A BRICS egyelőre nem közös valutával akarja csökkenteni a dollártól való függését. Az Újdelhiben elfogadott nyilatkozatból egy jóval pragmatikusabb modell rajzolódik ki: a tagállamok saját valutái és saját fizetési rendszerei maradnak, ezeket azonban fokozatosan összekapcsolják. A háttérben már külön munkacsoport dolgozik, miközben India, Indonézia és Kína kétoldalú megállapodásokkal építi a rendszer egyes elemeit.
A BRICS közös valutájáról évek óta rendszeresen felröppennek hírek, a szeptember 12–13-i újdelhi csúcstalálkozó azonban éppen azt mutatta meg, hogy a csoport jelenleg egészen más irányban halad. Sudhakar Dalela, az indiai külügyminisztérium gazdasági kapcsolatokért felelős államtitkára a találkozón egyértelművé tette: „jelenleg nincs javaslat BRICS-valutára”. A vezetők ugyanakkor megerősítették a BRICS Payment Task Force, vagyis a BPTF munkájának folytatását, amelynek feladata a tagországok közötti határon átnyúló fizetések egyszerűbbé tétele.
Nem egy új eurót építenek
A különbség alapvető. Egy közös BRICS-valuta létrehozása azt jelentené, hogy rendkívül eltérő gazdaságoknak kellene legalább részben összehangolniuk monetáris politikájukat, devizatartalékaikat, elszámolási rendszerüket és egy sor pénzügyi szabályt. Brazília, Oroszország, India, Kína vagy éppen az Egyesült Arab Emírségek gazdasági szerkezete, inflációs környezete és árfolyamrendszere azonban nagyon különbözik.
A most körvonalazódó modell nem akarja megszüntetni ezeket a különbségeket. Inkább azt próbálja elérni, hogy a meglévő rendszerek képesek legyenek egymással közvetlenebbül kommunikálni.
A szeptember 12-én elfogadott újdelhi nyilatkozat szerint a BPTF már vizsgálta a különböző fizetési és pénzügyi üzenetküldő rendszerek határokon átnyúló interoperabilitását, valamint a BRICS-tagállamok saját valutáinak használatát a kereskedelmi elszámolásokban és befektetésekben. A vezetők arra kérték a munkacsoportot, hogy folytassa olyan megoldások kidolgozását, amelyek gyorsabbá, olcsóbbá, hozzáférhetőbbé és biztonságosabbá teszik a tagállamok közötti fizetéseket. A dokumentum külön hangsúlyozza, hogy nincs minden ország számára egyformán alkalmazható megoldás.
Kazanytól Rión át Újdelhiig
A folyamat nem 2026-ban kezdődött. A BRICS fizetési munkacsoportja 2020 óta működik, 2024-re pedig már a határon átnyúló fizetések gyakorlati problémái kerültek a középpontba. A kazanyi csúcstalálkozó nyilatkozata támogatta a helyi valuták használatát, a BRICS-országok közötti levelezőbanki kapcsolatok erősítését és a BRICS Cross-Border Payments Initiative, vagyis a BCBPI továbbfejlesztését. A kezdeményezést már ekkor önkéntes és nem kötelező együttműködésként határozták meg.
2025-ben Rio de Janeiróban újabb lépés következett: elkészült egy technikai jelentés a BRICS határon átnyúló fizetési rendszeréről, és a tagállamok már kifejezetten a nemzeti fizetési rendszerek interoperabilitását kezdték vizsgálni. Újdelhi tehát nem egy teljesen új projektet indított, hanem továbbvitte a Kazany–Rio vonalat, immár egyre konkrétabb technikai feladatokkal.
Ez magyarázza azt is, miért beszélnek egyes elemzők „pragmatikus dedollarizációról”. A South China Morning Postnak nyilatkozó Matteo Giovannini, a pekingi Center for China and Globalization kutatója szerint nem annyira a dedollarizáció feladásáról van szó, mint inkább stratégiaváltásról: a közös valuta létrehozása helyett olyan infrastruktúra épülhet, amely a gyakorlatban teszi lehetővé a dollár használatának csökkentését bizonyos BRICS-en belüli tranzakciókban.
Indonéziában már látszik, hogyan működhet
Az elméleti konstrukció különösen jól látható India és Indonézia kapcsolatában. A két ország jegybankja már 2024-ben megállapodást írt alá arról, hogy elősegítik az indiai rúpia és az indonéz rúpia használatát a kétoldalú tranzakciókban.
A szeptemberi BRICS pénzügyminiszteri és jegybankelnöki találkozó margóján azonban már három konkrét területről tárgyalt az indonéz és az indiai jegybank: a helyi valutás elszámolások felgyorsításáról, egy kétoldalú devizaswap-megállapodásról, valamint az országok QR-alapú fizetési rendszereinek összekapcsolásáról.
Ez utóbbi különösen szemléletes példa. Indonéziának saját QRIS-rendszere van, amely már több külföldi rendszerrel együttműködik, Indiában pedig a UPI vált a digitális fizetések meghatározó infrastruktúrájává. A cél tehát nem feltétlenül egy új „BRICS Pay” alkalmazás létrehozása, hanem az, hogy egy indiai vagy indonéz felhasználó a saját megszokott fizetési rendszerén keresztül tudjon külföldön is tranzakciót végrehajtani.
Hasonló folyamat zajlik Kína és Indonézia között is. A Bank Indonesia és a kínai jegybank júniusban megállapodott a helyi valuták szélesebb körű használatának támogatásáról, a határon átnyúló fizetési kapcsolatok fejlesztéséről, valamint arról, hogy megvizsgálják a két jegybank közötti devizaswap-keret növelését.
Nem egy valuta, hanem egy hálózat
Ha ezek az elemek összeállnak, a BRICS pénzügyi együttműködésének végeredménye nem feltétlenül egy új pénz, hanem egy hálózat lehet.
Az egyik ország vállalata például saját valutájában fizethetne egy másik BRICS-tag exportőrének; a fizetést a két nemzeti rendszer közötti kapcsolat továbbítaná; a szükséges likviditást helyi devizapiacok, levelezőbanki kapcsolatok vagy jegybanki swapmegállapodások biztosíthatnák. A lakossági szinten ugyanez QR-kódokon, digitális pénztárcákon vagy más azonnali fizetési megoldásokon keresztül jelenhet meg.
Ebben a modellben tehát nem a rubel, a jüan vagy a rúpia válik a BRICS közös pénzévé. Az egyes valuták megmaradnak, de közöttük több közvetlen átjáró épül.
Ez intézményileg lényegesen kisebb ugrást követel, mint egy közös valuta bevezetése. Nem szükséges hozzá közös BRICS-jegybank vagy egységes kamatpolitika, és a tagállamoknak monetáris szuverenitásukról sem kell lemondaniuk.
A dollár ettől még nem tűnik el
Mindez ugyanakkor nem jelenti a dollár gyors kiszorítását a BRICS gazdasági kapcsolataiból. A helyi valutás kereskedelemnek továbbra is komoly korlátai vannak: a kétoldalú kereskedelem gyakran kiegyensúlyozatlan, egyes valuták kevésbé likvidek vagy korlátozottan konvertibilisek, az árfolyamkockázatok kezeléséhez pedig mély pénzügyi piacokra van szükség.
A technikai interoperabilitás sem azonos egy egységes fizetési rendszerrel. A szabályozási, pénzmosás elleni, adatvédelmi és kiberbiztonsági előírásokat szintén össze kell hangolni annyira, hogy a nemzeti rendszerek megbízhatóan kapcsolódhassanak egymáshoz.
Éppen ezért beszédes az újdelhi nyilatkozat óvatos nyelvezete. A dokumentum nem egy kész BRICS-fizetési rendszert jelent be, hanem „pragmatikus megoldások” kereséséről és további munkáról beszél.
Az irány azonban egyre világosabb. A BRICS pénzügyi stratégiája jelenleg nem egy látványos közös valuta megteremtése felé halad, hanem egy sokkal kevésbé feltűnő infrastruktúrát épít: olyan összekapcsolt nemzeti fizetési rendszereket, amelyekben egyre több ügylethez nincs szükség dollárra köztes elszámolási pénzként.
Ha ez működőképessé válik, a dedollarizáció nem egyetlen nagy bejelentéssel történik majd meg. Hanem tranzakciónként.
