Donald Trump egyelőre félretette az Irán elleni nagyszabású légitámadások tervét. Az amerikai elnök döntésében a New York Times értesülései szerint jelentős szerepet játszott, hogy vészesen fogynak a Közel-Keleten állomásozó amerikai erők védelméhez szükséges Patriot elfogórakéták és más légvédelmi lőszerek.
Az amerikai légierő július 25-én csaknem két hét után először nem jelentett be újabb éjszakai csapást Irán ellen. A támadások szüneteltetését az Associated Press, a Reuters és az Axios értesülései is megerősítették, bár egyelőre nem világos, hogy átmeneti szünetről vagy tartósabb irányváltásról van-e szó.
A rakéták szabtak határt
A Trump részvételével július 24-én tartott zárt tanácskozás középpontjában az amerikai légvédelmi készletek álltak. A New York Timesnak nyilatkozó tisztviselők szerint a hadsereg technikailag képes lenne egy újabb, nagy kiterjedésű támadássorozatra, a művelet azonban súlyosan megterhelné a Központi Parancsnokság rendelkezésére álló elfogórakéta-készleteket.
Az amerikai támaszpontokat az elmúlt hetekben több hullámban érték iráni rakéta- és dróntámadások. A Pentagon emiatt nagy mennyiségű Patriot rakétát és más légvédelmi lőszert használt fel Jordániában, Kuvaitban, Bahreinben és az Egyesült Arab Emírségekben.
Minél nagyobb támadást indítana Washington, annál erősebb iráni válaszra kellene számítania, miközben az amerikai bázisok védelmére használható rakéták mennyisége folyamatosan csökken.
A konfliktus eddig 18 amerikai katona életét követelte, és több százan megsebesültek. Az amerikai háborús kiadásokat a Pentagon július végén már 37,5 milliárd dollárra becsülte.
Kockázatos támadási terv
Trump korábban egy több lépcsőből álló bombázási terv első szakaszának jóváhagyását fontolgatta. Az amerikai célpontok között iráni part menti radarállomások, hajóelhárító rakéták indítóállásai, gyorsnaszádok és a Hormuzi-szoros hajóforgalmát ellenőrző katonai létesítmények szerepeltek.
Washington az elmúlt napokban közlekedési és logisztikai infrastruktúrát is támadott Irán területén. Az Egyesült Államok azzal indokolta a vasúti hidak és szállítási útvonalak bombázását, hogy azokat az iráni hadsereg katonai felszerelések mozgatására használta.
Az amerikai vezetésben felmerült az iráni nukleáris létesítmények elleni újabb csapások lehetősége is. A kormányzat tanácsadóinak többsége azonban a beszámolók szerint úgy vélte, hogy a bombázások kiterjesztése nem kényszerítené vissza Iránt a tárgyalóasztalhoz, viszont regionális háborút idézhetne elő.
A bombázás visszafelé sült el
A New York Times által idézett egyik magas rangú amerikai tisztviselő szerint a légitámadások politikai szempontból éppen az ellenkező hatást váltották ki, mint amit Washington remélt.
Az amerikai–izraeli stratégia abból indult ki, hogy a katonai nyomás meggyengíti az iráni vezetést, és felszínre hozza a rendszer belső ellentéteit. Ehelyett azonban a külső támadás megerősítette az iráni nemzeti összetartást, és lehetőséget adott Teheránnak arra, hogy a lakosság figyelmét a belpolitikai problémákról a külső ellenségre irányítsa.
Amerikai elemzők egyre gyakrabban figyelmeztetnek arra is, hogy a légierő önmagában nem képes kikényszeríteni a Hormuzi-szoros tartós megnyitását. Irán továbbra is katonai és politikai nyomásgyakorlásra használja a világ egyik legfontosabb energiakereskedelmi útvonalának ellenőrzését.
A szomszédok nem ellenségek
Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter július 26-án kijelentette, hogy Teherán nem tekinti ellenségnek a Közel-Kelet szomszédos államait, és katonai fellépése elsősorban az Egyesült Államok ellen irányul.
Aragcsi szerint a térség országai megértik, hogy Irán támadásait nem velük szembeni ellenséges szándék vezérli. A külügyminiszter azt is közölte, hogy a konfliktus lezárása után Teherán párbeszédet kíván kezdeni szomszédaival, és helyre akarja állítani a megrendült bizalmat.
Az iráni álláspont azonban fontos fenntartást is tartalmaz. Aragcsi korábban világossá tette, hogy minden olyan országot legitim célpontnak tekintenek, amely területével, támaszpontjaival vagy más módon segíti az Irán elleni amerikai támadásokat.
Teherán tehát különbséget tesz a szomszédos államok és a területükön működő amerikai katonai infrastruktúra között. Ez a megkülönböztetés azonban kevéssé megnyugtató azoknak az Öböl menti országoknak, amelyek egyszerre próbálják fenntartani kapcsolataikat Washingtonnal és elkerülni az iráni megtorlást.
A Hormuzi csapda
Trump számára a legnagyobb megoldatlan kérdés továbbra is a Hormuzi-szoros hajóforgalmának helyreállítása. Az amerikai légitámadások nem tudták megtörni Iránt, a diplomáciai megállapodások pedig rövid idő alatt összeomlottak.
A szoros körüli harcok az elmúlt két hétben ismét felhajtották a világpiaci olajárakat. A konfliktus ráadásul átterjedt a Vörös-tenger térségére is, ahol az Irán által támogatott jemeni húszik szaúdi olajlétesítményeket támadtak, Rijád pedig újra légicsapásokat hajtott végre Jemenben.
Trump tanácsadói attól tartanak, hogy egy nagyobb amerikai offenzíva iráni csapásokat válthatna ki az Öböl menti szövetségesek ellen. Ez egyszerre veszélyeztetné a regionális amerikai kapcsolatokat, a kőolaj- és földgázszállításokat, valamint a globális gazdaságot.
Diplomácia és gazdasági fojtás
A katonai eszkaláció helyett Jared Kushner és más elnöki tanácsadók állítólag hosszabb távú diplomáciai és gazdasági nyomásgyakorlást javasoltak Trumpnak.
Washington újra szigorította az iráni kikötők körüli tengeri ellenőrzést, és további szankciókat vezetett be. Az amerikai pénzügyminisztérium július 24-én négy személyt és kilenc vállalatot helyezett tiltólistára, amelyek állítása szerint Babak Zandzsáni iráni üzletember nemzetközi pénzügyi hálózatához tartoztak.
Az amerikai hatóságok szerint a hálózat pénzügyi szolgáltatásokon, arany- és drágakő-kereskedelmen, digitális eszközökön, valamint közlekedési beruházásokon keresztül segítette az iráni pénzek elrejtését és mozgatását.
Csak törékeny szünet
Az amerikai és iráni fél között közvetítők próbálják újraindítani a tárgyalásokat. Omán diplomatái technikai egyeztetéseket folytattak Teheránnal, miközben Washington olyan megállapodást keres, amely garantálná a Hormuzi-szoros szabadabb hajózását és korlátozná az iráni atomprogramot.
A légicsapások szüneteltetése ugyanakkor még nem jelent tűzszünetet. Trump továbbra is fenntartja az újabb támadások lehetőségét, Irán pedig változatlanul az „arányos megtorlás” elvét hangoztatja.
A háború folytatását jelenleg nem a politikai bizalom, hanem részben az amerikai fegyverkészletek szűkössége fékezi. Ez elég lehet egy átmeneti szünethez, de önmagában nem oldja fel a Hormuzi-szoros, az iráni atomprogram és az amerikai katonai jelenlét körüli konfliktust.
