A klímaváltozás elleni alkalmazkodástól az erdőtüzek kezelésén és a körforgásos gazdaságon át egészen a kereskedelempolitikáig terjedt a BRICS környezetvédelmi együttműködésének napirendje Újdelhiben. A 12. BRICS Környezetvédelmi Miniszteri Találkozó augusztus 18-án közös miniszteri nyilatkozat elfogadásával és négy együttműködési dokumentummal zárult, miközben a tagországok az Európai Unió karbonhatár-mechanizmusával szemben is közös álláspontot alakítottak ki.
A fenntarthatóságtól az erdőtüzekig
Az indiai BRICS-elnökség négy fő terület köré szervezte a környezetvédelmi együttműködést: fenntartható életmódok, erdősítés és katasztrófa-reziliencia, körforgásos gazdaság, valamint klímaadaptáció. Az augusztus 18-i miniszteri ülést egy nappal korábban a Környezetvédelmi Munkacsoport és a Klímaváltozási és Fenntartható Fejlődési Kapcsolattartó Csoport szakértői egyeztetése előzte meg.
A miniszterek végül négy konkrét eredménydokumentumot fogadtak el. Létrehoznák a fenntartható életmódokkal foglalkozó BRICS-intézmények hálózatát, közös elveket határoztak meg az elsivatagosodás elleni és tájgazdálkodási együttműködéshez, megállapodtak az erdőtüzekre való felkészülés és reagálás közös kereteiről, valamint a helyi és hagyományos tudásra építő, közösségi klímaadaptáció elveiről.
A találkozón külön magas szintű párbeszédet is rendeztek arról, miként lehet a hagyományos és helyi tudást a modern tudománnyal és technológiával összekapcsolni, illetve hogyan használhatók az integrált táj-helyreállítási programok egyszerre a biodiverzitás védelmére, a klímaalkalmazkodásra és a helyi közösségek életfeltételeinek javítására.
Nem csak nyilatkozatok készültek
Az együttműködés gyakorlati oldalát négy, a BRICS-országok tapasztalatait összegyűjtő szakmai gyűjtemény erősíti. Az első a fenntartható életmódok és fogyasztási minták példáit foglalja össze, a második az erdőtüzek megelőzésével, korai felismerésével, kezelésével és az érintett területek helyreállításával foglalkozik.
A harmadik dokumentum a tájléptékű zöldítési és ökoszisztéma-helyreállítási programokat, míg a negyedik a kiterjesztett gyártói felelősség – EPR – és a körforgásos gazdaság különböző modelljeit gyűjti össze. Utóbbiban a közösségi hulladékgazdálkodástól a digitális hulladékpiacokon át a nyomonkövetési rendszerekig és az újrahasznosítás szabályozásáig számos olyan megoldás szerepel, amely később a BRICS-en belüli technológiai és szakpolitikai együttműködés alapja lehet.
Bhupender Jadav indiai környezetvédelmi miniszter szerint a cél az, hogy a BRICS az együttműködést „kollektív képességgé” alakítsa tudásmegosztással, technológiai együttműködéssel, képzésekkel és intézményi kapcsolatok építésével. India megközelítésében a környezetvédelemnek egyszerre kell szolgálnia az ökológiai helyreállítást és a fejlődést, különös tekintettel a fejlődő országok sajátos körülményeire.
A BRICS nekiment az EU karbonvámjának
A találkozó politikailag legérdekesebb része azonban túlmutatott a klasszikus környezetvédelmi együttműködésen. A BRICS-tagországok közösen bírálták az Európai Unió karbonhatár-mechanizmusát, a CBAM-ot, amely 2026 elejétől már pénzügyi kötelezettséget is ró az EU-ba egyes nagy karbonintenzitású termékeket – például acélt, alumíniumot, cementet vagy műtrágyát – exportáló vállalatokra.
A közös álláspont az ilyen intézkedéseket egyoldalúnak, büntető jellegűnek, diszkriminatívnak és protekcionistának minősítette, és arra figyelmeztetett, hogy azok éppen a fejlődő országok klímaalkalmazkodási és gazdasági mozgásterét szűkíthetik. A BRICS egyúttal ismét sürgette a fejlett államokat, hogy növeljék a fejlődő országok számára rendelkezésre álló klímafinanszírozást, különösen az alkalmazkodási programok esetében.
A dokumentum ismét megerősítette az ENSZ klímapolitikájának egyik hagyományos alapelvét is, a „közös, de megkülönböztetett felelősséget”: vagyis azt, hogy a klímaváltozás elleni fellépés közös feladat, de az egyes országoktól történelmi felelősségük és gazdasági lehetőségeik alapján eltérő hozzájárulás várható el.
A zöldpolitika is a globális Dél kérdésévé válik
Az újdelhi találkozó így jól mutatja, hogy a BRICS környezetvédelmi együttműködése egyre kevésbé korlátozódik általános klímavédelmi vállalásokra. Az erdőtüzek, a körforgásos gazdaság vagy a táj-helyreállítás területén már közös szakmai keretek és tudásbázisok épülnek, miközben a csoport a nemzetközi klímapolitika gazdasági szabályairól is egyre határozottabban fogalmaz meg közös álláspontot.
A CBAM körüli vita ebből a szempontból különösen jelentős: a klímavédelem, a kereskedelem és az Észak–Dél gazdasági érdekellentétek egyre inkább összekapcsolódnak. A BRICS pedig láthatóan arra törekszik, hogy a globális zöldátmenet szabályainak kialakításában a fejlődő országok ne pusztán alkalmazkodjanak a máshol meghozott döntésekhez, hanem saját szempontjaikat is közösen érvényesítsék.
