Hat hónappal az amerikai–izraeli–iráni háború kezdete után egyszerre erősödik a diplomáciai mozgás és a gazdasági nyomás az Öböl térségében. Katar, Omán és Pakisztán közvetítésével újra napirendre került a Hormuzi-szoros rendezése, Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter pedig már azt mondja: nem lehetetlen visszaterelni a kapcsolatokat a diplomácia útjára. Washington azonban egyelőre éppen az ellenkező irányba tart – Donald Trump nem akar visszatérni a júniusi alkuhoz, és inkább Irán gazdasági elszigetelését próbálja fokozni.
Katar újra megpróbálkozik
Mohammed bin Abdulrahman Ál Száni katari miniszterelnök és külügyminiszter csütörtökön Teheránban egyeztetett az iráni vezetés több tagjával. A találkozók egyik központi témája a Hormuzi-szoros forgalmának helyreállítása és a közvetlen amerikai–iráni tárgyalások újraindításának lehetősége volt.
Aragcsi pénteken „konstruktívnak” nevezte a megbeszéléseket, majd egyértelmű jelzést küldött Washingtonnak: szerinte „nem lehetetlen” visszaterelni a diplomáciát a rendes kerékvágásba, ehhez azonban az Egyesült Államoknak fel kell ismernie, hogy a nyomásgyakorlás nem működik.
Az iráni külügyminiszter szerint Washingtonnak bizalmat kell építenie, tisztelettel kell tárgyalnia, el kell ismernie Irán jogait és teljesítenie kell korábbi vállalásait.
A hangnem tehát valamivel békülékenyebb, de Teherán nem kapitulációt, hanem kölcsönös engedményeken alapuló új alkut ajánl.
Továbbra is a Hormuz a tárgyalások kulcsa
A valódi alku középpontjában továbbra is a Hormuzi-szoros áll.
A háború előtt a világ olajforgalmának körülbelül ötöde haladt át a keskeny vízi úton. Az iráni korlátozások, a hajók elleni támadások és az amerikai katonai jelenlét azonban töredékére csökkentették a forgalmat. A Reuters által idézett pénteki előzetes adatok szerint csütörtökön mindössze hét nyersanyagszállító hajó kelt át a szoroson, szemben az előző napi tizenhéttel és a tíznapos, tizenöt hajós átlaggal.
Washington azt állítja, hogy a nemzetközi hajózási útvonalak ismét nyitva vannak, és az amerikai erők eltávolították az iráni tengeri aknákat. A hajótulajdonosok azonban jóval óvatosabbak: a hajókövető szolgálatok becslése szerint a forgalom még mindig csupán a háború előtti szint 5–15 százaléka körül mozog. Az AP szerint a konfliktus előtt naponta körülbelül 130 hajó haladt át a szoroson.
Irán előkészíti a feltételeit
Ez azonban az egyik olyan terület, ahol valódi diplomáciai elmozdulás látszik.
Mohszen Rezái, az iráni Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács titkára közölte, hogy Teherán összeállítja azoknak a feltételeknek a listáját, amelyek teljesülése esetén normalizálná a Hormuzi-szoros forgalmát.
Irán és Omán közben egy ideiglenes hajózási folyosó kialakításáról is tárgyal. Az elképzelés szerint a hajók egy kijelölt útvonalon, részben ománi, részben iráni vizeken közlekednének.
Teherán korábbi követelései között szerepelt az iráni kikötők amerikai blokádjának megszüntetése, a szankciók enyhítése, befagyasztott iráni vagyon felszabadítása és kártérítés.
A legfontosabb kérdés most az, hogy Iran módosítja-e ezeket annyira, hogy Washington számára is elfogadható kompromisszum születhessen.
Trump nem akarja feltámasztani a régi alkut
Ez azért sem egyszerű, mert az amerikai vezetés jelenleg nem mutat különösebb érdeklődést a tárgyalások újrakezdése iránt.
A Wall Street Journal értesülése szerint a Trump-adminisztráció többször jelezte a közvetítőknek, hogy nem kíván visszatérni a júniusban megkötött memorandum feltételeihez. A versailles-i előzetes megállapodás szankcióenyhítést és iráni pénzeszközök felszabadítását kínált volna a Hormuzi-szoros megnyitásáért és a nukleáris tárgyalások újrakezdéséért cserébe. Az alku azonban heteken belül összeomlott.
Trump most azt mondja, „nem siet” visszatérni a tárgyalóasztalhoz. Csütörtökön már azt állította, hogy Washington jelenleg nem is akar találkozni az irániakkal.
Vagyis a katari, ománi és pakisztáni közvetítőknek aligha a régi megállapodást kell újraéleszteniük. Gyakorlatilag egy új alku kereteit kellene kialakítaniuk.
Washington gazdasági háborúra váltott
Az amerikai stratégia súlypontja közben egyértelműen a gazdasági nyomásgyakorlás felé tolódott.
Az amerikai pénzügyminisztérium augusztus 24-én elindította az Operation Economic Outcast elnevezésű kampányt. Scott Bessent pénzügyminiszter szerint Washington célja Irán nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi kapcsolatainak lehető legteljesebb elvágása.
Az első intézkedések közel hatvan személyt, vállalatot és hajót érintettek, miközben Washington kiterjesztette a másodlagos szankciók lehetséges alkalmazási körét a digitális eszközökre, a technológiai szektorra, az aranyra, a repülésre és a hajózásra is. Külön célpontot jelentenek az iráni olajat Kínába és más ázsiai piacokra szállító hajózási hálózatok.
Fontos ugyanakkor, hogy ez még nem jelenti valamennyi Iránnal üzletelő szereplő automatikus szankcionálását. Washington egyelőre ultimátumszerű figyelmeztetésekkel és az intézkedések jogi lehetőségének kiszélesítésével próbálja rávenni a harmadik országokat az iráni kapcsolatok leépítésére. Az AP szerint Trump még azt sem zárta ki, hogy később kínai bankokat is célba vegyen.
Teherán „gazdasági terrorizmusról” beszél
Az iráni külügyminisztérium válaszul „állami és gazdasági terrorizmusnak” nevezte az amerikai kampányt, és felszólította a többi államot, hogy ne hajtsák végre Washington egyoldalú szankcióit.
Teherán szerint az intézkedések sértik az állami szuverenitást és a nemzetközi jogot, az amerikai dollárhoz és pénzügyi rendszerhez való hozzáférést pedig Washington politikai kényszerítő eszközként használja. Az iráni nyilatkozat a gazdasági nyomást egyenesen a katonai háború folytatásának minősítette.
Ez jól mutatja a jelenlegi helyzet ellentmondását: miközben Aragcsi diplomáciai nyitásról beszél, Washington és Teherán a gazdasági fronton tovább emeli a tétet.
A Forradalmi Gárda is készül
A külső nyomással párhuzamosan Teherán belül is erősíti a biztonsági készültséget.
Az Iszlám Forradalmi Gárda hírszerzése pénteken bejelentette, hogy fokozza az operatív megfigyelést, a kémelhárítást és a határvédelmet, miközben külön figyelmet fordít a társadalmi stabilitás fenntartására és az esetleges terrorszervezetek, valamint külföldi hírszerzési hálózatok elleni fellépésre.
Az üzenetből az látszik, hogy az iráni vezetés nemcsak külső katonai és gazdasági nyomásra, hanem belső destabilizációs kísérletekre is számít. Ez különösen fontos egy olyan pillanatban, amikor az amerikai stratégia nyíltan arra épít, hogy a gazdasági elszigetelés növelje a rezsimre nehezedő belső terheket.
Megjelent a diplomáciai rés, de még nincs alku
Washington katonailag és gazdaságilag súlyosan meggyengítette Iránt, de nem tudta kikényszeríteni a konfliktus lezárását. Teherán pedig nem tudta teljesen lezárni Hormuzt, de elegendő bizonytalanságot teremtett ahhoz, hogy a szoros továbbra is komoly tárgyalási eszköz maradjon. Az AP szerint maga a háború már több mint 37,5 milliárd dollárjába került az Egyesült Államoknak, miközben a hosszú hadjárat az amerikai lőszerkészletekre is egyre nagyobb terhet ró.
A diplomácia számára éppen ez teremthet lehetőséget.
Irán most először kész konkrét feltételeket megfogalmazni Hormuz normalizálására, Katar, Omán és Pakisztán pedig egyszerre próbálja összekötni a hajózás rendezését a szélesebb politikai alkuval. Washington azonban egyelőre arra fogad, hogy még több gazdasági nyomással jobb feltételeket kényszeríthet ki.
A kérdés így már nem az, létezik-e kompromisszumos megoldás. Hanem az, hogy előbb megszületik-e az új megállapodás, vagy valamelyik fél még egyszer megpróbálja erőből javítani tárgyalási pozícióját.
