Kína egy rendkívül szokatlan felépítésű, nagy méretű lopakodó harci repülőgépet fejleszt, amelyet a nemzetközi szakirodalom egyelőre J–36 néven emleget. Ez azonban nem hivatalos típusjelzés: az elnevezés a prototípuson látott „36” jelzésből származik, Peking pedig mindeddig nem közölte sem a gép hivatalos nevét, sem pontos rendeltetését. A repülőgépről 2024 decemberében jelentek meg az első nyilvános felvételek, azóta pedig újabb prototípusok és tesztrepülések árultak el részleteket a programról.
Rendhagyó háromhajtóműves kialakítás
A J–36 egyik legszembetűnőbb sajátossága a három hajtómű, ami rendkívül ritka a modern harci repülőgépek között. A hatalmas törzs, a függőleges vezérsíkok hiánya és a széles, delta jellegű szárnyforma egyaránt arra utal, hogy a tervezők fontosnak tartották a csökkentett radarészlelhetőséget, a nagy belső térfogatot és a hosszú hatótávolságot.
A gép nem rendelkezik hagyományos függőleges farokfelületekkel. Emiatt stabilitását és irányítását digitális repülésvezérlő rendszernek és több, egymástól függetlenül mozgatható kormányfelületnek kell biztosítania. A farokfelületek elhagyása lopakodási szempontból előnyös, ugyanakkor aerodinamikailag jóval összetettebbé teszi a konstrukciót.
A három hajtómű pontos szerepéről egyelőre nincs hivatalos információ. Kézenfekvő magyarázat, hogy egy ekkora repülőgép nagy tolóerőt igényel, különösen akkor, ha nagy mennyiségű üzemanyagot és nehéz fegyverzetet visz magával. Ennél messzebbre azonban jelenleg csak találgatásokkal lehet menni.
Nem klasszikus vadászgép lehet
A rendelkezésre álló képek alapján a J–36 lényegesen nagyobb egy hagyományos vadászgépnél. A Janes elemzése szerint az orr-rész kialakítása egymás melletti kétfős személyzetre utal, a gép mérete és belső fegyverterei pedig egy nagy hatótávolságú vadászbombázó szerepkörét valószínűsítik.
Ez fontos különbség. A J–36 így nem feltétlenül a J–20 egyszerű utódja lenne, hanem egy nehéz, nagy hatótávolságú többfeladatú harci platform, amely légi célok elleni feladatok mellett mélységi csapásmérésre is alkalmas lehet.
A nyilvánosságra került felvételeken nagy belső fegyvertér is látható. Ez lehetővé teheti nagyobb méretű, nagy hatótávolságú rakéták hordozását úgy, hogy közben a fegyverzet nem növeli jelentősen a repülőgép radarkeresztmetszetét.
A második prototípus már változtatásokat hozott
A program láthatóan nem állt meg az első bemutatott példánynál. A Janes 2025 őszén egy második J–36-változatot azonosított, amely több fontos részletében eltért az első prototípustól.
Áttervezték az oldalsó légbeömlőket, megváltozott a főfutómű, és a három hajtómű fúvócsövei is jóval szögletesebbé, illetve süllyesztettebbé váltak. Az elemzők szerint az új kialakítás kétdimenziós tolóerő-vektorálásra is utalhat, ami különösen fontos lehet egy függőleges vezérsíkok nélküli repülőgépnél.
Mindez azt mutatja, hogy nem egy egyszeri technológiai demonstrátorról készült néhány látványos felvétel: a kínai mérnökök aktívan finomítják a konstrukciót.
Kína egyszerre két új generációs gépet tesztel
A J–36 ráadásul nem önmagában áll. Ugyancsak 2024 decemberében jelent meg egy második, a Shenyang Aircraft Corporation által fejlesztett farok nélküli prototípus, amelyet egyelőre J–50, J-XD vagy J-XDS néven emlegetnek.
A két repülőgép látványosan eltér egymástól. A shenyangi konstrukció kisebb és hagyományosabb vadászgép-mérethez áll közelebb, míg a Chengdu J–36 jóval nagyobb és láthatóan inkább a hosszú hatótávolságú műveletekre optimalizált platformnak tűnik.
Az amerikai Air & Space Forces Magazine műholdfelvételek elemzésére hivatkozva arról számolt be, hogy 2025-ben mindkét prototípust megfigyelték a Lop Nur térségében működő távoli kínai repülési tesztközpontban. A létesítmény 2026 elején jelentősen bővült, ami arra utal, hogy Peking komoly erőforrásokat fordít az új repülőgépek tesztelésére.
A hatodik generáció felé mutat
A J–36-ot gyakran „hatodik generációs vadászgépnek” nevezik, ám ezt a besorolást egyelőre érdemes óvatosan használni. Nincs egységes nemzetközi definíció arra, pontosan mitől válik egy repülőgép hatodik generációssá, ráadásul Kína sem közölt hivatalos műszaki adatokat a típusról.
A fejlesztés iránya ugyanakkor illeszkedik azokhoz az elképzelésekhez, amelyeket az Egyesült Államok is követ a következő generációs légi hadviselésben: nagyfokú lopakodóképesség, hosszú hatótávolság, fejlett szenzorok, hálózatba kapcsolt hadviselés és pilóta nélküli rendszerekkel történő együttműködés.
A J–36 esetében a drónok közvetlen irányítására vagy mesterséges intelligenciára vonatkozó konkrét képességeket egyelőre nem erősítették meg, de egy ekkora, kétfős és jelentős belső térfogattal rendelkező platform könnyen betölthet ilyen parancsnoki és hálózati szerepet is.
Kínai válasz az amerikai légifölényre?
A J–36 stratégiai jelentőségét elsősorban az Indo-csendes-óceáni térség hatalmas távolságai adják.
Kína számára egy nagy hatótávolságú, lopakodó harci repülőgép lehetőséget teremthet arra, hogy a partvidéktől távolabb is légi műveleteket hajtson végre, és nagyobb fenyegetést jelentsen az ellenséges légi utántöltőkre, légtérellenőrző repülőgépekre, támaszpontokra vagy akár haditengerészeti kötelékekre.
Washington maga is komolyan veszi a kínai fejlesztéseket. Az amerikai légierő vezetése már 2025-ben arról beszélt, hogy Kína új lopakodó platformjai miatt egyre sürgetőbb a következő generációs amerikai légifölény-képességek fejlesztése.
A J–36 ezért hosszabb távon talán nem is egyszerű vadászgépként értelmezendő. Sokkal inkább egy nagy hatótávolságú, lopakodó harci csomópont lehet, amely egyszerre képes felderítésre, elektronikai hadviselésre, légi harcra, csapásmérésre és más repülőeszközök támogatására.
Egyelőre még rengeteg a kérdőjel
A látványos tesztek ellenére fontos hangsúlyozni, hogy a J–36 továbbra is fejlesztés alatt álló repülőgép. Pontos hajtóművei, maximális sebessége, hatótávolsága, fegyverterhelése, radarjának képességei és végleges feladata sem ismert nyilvánosan.
A Janes szerint egy ilyen összetett konstrukció fejlesztése hosszú időt vehet igénybe, és a korábbi kínai lopakodóprogramok tapasztalatai alapján még akár egy évtizedes tesztelési és fejlesztési folyamat is hátralehet, mielőtt egy kiforrott változat sorozatgyártásba kerül.
A J–36 jelentősége ezért ma még nem abban áll, hogy pontosan milyen fegyvereket hordoz vagy hány kilométerre képes repülni. Sokkal inkább abban, hogy Kína már nem egyszerűen felzárkózni próbál a jelenlegi amerikai harci repülőgépekhez, hanem párhuzamosan több olyan konstrukcióval kísérletezik, amelyek a következő légi hadviselési korszak szabályait keresik.
