keresletet, és mérsékelheti az Urals Brenthez viszonyított árengedményét is. Ez különösen fontos Moszkvának, mivel az orosz állami költségvetés bevételeinek jelentős része továbbra is az olaj- és gázexportból származik.
A Reuters előzetes számításai szerint az orosz költségvetés júliusi olaj- és gázbevételei akár hatvan százalékkal is meghaladhatják az előző év azonos időszakának értékét.
Minden dollár számít
A Finam befektetési társaság becslése szerint az Urals éves átlagárának minden egydolláros emelkedése körülbelül 150 milliárd rubellel növelheti Oroszország olaj- és gázbevételeit.
A tényleges bevételt ugyanakkor több bizonytalan tényező befolyásolja. Ezek közé tartozik az orosz olaj árengedményének alakulása, a szállítási és biztosítási költségek emelkedése, az importált üzemanyagok támogatása, valamint az esetleges új amerikai és európai szankciók.
Az irány azonban egyértelmű: amíg a közel-keleti exportútvonalak bizonytalanok, az orosz olaj értékesebb és keresettebb lehet a világpiacon.
A száz dollár csak a kezdet?
A jelenlegi válság különlegessége, hogy nem egyetlen olajmező vagy ország exportja került veszélybe, hanem egyszerre két olyan tengeri folyosó, amelyeken keresztül a világ energiakereskedelmének jelentős része halad át.
Ha a Hormuzi- és a Báb el-Mandeb-szoros blokádja tartóssá válik, a százdolláros olaj könnyen új normává válhat. Ennek következményeit nemcsak az autósok és az energiaimportőr országok éreznék meg, hanem a teljes világgazdaság – a szállítástól az élelmiszerárakon át a hitelekig.
A közel-keleti háború így nem pusztán regionális katonai konfliktus. A két szoros lezárása olyan gazdasági fegyverré vált, amelynek hatása Moszkvától Brüsszelen át egészen Pekingig és Washingtonig elér.
