Oroszországban kifutóban van az elmúlt évek nagy exportorientált beruházási hulláma, Moszkva pedig már a következő növekedési ciklust készíti elő. Vlagyimir Putyin a stratégiai fejlesztési és nemzeti projektek tanácsának augusztus 19-i ülésén a belső keresletre épülő beruházásokat, az energetikai és közlekedési infrastruktúra fejlesztését, valamint a robotizáció és a mesterséges intelligencia gyorsabb alkalmazását nevezte a következő időszak kulcsfeladatainak.
A gondolat Magyarországról nézve is érdekes: egy nagy ipari beruházás önmagában nem elég – a következő növekedési szakaszhoz energia, hálózat, logisztika és magasabb termelékenység is kell.
Kifutnak a megaprojektek
Putyin szerint az orosz állóeszköz-beruházások több mint 40 százalékát az elmúlt időszakban nagy infrastrukturális és ipari projektek biztosították. Ezek jelentős része exportorientált volt: a vegyiparban, kohászatban, bányászatban, olajiparban és gázvegyészetben valósultak meg nagy fejlesztések.
Csakhogy számos úgynevezett megaprojekt már túljutott a beruházások legintenzívebb szakaszán. Ez önmagában természetes folyamat, gazdaságpolitikai szempontból azonban problémát okoz: ha nem indulnak új projektek, a beruházási aktivitás lassulni kezd.
Moszkva ezért most új ciklust akar elindítani, amelyben az ipar mellett a mezőgazdaság, a szolgáltatások és a lakásépítés is nagyobb szerepet kap.
A hangsúly ráadásul változik. A következő hullámot már nem elsősorban újabb exportkapacitásokra akarják építeni, hanem a belföldi keresletet kielégítő és technológiai fejlődést elősegítő beruházásokra.
Ez fontos szerkezeti váltás. Egy exportorientált nagyberuházás megépítése jelentős növekedést generálhat az építőiparban és az iparban, később azonban már elsősorban termel. Ahhoz, hogy a beruházások szintje fennmaradjon, folyamatosan új projektekre van szükség.
A gyár nem a gyárkapunál kezdődik
Az új orosz beruházási ciklus másik hangsúlyos eleme ezért az infrastruktúra.
Putyin külön kiemelte a városi és települési infrastruktúra, a közműhálózatok, a tengeri és folyami kikötők, a repülőterek, a vasutak és a közutak fejlesztését.
A logika egyszerű: hiába épül új gyár vagy szolgáltatóközpont, ha nincs elegendő villamos energia, megfelelő közlekedési kapcsolat vagy logisztikai kapacitás mögötte.
Moszkva külön programot készítene a logisztikai és raktározási infrastruktúra fejlesztésére is. Az elképzelés szerint az államnak itt közvetlen szerepet kell vállalnia, a fejlesztéseket pedig már új technológiai színvonalon kell megvalósítani.
A kérdés különösen fontos egy akkora országban, mint Oroszország, ahol az új ipari kapacitások gyakran több ezer kilométerre helyezkednek el a legnagyobb fogyasztási központoktól vagy kikötőktől.
Az energia lehet az egyik legfontosabb korlát
Az infrastruktúrán belül Putyin külön területként emelte ki az elektromos hálózatok és az új energiatermelő kapacitások építését.
Ennek oka, hogy az ipari beruházások, az új lakóövezetek és a digitális szolgáltatások terjedése egyaránt növeli az áramfogyasztást. Vagyis a következő beruházási hullám egyik feltétele éppen az lesz, hogy az energetikai rendszer lépést tudjon tartani a gazdaság fejlődésével.
Ez az összefüggés könnyen háttérbe szorul, amikor új ipari beruházásokat jelentenek be. Egy akkumulátorgyár, adatközpont, vegyipari üzem vagy más nagy fogyasztó azonban nem egyszerűen egy új épület: mögötte hálózatfejlesztésre és megfelelő termelőkapacitásra is szükség van.
Ha ezek késnek, maga a beruházás is korlátokba ütközhet.
Moszkva megközelítése ezért az iparpolitikát és az energiapolitikát egyre inkább egyetlen rendszerként kezeli: nem elég befektetőt találni, előre meg kell teremteni a működéséhez szükséges infrastruktúrát is.
Robotokkal válaszolnának a munkaerőhiányra
A következő nagy kérdés már nem az, hogy hol épülnek új gyárak, hanem az, kik fognak bennük dolgozni.
Oroszország több ágazatában munkaerőhiánnyal küzd, ezért Putyin a beruházási ösztönzők átalakításánál külön kiemelte a termelékenységet növelő technológiákat.
A cél autonóm rendszerek, ipari robotok, digitális platformok és mesterségesintelligencia-megoldások szélesebb alkalmazása.
Ez lényegében azt jelenti, hogy a munkaerőhiány egy részét nem újabb munkavállalók bevonásával, hanem tőkével és technológiával próbálnák kezelni.
A robotizáció persze jelentős kezdeti beruházást igényel, hosszabb távon azonban csökkentheti az egy termékre jutó munkaerőigényt, miközben növelheti a termelékenységet és részben ellensúlyozhatja a demográfiai korlátokat.
Az AI nemcsak a gyárakba kerülne
A mesterséges intelligenciát Moszkva nem kizárólag ipari eszköznek tekinti.
Putyin a szociális szektor digitalizációjának gyorsítását is sürgette, és azt mondta, a technológiai megoldásoknak ténylegesen meg kell jelenniük a rendelőkben, kórházakban, iskolákban és egyetemeken, nem elegendő pusztán digitalizációs programokat elfogadni.
Példaként az orvosi képalkotást említette: egyes orosz régiókban már számítógépes látás segítségével elemeznek röntgenfelvételeket, ami gyorsíthatja a diagnosztikát, csökkentheti az orvosokra nehezedő terhet és javíthatja a drága berendezések kihasználtságát.
A kormányzati elképzelés szerint az ilyen regionális kísérletekből országosan alkalmazható megoldásokat kell kialakítani, és a készülő nemzeti digitálisplatform-stratégiába az egészségügyet és az oktatást is be kell építeni.
A következő növekedési ciklus már másképp nézhet ki
Az augusztusi tanácskozásból így egy meglehetősen világos gazdaságpolitikai irány rajzolódik ki.
Az előző orosz beruházási hullámot nagy exportorientált ipari projektek vitték. A következőt Moszkva már szélesebb alapokra akarja helyezni: belföldi keresletre, energetikai és közlekedési infrastruktúrára, technológiai modernizációra és termelékenységnövelésre.
Magyarországról nézve talán éppen ez benne a legérdekesebb tanulság. Egy beruházásvezérelt gazdasági modell következő szakaszában már nem önmagában az számít, hány új gyár épül, hanem hogy rendelkezésre áll-e a szükséges energia, hálózat, logisztika és munkaerő – vagy utóbbi hiányában elegendő technológia ahhoz, hogy kevesebb emberrel is növekedjen a termelés.
A beruházáspolitika következő kérdése ezért egyre kevésbé az, mit lehet még felépíteni, és egyre inkább az, milyen gazdasági rendszer kell ahhoz, hogy mindaz, amit felépítettek, hosszú távon is hatékonyan működjön.
