Kína egyszerre növeli katonai jelenlétét Afrika keleti tengeri kapujánál és Észak-Afrikában: újabb haditengerészeti köteléket küldött a Szomália körüli vizekre, miközben Egyiptommal már második alkalommal tartott nagyszabású közös légierő-gyakorlatot – írta két friss elemzésében a Business Insider Africa. A két fejlemény együtt jól mutatja, hogy Peking katonai kapcsolatépítése egyre kevésbé korlátozódik Kelet-Ázsiára.
Három hajó és több mint hétszáz katona
A kínai haditengerészet 49. kísérő köteléke augusztus 12-én indult el Szanjából a Szomália és az Ádeni-öböl körüli vizekre. A csoportot a Kunming irányított rakétás romboló, a Jüejang fregatt és a Luomahu ellátóhajó alkotja, fedélzetükön két helikopterrel, különleges műveleti katonákkal és összesen több mint hétszáz fővel.
Kína 2008 óta folyamatosan küld hadihajókat a térségbe, eredetileg elsősorban a szomáliai kalózkodás elleni nemzetközi fellépés részeként. A mostani küldetés tehát nem új kínai művelet, hanem egy immár tizennyolc éve fenntartott jelenlét következő váltása.
A térség jelentősége azonban időközben tovább nőtt. Az Ádeni-öbölön és a Báb el-Mandeb-szoroson keresztül vezet az Indiai-óceánt a Vörös-tengerrel és a Szuezi-csatornával összekötő egyik legfontosabb globális kereskedelmi útvonal.
Afrika saját kalózellenes erőt épít
A kínai kötelék érkezése egybeesik egy új afrikai biztonsági kezdeményezéssel. A Dzsibuti Magatartási Kódex és a hozzá kapcsolódó dzsiddai módosítás részes államai egy közös műveleti egység létrehozásáról állapodtak meg a kalózkodás és a hajók elleni fegyveres támadások visszaszorítására.
Az új Combined DCoC Task Force célja, hogy a part menti államok saját koordinált tengeri műveleteket hajthassanak végre, és nagyobb regionális felelősséget vállaljanak a hajózás biztonságáért.
A tervek szerint az afrikai kezdeményezés nem kiváltaná, hanem kiegészítené az olyan meglévő műveleteket, mint az amerikai vezetésű Combined Maritime Forces, a CTF–151 vagy az EU NAVFOR. A kötelék pontos összetételéről és a résztvevő államok által biztosított hajókról ugyanakkor még nincs végleges döntés.
Kína közben Egyiptom felé is nyit
A tengeri jelenléttel párhuzamosan Kína egyre látványosabban építi katonai kapcsolatait Egyiptommal is. A két ország augusztusban tartotta meg az Eagles of Civilization 2026 légierő-gyakorlatot, amely a 2025-ben megrendezett első közös kiképzés folytatása volt.
A gyakorlatokon légi harcászati feladatokat, légifölény kivívását, harctéri kutató-mentő műveleteket és összetett kötelékrepüléseket gyakoroltak. Tavaly Kína J–10C vadászgépeket, KJ–500 légtérellenőrző repülőgépet és YY–20 légi utántöltő gépet is Egyiptomba vezényelt.
Ez különösen azért figyelemre méltó, mert Egyiptom hagyományosan több irányból építi haderejét: amerikai, francia és orosz technikát egyaránt alkalmaz, miközben az utóbbi időben egyre nagyobb érdeklődést mutat kínai repülőgépek, drónok és más katonai rendszerek iránt.
Három kontinensen gyakorol a kínai légierő
Az egyiptomi gyakorlat ráadásul csak egy része volt a kínai légierő augusztusi aktivitásának. A PLA Air Force szinte egy időben hajtott végre közös gyakorlatot Egyiptommal, Fehéroroszországgal és Thaifölddel.
Fehéroroszországban a Swift Eagle 2026 során légi deszantműveleteket és közös vezetési eljárásokat gyakoroltak, Thaiföldön pedig a Falcon Strike 2026 keretében kínai J–10C-k és Y–20 szállítógépek repültek együtt többek között thai Gripenekkel.
A három, földrajzilag távoli gyakorlat együttesen már nem pusztán diplomáciai kapcsolatépítést jelent: azt is demonstrálja, hogy a kínai haderő egyre nagyobb távolságokra képes személyzetet, repülőgépeket és logisztikai hátteret telepíteni.
Nem új támaszpontok, hanem egyre sűrűbb hálózat
Kína afrikai katonai jelenléte továbbra sem hasonlítható az Egyesült Államok globális támaszpont-rendszeréhez. Peking ugyanakkor láthatóan más modellt épít: a dzsibuti támaszpontot hosszú távú haditengerészeti missziók, közös gyakorlatok, kiképzési együttműködések és fegyverexport egészítik ki.
A Szomália körüli állandó haditengerészeti jelenlét és az Egyiptommal mélyülő légierő-kapcsolatok ezért ugyanannak a folyamatnak két oldalát mutatják. Kína nem feltétlenül mindenhol saját katonai infrastruktúrát akar létrehozni, hanem olyan partnerhálózatot épít, amelyben szükség esetén egyre nagyobb távolságokra is képes erőt kivetíteni.
