Egy vízió és annak kockázatai
Pierre Firode, a Sorbonne Egyetem kutatója a Proceso lapban megjelent elemzésében arra figyelmeztet: Benjámin Netanjahu politikája rövid távon kedvezőnek tűnhet Izrael számára, ám közép- és hosszú távon komoly stratégiai zsákutcába vezethet. A radikális izraeli kormányzati körök által támogatott terv lényege, hogy Ciszjordánia teljes bekebelezése után a Gázai övezetből is kitelepítenék a palesztin lakosságot, ezzel megteremtve a bibliai értelemben vett „Nagy-Izraelt”.
„A Hamász legyengült, Szíria összeomlott, és Irán befolyása is visszaszorult – most úgy tűnhet, semmi sem állhat Izrael útjába. Csakhogy ez a helyzet könnyen önveszélyessé válhat” – írja Firode.
A palesztin hatóság ellehetetlenülése, a Hamász ciszjordániai előretörése, valamint Jordánia és Egyiptom belső stabilitásának megingása mind olyan mellékhatásai lehetnek a jelenlegi izraeli stratégiának, amelyek végül Izrael biztonságát is veszélybe sodorják.
Jordánia és Egyiptom oldalt vált?
A cikk szerint a palesztin lakosság Ciszjordániából vagy Gázából történő tömeges kitelepítése politikai földrengést idézhet elő Jordániában, ahol a lakosság jelentős része palesztin származású. A 2024-es választásokon már így is az iszlamista, a Muzulmán Testvériséghez köthető párt szerezte meg a legtöbb mandátumot. Egy hasonló forgatókönyv Egyiptomban is a szélsőséges iszlamista erők megerősödéséhez vezethet, különösen ha a palesztin kitelepítés a jelenlegi katonai rezsim hallgatólagos jóváhagyásával történne.
„A testvériség visszatérése Egyiptomba vagy a jordán monarchia bukása katasztrófa lenne Izrael számára” – figyelmeztet Firode.
A szerző emlékeztet: egy új, szunnita vezette „ellenállási tengely” alakulhat ki Törökország, Katar és a Muzulmán Testvériség irányításával, amely – szemben a jelenlegi, iráni befolyású síita csoportokkal – sokkal szélesebb társadalmi támogatással bírna.
Belpolitikai érdekek a gázai támadások mögött
A Brasil de Fato lap podcastműsorában Arturo Hartmann geopolitikai elemző és Szergej Monin újságíró szintén a Netanjahu-kormány mögöttes politikai motivációira hívta fel a figyelmet. Szerintük a Gázai övezet elleni áprilisi újabb bombázások nem a Hamász megsemmisítését vagy a túszok kiszabadítását szolgálták, hanem Netanjahu hatalomban maradását.
„Logikusan végiggondolva sem a Hamász felszámolása, sem a túszok kiszabadítása nem valószínű ezekkel a műveletekkel. Sokkal valószínűbb, hogy a bombázások éppen a túszok életét veszélyeztetik” – mondta Hartmann.
Szerintük Netanjahu belpolitikai botrányai (korrupciós ügyek, titkosszolgálati kapcsolatok Katarhoz) és az izraeli költségvetési vita mind motiválhatták a háború folytatását, hiszen az „háborús helyzetben” a médiafigyelmet elvonja a belső problémákról.
Trump új típusú külpolitikája
Monin szerint a Trump-adminisztráció új megközelítése is a háttérben áll: míg Ukrajnában az USA már nem lát stratégiai nyereséget, Izrael továbbra is első számú szövetséges marad. A műsor szerint Washington tudott a fegyverszünet megszegéséről, és hallgatólagosan jóvá is hagyta azt.
„Trump nem lát már értéket Ukrajnában, de Izrael stratégiai eszköz marad számára” – mondta Monin.
Ki dönt a palesztinok jövőjéről?
A podcast résztvevői hangsúlyozták: az arab országok által szorgalmazott rendezési javaslatok sem hozhatnak megoldást, ha azokból éppen a palesztinok maradnak ki. Jelenleg nincs egységes palesztin politikai képviselet, ami ellehetetleníti egy hosszú távú stratégia kialakítását is.
„Mindenki dönt a palesztinok jövőjéről – kivéve magukat a palesztinokat” – fogalmazott Hartmann.
