Az Egyesült Államok megkezdheti a sugárhajtóművel felszerelt, több mint 550 kilométeres hatótávolságú JDAM LR sorozatgyártását. Az amerikai légierő augusztus elején 75 millió dolláros induló szerződést kötött a Boeinggel a GBU–75 JDAM Long Range rendszerhez tartozó egységek gyártására. A fegyver első példányait az amerikai haditengerészet kapja.
A fejlesztés jól mutatja, merre mozdul el a modern légi hadviselés: nem minden célra egymillió dolláros vagy még drágább robotrepülőgépet akarnak indítani, hanem nagy számban gyártható, egyszerűbb és olcsóbb fegyvereket keresnek, amelyeket a hordozó repülőgép már az ellenséges légvédelem hatókörén kívülről elindíthat.
A hagyományos bombából szinte robotrepülőgép lett
A JDAM eredeti ötlete még az 1990-es évekből származik. A rendszer lényege, hogy egy hagyományos szabadesésű bombára GPS- és inerciális navigációt, valamint vezérsíkokat szerelnek, és ezzel viszonylag olcsón precíziós fegyvert hoznak létre.
A klasszikus JDAM hatótávolsága nagyjából 15 tengeri mérföld, azaz 28 kilométer, a szárnyakkal felszerelt JDAM-ER változat pedig már több mint 40 tengeri mérföldről is alkalmazható.
A JDAM LR azonban ennél sokkal tovább megy. A 226 kilogrammos – 500 fontos – bombatesthez kihajtható szárnyakat és egy Kratos TDI-J85 kisméretű sugárhajtóművet kapcsoltak. A Boeing szerint így a fegyver több mint 300 tengeri mérföldet, vagyis több mint 556 kilométert képes megtenni.
Ezen a ponton persze már kissé akadémikus kérdés, hogy bombának vagy robotrepülőgépnek nevezzük-e: egy hagyományos bomba testét használja, de saját hajtóművel több száz kilométert repül a céljáig.
A haditengerészet már ki is próbálta
A rendszer nem pusztán tervrajzon létezik. Az amerikai haditengerészet 2026 áprilisában két próbarepülést hajtott végre Kalifornia partjainál F/A–18 Super Hornet vadászgépekről.
A teszteken a JDAM LR mintegy 200 tengeri mérföldet, vagyis körülbelül 370 kilométert repült, miközben végig fenntartotta a cél felé vezető navigációt. A több mint 300 tengeri mérföldes maximális hatótávolság tehát egyelőre a Boeing által megadott képesség; a nyilvánosan ismert teszteken ennél rövidebb távolságot demonstráltak.
A következő lépés a repülőgép-hordozókon történő integráció, miközben a Boeing már a gyártókapacitás kiépítését is megkezdte Missouri államban. A 75 millió dolláros szerződés ráadásul még nem rögzíti a teljes program végleges árát vagy a megrendelt fegyverek pontos számát.
Ezért kellenek tömegével az olcsó siklóbombák
A fejlesztést könnyű úgy értelmezni, hogy az Egyesült Államok most próbálja lemásolni az Ukrajnában bevált orosz modellt, de a kép ennél árnyaltabb. A hajtóműves JDAM ötletét a Boeing már évekkel az ukrajnai háború előtt fejlesztette, és 2020-ban nyilvánosan is egy olcsóbb robotrepülőgép-alternatívaként mutatta be.
Az ukrajnai háború ugyanakkor rendkívül látványosan igazolta az alapelvet. Oroszország nagy számban szerelt UMPK szárny- és irányítókészleteket a régi FAB légibombákra, így a Szu–34-esek az ukrán légvédelem közvetlen hatókörén kívülről is támadhatták a front mögötti célpontokat. Amerikai katonai elemzések is arra jutottak, hogy ezek az olcsó, nagy robbanóerejű siklóbombák komoly problémát okoztak az ukrán védelemnek.
Oroszország ráadásul a 250 és 500 kilogrammos bombák mellett 1500 és 3000 kilogrammos FAB-okhoz is alkalmazott siklókészleteket, és az elmúlt időszakban hajtóműves, nagyobb hatótávolságú változatokkal is kísérletezett. Utóbbiak képességeiről szóló nyilvános hatótávolság-adatokat azonban az amerikai szaklapok is óvatossággal kezelik.
Nem az a kérdés, ki találta fel előbb
Az amerikai és az orosz megközelítés jelenleg részben eltérő. Moszkva óriási mennyiségű, sokszor rendkívül nagy robbanóerejű bombát alakított át olcsóbb precíziós fegyverré a front közvetlen támogatására. Washington a JDAM LR-rel ennél jóval nagyobb hatótávolságot keres, miközben megtartaná a hagyományos JDAM egyik legfontosabb előnyét: az alacsonyabb árat és a tömeggyárthatóságot.
Az amerikai légierőben egyre nyíltabban beszélnek arról, hogy nem lehet minden célpont ellen drága JASSM- vagy más csúcskategóriás robotrepülőgépet használni. A Pentagon ezért egész fegyvercsaládokat fejleszt az „affordable mass”, vagyis nagy számban beszerezhető olcsó precíziós lőszerek kategóriájában.
Ebben a logikában a JDAM LR talán nem is egyszerűen egy új bomba. Sokkal inkább a rakéta és a hagyományos légibomba közötti határ elmosódását jelzi: egy régi, olcsón gyártható fegyvertest modern navigációval, szárnyakkal és egy kisméretű hajtóművel több száz kilométeres precíziós csapásmérő eszközzé alakítanak.
És ebben az értelemben az ukrajnai háború egyik fontos tanulsága Washingtonban és Moszkvában ugyanaz: a következő nagy háborúban nemcsak az számít majd, kinek van a legfejlettebb rakétája, hanem az is, ki tud elegendő olcsó, pontos és nagy hatótávolságú fegyvert gyártani belőle.
