Két éve az amerikai katonák elhagyták Nigert, és Niamey látványosan szoros biztonsági kapcsolatot épített ki Oroszországgal. Most az USA állami fejlesztési bankja akár 414 millió dollárt is adhat egy kanadai uránbánya megépítéséhez. A Dasa-projekt arra utal, hogy Niger a szuverenitása megőrzése mellett, feladatonként válogatja meg partnereit.
Az amerikai International Development Finance Corporation, vagyis a DFC igazgatósága szeptemberben legfeljebb 414,2 millió dolláros finanszírozást hagyott jóvá a kanadai Global Atomic nigeri Dasa uránprojektjére. Ebből 397,4 millió dollár normál hitelkeret, további 16,8 millió pedig az esetleges költségtúllépések fedezetére szolgáló tartalék.
A pénz azonban még nem érkezett meg. A Global Atomic hangsúlyozza, hogy a folyósításhoz több feltételt teljesíteni kell: megfelelő exportútvonalat kell találni a feldolgozott uránkoncentrátum, vagyis a yellowcake számára, rendezni kell a bányászati engedélyek futamidejét, további garanciákat kell kapni a nigeri kormánytól, és véglegesíteni kell a hitelszerződést.
Már maga az amerikai jóváhagyás is figyelemre méltó azonban, mert ugyanabban az országban történik, ahonnan Washington 2024 szeptemberére valamennyi katonáját kivonta.
Két évvel a kivonulás után
A 2023-as katonai hatalomátvétel után Niger felmondta az Egyesült Államokkal fennálló katonai együttműködés korábbi kereteit. Az amerikai erők 2024 nyarán átadták a niameyi és az agadezi légibázist, szeptember 15-re pedig az AFRICOM szerint a teljes amerikai kivonulás befejeződött. Az Egyesült Államok az azt megelőző előző évtizedben innen támogatta az Iszlám Állam és az al-Kaida száheli hálózatai elleni hírszerzési és terrorellenes műveleteket.
A biztonsági vákuumot részben más partnerek töltötték ki. Niger az AES, vagyis a Száheli Államok Szövetségének másik két tagjához, Malihoz és Burkina Fasóhoz hasonlóan jelentősen elmélyítette katonai és biztonsági együttműködését Oroszországgal. Az AES és Moszkva hivatalosan is „stratégiai biztonsági partnerségnek” nevezi a kapcsolatukat.
Ez már nem pusztán diplomáciai formula. Az augusztus végi niameyi katonai zendülés idején orosz Afrika Korpsz-erők segítették a nigeri kormányhoz hű csapatokat a 101-es légibázis visszafoglalásában. Ugyanakkor, ha Niger egyszerűen Oroszországra cserélte volna korábbi nyugati partnereit, akkor a katonait az üzleti kivonulásnak is követnie kellett volna. De nem ez történik.
A projekt, amely túlélte a puccsot
A Dasa története kapcsán fontos leszögezni, hogy Washington nem most fedezte fel megának azt a bányát.
A DFC már 2023 elején nyilvánosságra hozta a projekt környezeti és társadalmi hatástanulmányát, vagyis az amerikai finanszírozás előkészítése még a puccs előtt megkezdődött. A Dasa-projektet működtető SOMIDA 80 százaléka a Global Atomic érdekeltsége, 20 százalék pedig közvetlenül a nigeri államé.
A puccs után viszont Washington hivatalosan is államcsínynek minősítette a történteket, ami a Global Atomic akkori közlése szerint befagyasztotta az amerikai fejlesztési finanszírozást.
Így a mostani döntés nem egy új amerikai beruházás. Ugyanakkor azt jelzi, hogy Washington hajlandó újra jelentős állami pénzügyi kockázatot vállalni Nigerben annak ellenére, hogy Niamey Oroszországgal épített ki szoros biztonsági partnerséget.
Az amerikaiaknak is kell az urán
Ehhez persze Washingtonnak nagyon is kézzelfogható érdeke fűződik. A Dasa nagy és magas érctartalmú uránlelőhely. A Global Atomic jelenlegi bányaterve több mint húszéves termeléssel számol, és a vállalat szerint az első hét évre már 8,8 millió font urán-oxid értékesítésére kötött szerződést, amelynek mintegy 90 százaléka amerikai közművekhez kerülne.
Az Egyesült Államok közben igyekszik átalakítani nukleárisüzemanyag-ellátását és csökkenteni az orosz dúsított urántól való korábbi függését. A washingtoni energiaügyi tárca éppen most sürgeti az urándúsítási kapacitások gyorsabb bővítését is. A Dasa tehát egyszerre fejlesztési beruházás és stratégiai nyersanyagprojekt.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az amerikai állam átvenné a nigeri uránipart. A bánya továbbra is egy kanadai–nigeri vegyesvállalati konstrukcióban működik, az amerikai szerep pedig elsődlegesen a finanszírozás és a várható felvevőpiac oldalán jelenik meg.
Franciaország a nagy vesztes
Mindez különösen érdekes a történelmileg meghatározó francia pozíciók átalakulása miatt.
A francia Orano évtizedeken át Niger urániparának meghatározó szereplője volt. A viszony azonban a katonai hatalomátvétel után összeomlott. Niger 2025 júniusában államosította a SOMAÏR-t, az Orano pedig ezt jogellenes kisajátításnak minősítette és nemzetközi választottbírósági eljárásokat indított. A francia társaság már 2024 végétől arról számolt be, hogy elvesztette nigeri érdekeltségeinek operatív ellenőrzését.
Ekkor sokan arra számítottak, hogy Oroszország átveszi a helyét. Niamey azonba ügyesen próbál egyensúlyozni a nagyhatalmak között, és inkább elfogadta az amerikai finanszírozást a Dasa-projekthez, miközben saját tulajdonrészt tart fenn a bányában.
És még Algéria is belépett a képbe
Van a történetnek egy kevésbé látványos, de geopolitikailag különösen érdekes szereplője is: Algéria. Niger szárazfölddel körülzárt ország, ezért az uránbánya értékét az is meghatározza, hogyan jut el a yellowcake a kikötőkig és onnan a vásárlókhoz. A 2023-as regionális válság ezt élesen megmutatta. A benini határ lezárása miatt a Global Atomic kénytelen volt Togo és Burkina Faso, majd Nigeria felé terelni ellátási útvonalait.
Most Niger és Algéria új északi korridort készít elő. A Global Atomic szerint a két ország együttműködési megállapodása egy olyan kereskedelmi útvonal kialakítását is tartalmazza, amely a Földközi-tengertől egészen a Dasa bányáig vezetne. Ez azért különösen fontos, mert a DFC maga is feltételként szabja, hogy a hitel folyósítása előtt bizonyíthatóan életképes exportútvonal álljon rendelkezésre.
A nigeri uránból így egyszerre lett kanadai bányászati, amerikai finanszírozási, algériai logisztikai és nigeri állami projekt. Miközben az ország biztonságában Oroszország kap egyre nagyobb szerepet.
Niger partnereket válogat
Ez adja a történet nagyobb jelentőségét. A 2023-as puccs óta Nigert gyakran úgy írják le, mint amely elfordult a Nyugattól és Oroszország felé fordult. A katonai együttműködésben ennek valóban van erős tényszerű alapja: a francia és amerikai katonák távoztak, az orosz biztonsági jelenlét pedig megerősödött.
A gazdasági kapcsolatok viszont sokkal kevésbé követik ezt a blokklogikát. A Dasa azt mutatja, hogy Niamey hajlandó egyszerre együttműködni Moszkvával a biztonság, Washingtonnal a finanszírozás, egy kanadai társasággal a bányászat és Algériával a logisztika területén. Ez kifejezetten pragmatikus lépés, amely stabilabbá teheti a kormányt, hiszen Európa kivételével minden nagy játékost érdekeltté tett a támogatásában.
Tehát az nem csak politikai szlogen, amikor a nigeri kormány a saját kommunikációjában ezt a megközelítést a szuverenitás erősítésével kapcsolja össze.
