A Javier Milei mögött álló parlamenti többség támogatta azt a határozatot, amely felhatalmazza a kormányt egy új IMF-megállapodás aláírására. Csakhogy a megállapodás részletei nem ismertek: az argentin kormány szerint 20 milliárd dollárról van szó, miközben az IMF maga tagadta, hogy ilyen összegről lenne megegyezés. Julie Kozack, a valutaalap szóvivője szerint a tárgyalások ugyan előrehaladott állapotban vannak, de a végleges összegről csak a szervezet igazgatótanácsa fog dönteni. Már ha lesz döntés egyáltalán.
Kommunikációs zavar
A kormányon belüli kavarodást jól jellemzi José Luis Espert esete, aki élő adásban nem tudott elvégezni egy egyszerű kivonást. Espert, a kormánypárti libertárius képviselő előbb azt állította, hogy a 20 milliárd dolláros hitelből 14 milliárd a meglévő IMF-tartozás törlesztésére megy, tehát „marad 11”. Majd javított: „vagyis 6”. Végül azzal mentette magát, hogy máson járt az esze, ami meglepő kijelentés egy olyan pillanatban, amikor újabb hitelfelvételről kell döntenie az argentin vezetésnek.
A matematikai botlásnál is csúfosabb, hogy Milei azt állítja: az IMF engedte meg a hitel összegének nyilvánosságra hozatalát, miközben a szervezet épp ennek az ellenkezőjét kommunikálja. Ráadásul az argentin elnök újra és újra hangsúlyozza, hogy a hitel „nem növeli az államadósságot”, mert a jegybankon belüli átrendezésre szolgál, miközben teljesen nyilvánvaló, hogy nemzeti valuta helyett döntően deviza formájában érkezik, és vissza kell fizetni.
Szuverenista kritikák
Az argentin szuverenista baloldal nemcsak gazdasági, hanem morális és történeti szempontból is bírálja az új IMF-megállapodást.
Juan Carlos Junio, a Partido Solidario főtitkára és a Floreal Gorini Kulturális Központ igazgatója véleménycikkében a történteket nemzetellenes, kolonialista fordulatnak nevezte, amely Mileit Macri, Menem és a katonai diktatúra gazdasági gondolkodása mellé helyezi. A cikk szerint az IMF-megállapodást a kormánytöbbség gyakorlatilag vakon szavazta meg, anélkül, hogy ismerte volna a feltételeket. Ráadásul már előre bejelentették: a hitelösszeg felhasználását az IMF szakemberei fogják „segíteni” kidolgozni.
A szuverenista baloldal kritikája azonban túlmutat a hitelkereten: a szerző szerint az állam és a gazdaság kiszervezése együtt jár a nemzeti érdekek feladásával, a társadalmi igazságosság háttérbe szorításával, és a nemzeti szuverenitás fokozatos kiüresítésével. Milei a globális tőkeérdekeket Argentína nemzeti érdekei elé helyezi.
A libertárius jelszavak és a valóság
Az argentin példa világosan megmutatja, hogy a libertárius ideológia gyakorlati megvalósulása nem függetlenséget, hanem kiszolgáltatottságot jelent.
A kormány nemcsak az IMF-fel tárgyal, hanem a Világbankkal, a BID-del és a CAF-fal is. A cél a bruttó devizatartalékok feltöltése, amely azonban az árszínvonalat nem stabilizálja, a szociális rendszer ettől nem áll helyre, a belső kereslet pedig nem fog élénkülni.
Milei hitelt vesz fel, amit nem nevez hitelnek, adósságot halmoz fel, amit nem nevez adósságnak, s mindeközben kormánya felszámolja a szociális államot. Ez nem pusztán gazdaságpolitika, hanem teljes társadalomkép-váltás, amelynek felszínén a piac logikája érvényesül, a mélyben pedig a társadalom feletti kontroll, az állampolgárok kiszolgáltatottsága és a kritikai hangok elhallgattatása rajzolódik ki.
Botrányról botrányra
Javier Milei egyébként több ellentmondásos gazdaságpolitikai lépést tett hivatalba lépése óta. Ezek közé tartozik a dollár bevezetésének terve, az állami kiadások radikális csökkentése, valamint a LIBRA nevű kriptovalutával kapcsolatos botrány.
Nem jöttek az eredmények
Milei egyik fő célkitűzése Argentína dollárizációja volt, vagyis az amerikai dollár hivatalos fizetőeszközként való bevezetése a peso helyett. Ezt azzal indokolta, hogy a dollár stabilabb valuta, amely csökkentheti az inflációt és növelheti a gazdasági stabilitást. Ugyanakkor ez a lépés komoly kritikákat váltott ki, mivel sokan attól tartottak, hogy ezzel az ország elveszítené monetáris szuverenitását és korlátozná saját gazdaságpolitikájának mozgásterét.
Ezzel párhuzamosan Milei jelentős állami kiadáscsökkentéseket hajtott végre, amelyeket „láncfűrészes” megszorításokként emlegettek. Bár ezek az intézkedések kezdetben hozzájárultak a költségvetési egyensúly javításához, a belső fogyasztás jelentős visszaeséséhez vezettek, ami negatívan érintette a gazdasági növekedést és a lakosság életszínvonalát.
A LIBRA kriptovaluta-ügy
A LIBRA botrány 2025 februárjában robbant ki, amikor Milei elnök hivatalos közösségi média profiljain népszerűsítette a LIBRA nevű kriptovalutát, amelyet a Kelsier Ventures nevű vállalat hozott létre. Az elnök posztja után a LIBRA értéke rövid idő alatt jelentősen megemelkedett, majd hirtelen összeomlott, ami több ezer befektető számára komoly veszteségeket okozott. A vizsgálatok szerint a kriptovaluta alkotói jelentős mennyiségű tokent birtokoltak, amelyeket az árfolyam csúcsán eladtak, majd eltűntek a bevétellel, ami klasszikus „rug pull” (szőnyegkihúzás) csalásnak minősül.
Milei az árfolyam-összeomlás után azt állította, hogy semmi köze nem volt az egészhez, és nem is ismeri a LIBRA kibocsátóit. Ez azonban nem bizonyult igaznak, mivel korábban közös fényképet is megosztott velük. Végül azt nyilatkozta: nem érez felelősséget, mert szerinte „ha az ember kaszinóba megy, tudja, hogy elveszítheti a pénzét”.
