Napok óta jelentős tüntetések zajlanak Tripoliban és a líbiai főváros környékén. A tiltakozók a Nemzeti Egységkormány feloszlatását és Abdul Hamid Dbeibah miniszterelnök távozását követelik.
Az Al Jazeera által ellenőrzött felvételeken az látható, hogy a tüntetők utakat és középületeket zártak le, gumiabroncsokat égettek, a külügyminisztérium egyik bejárata elé pedig egy teherautónyi földet öntöttek. A Souq al-Jumaa Mozgalom aktivistái a Libyana állami távközlési vállalat helyi irodáit is bezárták.
Áramszünetek és korrupció
A tüntetéseket szervező civil és ellenzéki csoportok haragját az országszerte tapasztalható korrupció, a közszolgáltatások romlása és az egyre hosszabb áramkimaradások váltották ki.
A Souq al-Jumaa Mozgalom már 2025 májusa óta tiltakozik a Líbia nyugati részét irányító, Tripoliban működő Nemzeti Egységkormány ellen. A szervezet ezúttal nemcsak a kormány, hanem a jelenlegi politikai intézményrendszer, köztük a parlament, az Államtanács és az Elnöki Tanács feloszlatását is követelte.
A mozgalom szerint a kormány képtelen megfelelően ellátni feladatait, és nem tudja kezelni az áram-, víz-, üzemanyag- és gyógyszerellátás problémáit. A tiltakozásokhoz csatlakozó tadzsúrai szervezetek az oktatás és az egészségügy állapotát, valamint a készpénzhiányt is kifogásolták.
Napi tíz óra áram nélkül
Dbeibah miniszterelnök 2021-es hivatalba lépése után azt ígérte, hogy korszerűsíti Líbia energiahálózatát és megszünteti a rendszeres áramkimaradásokat. Bár a hálózat két viszonylag stabilabb évet is átvészelt, a problémák 2026 nyarára ismét súlyossá váltak.
Tripoliban és más nyugat-líbiai térségekben az áramszünetek időtartama elérheti a napi tíz órát. Az állami áramszolgáltató ezért ismét bevezette a tervezett terheléscsökkentést. A kimaradások különösen nagy elégedetlenséget váltanak ki a nyári hőség idején.
A civilek azt is kérdezik, hogyan alakulhatott ki üzemanyaghiány egy olyan országban, amely a világ legnagyobb kőolajkészleteinek egyikével rendelkezik. Hasonlóképpen kifogásolják, hogy bizonyos gyógyszerekhez is nehéz hozzájutni, miközben az olajexportból jelentős állami bevétel származik.
Hová tűntek az olajmilliárdok?
A Nemzeti Egységkormány által ellenőrzött városokban a tiltakozók a jelenlegi állapotokért felelős politikusok elszámoltatását követelik.
A civil szervezetek azzal vádolják az ország vezetőit, hogy az olajból származó dollármilliárdok és a fejlesztésekre megszavazott összegek egy része korrupt politikusokhoz, üzleti körökhöz és fegyveres csoportokhoz került.
A Souq al-Jumaa Mozgalom közlése szerint a polgári engedetlenségi kampány célja nem a hétköznapi emberek életének megnehezítése, hanem a kormányzati rendszer működésének teljes megbénítása. A Nemzeti Egységkormány egyelőre nem adott érdemi választ a követelésekre.
Mi lesz a 2027-es választásokkal?
Egyelőre nem lehet tudni, hová vezetnek a napok óta tartó tüntetések. Az azonban biztos, hogy a politikai válság veszélyeztetheti a Líbia újraegyesítésére irányuló folyamatot.
A líbiai parlament elnöke, Aguila Száleh, az Államtanács vezetője, Mohamed Takala, valamint az Elnöki Tanács elnöke, Mohamed al-Menfi 2026 júniusában olyan ütemtervben állapodott meg, amely szerint legkésőbb 2027. február 17-éig egyszerre tartanának parlamenti és elnökválasztást.
Ez azonban egyelőre politikai útiterv, nem végleges választási menetrend. A szükséges választási és alkotmányos szabályokat még el kell fogadni, és létre kell hozni a folyamatot felügyelő bizottságot is.
Törékeny közeledés Kelet és Nyugat között
Az elmúlt hónapokban tárgyalások kezdődtek a keleti és nyugati országrész gazdasági, politikai és biztonsági együttműködéséről. Külföldi közvetítők olyan átmeneti hatalommegosztási javaslatokon is dolgoznak, amelyekben Dbeibah és a Haftar családhoz kötődő keleti vezetés egyaránt szerepet kapna. A megállapodás részletei azonban továbbra is bizonytalanok.
A biztonsági erők tényleges összevonása még nem történt meg, de a tervekben szerepel az állami intézmények, a katonai struktúrák és a gazdasági irányítás fokozatos egységesítése.
A választások végre lezárhatnák azt az átmeneti időszakot, amely a Kadhafi-rendszer 2011-es bukása óta politikailag és katonailag is megosztotta Líbiát. A tripoli kormány bukása vagy a főváros tartós destabilizálódása azonban ismét kisiklathatja a reménykeltő, de rendkívül törékeny folyamatot.
