Az Európai Unió egyre aktívabban lép fel az Oroszországhoz kötött hajók ellen, ám ez a politika most komoly ellenállásba ütközött. A Görög Megoldás párt európai és görög bíróságokon akarja megtámadni az IRINI misszió kibővített alkalmazását, mondván: a tengeri ellenőrzések nemcsak Moszkvával növelik a konfliktus veszélyét, hanem az európai hajózási ágazatnak is komoly károkat okozhatnak.
Új feladatot kapott az IRINI
Az Európai Unió 2020-ban eredetileg azért indította el az IRINI haditengerészeti műveletet, hogy ellenőrizze a Líbiára vonatkozó ENSZ-fegyverembargó betartását. Az Izvesztyija szerint azonban az EU idén nyáron kibővítette a misszió szerepét, és annak eszközeit immár az Oroszországhoz kapcsolt hajóforgalom ellenőrzésére is felhasználja.
Augusztus elején olasz katonák egy lengyel repülőgép és egy görög járőrhajó támogatásával ellenőrizték a kameruni zászló alatt közlekedő Tao Payoh hajót. Az ilyen akciók célpontjai nem feltétlenül orosz zászló alatt hajózó járművek: az EU az úgynevezett árnyékflotta részeként olyan, harmadik országban regisztrált tankereket is Oroszországhoz köthet, amelyek orosz energiahordozókat szállítanak.
Athénban már jogi útra terelnék az ügyet
A parlamenti képviselettel rendelkező Görög Megoldás párt vezetője, Kiriákosz Velopulosz azt mondta, hogy pártja a görög és az európai intézmények előtt egyaránt fellép az új gyakorlattal szemben.
Velopulosz szerint a tengeri ellenőrzések veszélyeztetik a hajózás biztonságát, Görögország gazdasági érdekeit és tovább növelik az EU és Oroszország közötti közvetlen konfrontáció kockázatát.
A jogi vita egyik kulcskérdése az lehet, meddig terjedhet egy uniós katonai misszió hatásköre a nyílt tengeren. Az Izvesztyija által megszólaltatott szakértők szerint az IRINI bizonyos körülmények között ellenőrizhet hajókat, egy szankciós listán szereplő tanker lefoglalására azonban ebből még nem következik automatikus és általános jogosultság.
A görögöknek sok pénzük forog kockán
Görögország ellenállása mögött nagyon is kézzelfogható gazdasági érdekek állnak. A görög tulajdonú kereskedelmi flotta az európai hajózás meghatározó szereplője, és a görög hajótulajdonosok hagyományosan jelentős részt vállalnak az orosz energiahordozók nemzetközi szállításából is.
A fokozódó kockázatok közben drágítják a biztosítást. Az Izvesztyija szerint egyes útvonalakon a háborús kockázatra felszámított díj júliusban a hajó értékének körülbelül 0,3 százalékáról egy százalék fölé emelkedett, szélsőséges esetekben pedig a három százalékot is elérhette.
Athén már korábban is igyekezett tompítani az orosz hajózást érintő uniós korlátozásokat, és a 21. szankciós csomag tárgyalásakor sikerült elérnie, hogy ne tiltsák meg az orosz LNG harmadik országokba történő tengeri szállítását.
Hasonló fenntartásai lehetnek Máltának és Ciprusnak is, amelyek gazdaságában szintén fontos szerepet játszik a hajózás.
Moszkva válaszlépésekkel fenyeget
Oroszország közben világossá tette, hogy a tankerellenőrzéseket ellenséges lépésnek tekinti. Vlagyimir Putyin korábban „kalózkodásnak és rablásnak” nevezte az orosz hajók feltartóztatását, és jelezte, hogy Moszkva válaszolhat az ilyen akciókra.
Az orosz haditengerészet már kísért kereskedelmi hajókat érzékeny útvonalakon: az Admiral Grigorovics fregatt például orosz tankereket biztosított a La Manche csatornán történő áthaladás során.
Az orosz válasz ráadásul nem feltétlenül ugyanazon a tengeri térségen történne. Moszkva korábbi jelzései alapján a Balti-tenger, a Fekete-tenger vagy az orosz kikötőkhöz vezető útvonalak is olyan térséggé válhatnak, ahol növelné saját jelenlétét és ellenőrzését.
A szankciók ára egyre magasabb
Az Izvesztyija szerint az uniós politikával szembeni görög fellépésnek kevés esélye van arra, hogy rövid időn belül megállítsa az IRINI működését vagy alapvetően megváltoztassa Brüsszel Oroszországgal szembeni stratégiáját.
Politikailag azonban fontos jelzés. Az orosz tengeri kereskedelem további korlátozása egyre kevésbé pusztán Oroszország költségeit növeli: az európai hajótulajdonosok, biztosítók és kikötői gazdaságok érdekeit is közvetlenül érinti.
A következő vita így már nemcsak arról szólhat, hogyan lehet újabb nyomást gyakorolni Moszkvára. Arról is, hogy az EU meddig hajlandó elmenni úgy, hogy közben saját nagy hajózási nemzeteinek gazdasági érdekeit és a tengeri konfliktus eszkalációjának kockázatát is vállalja.
