Hszi Csin-ping szeptember 23. és 25. között állami látogatást tesz az Egyesült Államokban: Donald Trump már szerdán személyesen fogadja a kínai elnököt a Joint Base Andrews légibázison, a hivatalos fehér házi fogadásra és a csúcstalálkozóra pedig szeptember 24-én kerül sor. A tárgyalások tétje jóval nagyobb a protokollnál: Washington és Peking a kereskedelmi fegyverszünet jövőjéről, a ritkaföldfémekről, a mesterséges intelligenciáról, az iráni háborúról és várhatóan Tajvanról is egyeztet.
A látogatás ceremoniális részét az amerikai fél látványosra tervezi. A Fehér Ház közlése szerint a katonai tiszteletadást egy B–2 Spirit bombázó és négy F–22-es vadászgép áthúzása zárja, este állami vacsorát rendeznek, pénteken pedig Trump és Hszi a Nemzeti Levéltárba is ellátogat. Hszi legutóbb 2015-ben tett hasonló állami látogatást Washingtonban.
Tartósabb stabilitást keresnek
A kínai diplomácia a találkozót az elmúlt hónapokban kialakított „konstruktív stratégiai stabilitás” folytatásaként írja le. A kifejezést Hszi és Trump májusi pekingi találkozójukon emelte a kétoldalú kapcsolatok új keretévé: Peking értelmezésében együttműködésre épülő, de a versenyt is elfogadó viszonyról van szó, amelyben a nézetkülönbségeket kezelhető szinten tartják.
Vang Hung-kang, a Kínai Kortárs Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének Amerika-kutatója szerint ennek három alapja van: Kína és az Egyesült Államok erőviszonyainak kiegyenlítődése, a továbbra is jelentős közös gazdasági érdekek, valamint annak felismerése, hogy a két ország rivalizálása hosszú távú folyamat. Hu Po, a Pekingi Egyetem kutatója ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy ehhez működő katonai kommunikáció és válságkezelés is szükséges, különben egy helyi incidens könnyen szélesebb konfliktust idézhet elő.
Az amerikai elemzők hasonló stabilizációs igényt látnak, de óvatosabban ítélik meg a lehetséges eredményeket. Scott Kennedy, a CSIS Kína-szakértője szerint mindkét félnek erős érdeke fűződik ahhoz, hogy a viszony nyugodt maradjon, miközben egyikük sem készül alapvető stratégiai engedményekre. Edgard Kagan szerint ezért a washingtoni találkozó várhatóan erős lesz szimbolikában, de szerényebb a konkrét áttörésekben.
Ryan Hass, a Brookings Institution Kína-kutatója szintén arra jutott, hogy Peking a Trump-kormány több békülékenyebb gesztusa ellenére sem tekinti lezártnak a stratégiai versenyt: Kína elsősorban kiszámítható környezetet akar teremteni saját hosszú távú pozíciójának erősítéséhez.
Közeledik a november 10-i határidő
A legsürgetőbb ügy a kereskedelem. A 2025 őszén létrejött amerikai–kínai megállapodás alapján Washington 2026. november 10-ig felfüggesztette a Kínára kivetett megemelt „kölcsönös” vámok alkalmazását, miközben Peking vállalta több ritkaföldfémre és kritikus ásványra vonatkozó korlátozás enyhítését, valamint amerikai mezőgazdasági termékek vásárlását. A Fehér Ház hivatalos dokumentuma a konstrukciót Kuala Lumpur Joint Arrangementként említi, bár az elnöki megállapodás Trump és Hszi dél-koreai találkozójához kötődik.
A májusi pekingi csúcson további vállalások születtek. A Fehér Ház szerint Kína ígéretet tett arra, hogy kezeli az amerikai ipar ritkaföldfém-ellátással kapcsolatos problémáit, évi legalább 17 milliárd dollárnyi amerikai agrárterméket vásárol, és első lépésként 200 Boeing repülőgépet rendel. A felek egy kereskedelmi és egy beruházási tanács létrehozásáról is megállapodtak.
A csúcs előtt Ho Li-feng kínai miniszterelnök-helyettes, Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter és Jamieson Greer kereskedelmi képviselő szeptember 20-án New Yorkban tárgyalt. Mindkét fél közlése szerint szóba került a korábbi megállapodások végrehajtása, a kétoldalú kereskedelem és beruházások, valamint külön párbeszédet folytattak a mesterséges intelligenciáról is.
A kínai Szun Cseng-hao, a Csinghua Egyetem kutatója szerint a washingtoni találkozón éppen a vámcsökkentések és a kereskedelmi fegyverszünet meghosszabbítása lehet az egyik legfontosabb kérdés. Vang Hung-kang szerint az amerikai agrártermékek, Boeing repülőgépek és energiahordozók kínai vásárlása egyszerre Washington belpolitikai érdeke és a kétoldalú gazdasági stabilitás egyik kézzelfogható alapja.
Az időtáv azonban vitás. Amerikai elemzői értesülések szerint Peking hosszabb, akár Trump elnöki ciklusának végéig tartó stabilitást szeretne, Washington viszont egyelőre rövidebb hosszabbításban gondolkodik. Kennedy szerint egy újabb egyéves hosszabbítás lehet az egyik elképzelhető kompromisszum, Kagan pedig úgy látja, az amerikai fél a hosszabb kínai igényt tárgyalási eszközként is használhatja.
A ritkaföldfém már stratégiai fegyver
A vita mögött nem pusztán vámok állnak. Kína továbbra is meghatározó szereplő a ritkaföldfémek feldolgozásában és több kritikus ásvány globális ellátásában, amelyek az amerikai hadiipartól az elektromos járműveken át a félvezetőgyártásig nélkülözhetetlenek.
A CSIS elemzői szerint a tavalyi fegyverszünet enyhítette ugyan a kínai exportkorlátozásokat, de például a gallium amerikai hozzáférésében továbbra is jelentős problémák maradtak. A washingtoni intézet szeptemberi értékelése ezért a kritikus ásványokat a csúcstalálkozó egyik legfontosabb gazdaságbiztonsági kérdésének tekinti.
Ez egyben megmagyarázza, miért egyik fél sem érdekelt a 2025-ös kereskedelmi háború teljes visszatérésében. Washingtonnak szüksége van a kínai alapanyagokra, Pekingnek pedig továbbra is fontos az amerikai piac. A kölcsönös függés nem szüntette meg a versenyt, de jelentősen megemelte egy újabb gazdasági eszkaláció költségét.
Koordinált verseny az AI területén
A másik új terület a mesterséges intelligencia. Trump már júliusban jelezte, hogy Hszivel az AI-ról is tárgyalni kíván, szeptemberben pedig a két kormány ténylegesen megkezdte az erről szóló kormányközi párbeszédet.
A közeledés azonban mély technológiai konfliktust takar. Washington az amerikai csúcskategóriás modellek, chipek és számítási infrastruktúra védelmére törekszik. Az amerikai hatóságok nemrég kínai vállalatokat vádoltak azzal, hogy ipari léptékű „desztillációval” próbálják átvenni amerikai modellek képességeit. Peking ezt visszautasította, és technológiai monopolizációval, illetve a verseny politikai korlátozásával vádolta Washingtont.
A Brookings elemzése szerint közben két eltérő nemzetközi AI-modell is körvonalazódik: az Egyesült Államok a technológiai szövetségekre, biztonságos ellátási láncokra és gyors alkalmazásra épít, míg Kína nyitottabb modellekre, kapacitásépítésre és saját globális együttműködési intézményrendszerére helyezi a hangsúlyt. Éppen ezért az egyik reális közös nevező nem a technológiai verseny leállítása, hanem a veszélyes AI-incidensek kezelésére szolgáló kommunikációs és értesítési mechanizmus lehet.
Irán egyszerre választja el és köti össze őket
A Közel-Kelet május óta még nagyobb súlyt kapott. Trump és Hszi pekingi találkozójukon már egyetértettek abban, hogy Irán nem juthat atomfegyverhez, és az Ormuzi-szoros hajóforgalmát helyre kell állítani. Azóta azonban az amerikai–iráni konfliktus elhúzódott, a szoros forgalma továbbra is akadozik, és az energiaárak a világgazdaság egyik fő kockázatává váltak.
Peking álláspontja kettős. Kína továbbra is ellenzi az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazása nélküli amerikai szankciókat, ugyanakkor Vang Ji külügyminiszter szeptember 16-án arra szólította fel Iránt és az Egyesült Államokat, hogy térjenek vissza a tárgyalásokhoz, és mielőbb tegyék lehetővé az Ormuzi-szoros biztonságos megnyitását.
Amerikai szakértők szerint ezért Trump megpróbálhatja rávenni Hszit, hogy Peking használja fel gazdasági és politikai befolyását Teheránnál. Grant Rumley és Elizabeth Dent, a Washington Institute elemzői szerint Kína továbbra is Irán egyik legfontosabb gazdasági kapcsolata, így Washington számára értékes lenne, ha Peking aktívabban támogatná a tárgyalások újraindítását és a hajózás helyreállítását. Ez azonban amerikai szakpolitikai javaslat, nem pedig már létrejött amerikai–kínai megállapodás.
Kínai oldalról inkább a közvetítői és válságkezelő szerepet hangsúlyozzák. A pekingi megközelítés szerint az Ormuzi-szoros megnyitása közös érdek, de azt tárgyalásokkal, nem pedig az Iránra gyakorolt egyoldalú nyomás fokozásával kell elérni.
Tajvan marad a vörös vonal
A háttérben végig ott lesz Tajvan is. A májusi csúcstalálkozón Hszi ismét a kétoldalú kapcsolatok egyik legfontosabb kérdéseként kezelte a sziget ügyét, miközben Washingtonban továbbra is vita folyik az amerikai fegyverszállításokról és azok ütemezéséről.
Edgard Kagan szerint Peking jelzéseket szeretne kapni arra, hogy Washington mérsékli a tajvani fegyvereladások és a kínai–amerikai kapcsolatok más területei közötti feszültséget, miközben Tajpejben attól tartanak, hogy gazdasági vagy iráni megállapodások mellé Tajvant érintő engedmények társulhatnak. Ez azonban egyelőre elemzői forgatókönyv: nincs nyilvános bizonyíték arra, hogy Washington és Peking Irán vagy a kereskedelem ügyét közvetlenül Tajvannal „cserélné össze”.
Csang Teng-csün, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia kutatója éppen Tajvant nevezte a „konstruktív stratégiai stabilitás” egyik legnagyobb akadályának, miközben a kínai elemzők általánosan azt hangsúlyozzák, hogy a versengést csak akkor lehet kezelhető mederben tartani, ha egyik fél sem lépi át a másik alapvető biztonsági vörös vonalait.
Szabályozott rivalizálás lehet az új normalitás
A kínai és amerikai elemzések között jelentős különbségek vannak abban, ki mennyiben felelős a feszültségekért, de a helyzetleírásuk egy ponton feltűnően közel kerül egymáshoz. Sem Peking, sem Washington nem készül a stratégiai verseny feladására, ugyanakkor mindkettő megpróbálja elkerülni, hogy a kereskedelmi, technológiai vagy katonai rivalizálás ellenőrizetlen konfliktussá váljon.
A washingtoni csúcstalálkozó így mindenekelőtt azt mutathatja meg, képes-e a világ két legnagyobb gazdasága tartós szabályokat építeni a saját versengése köré. A novemberben lejáró kereskedelmi fegyverszünet meghosszabbítása, a kritikus ásványok ellátásának biztosítása és egy működő AI-párbeszéd már önmagában is kézzelfogható eredmény lenne. Irán és Tajvan esetében viszont sokkal kisebb a közös mozgástér – éppen azokban a kérdésekben, amelyekben egy rosszul kezelt válság következményei messze túlnyúlnának az amerikai–kínai kapcsolatokon.
