Május 10-én Moszkva elutasította azt a nyugati ultimátumot, amely május 12-től harmincnapos tűzszünetet sürgetett Ukrajna és Oroszország között. Az előterjesztést korábban egy többoldalú telefonos egyeztetés során ismertették Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel: a vonalban volt Emmanuel Macron francia elnök, Friedrich Merz német kancellár, Keir Starmer brit miniszterelnök, Donald Tusk lengyel kormányfő, valamint Donald Trump amerikai elnök.
Az ukrán fél elfogadta a feltételeket, ám a Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov egy újságíró kérdésére kijelentette: „a tűzszünet egyoldalú előnyt jelentene Ukrajnának”, és „Kijev kihasználná a szünetet arra, hogy újabb egységeket mozgósítson a frontra”.
Ez a kemény válasz sokakat meglephetett, hiszen Trump „brutális szankciókkal” fenyegette meg Moszkvát, amelyről a nyugati elemzők zöme azt gondolja: három év háború és közel ezer napnyi gazdasági presszió után a tűrőképessége határára jutott. Azonban egy friss tanulmány szerint a helyzet jóval összetettebb.
CEPR: Nem tört meg az orosz gazdaság
A londoni székhelyű Centre for Economic Policy Research (CEPR) legfrissebb adatelemzése szerint a szankciók nem gyengítették meg Oroszországot a várt mértékben, sőt, a kereskedelmi reorientáció révén akár javították is a gazdasági jólétet. Érdemes hangsúlyozni: a központ tekintélyes tudósokat tömörít, köztük a világ vezető egyetemeinek (Harvard, LSE, MIT stb.) professzorait.
A kutatók a Global Sanctions Database negyedik kiadását használták fel annak vizsgálatára, hogyan alakult Oroszország külkereskedelme és jóléti szintje a 2022 utáni időszakban. A végkövetkeztetésük szerint Moszkva magas fokon alkalmazkodott az új helyzethez.
„Ennek az eredménynek az a következménye, hogy a kereskedelmi átirányítási hatásokkal együtt a közelmúltban bekövetkezett bilaterális kereskedelmi költségcsökkenés Oroszország és harmadik országok között tovább enyhíti a szankciók negatív hatását Oroszországra; olyannyira, hogy ezek a szankciók a kereskedelemből származó nyereségek révén még javíthatták is Oroszország jólétét. Tágabb geopolitikai nézőpontból eredményeink arra utalnak, hogy a szankciók a modern világban a geopolitikai fragmentáció katalizátoraivá válhatnak.”
A tanulmány szerint a kereskedelemben elszenvedett veszteségeket Oroszország nem egyszerűen pótolta, hanem kedvezőbb struktúrákat alakított ki: új partnerekkel (mint Kína, India, Irán vagy Törökország) alacsonyabb vámterhek, rugalmasabb fizetési megoldások és gyorsabb logisztika vált lehetővé. Az export sok esetben nem is csökkent, csak átrendeződött – ez pedig azt jelenti, hogy a jóléti veszteségek elmaradtak. Ráadásul a szankciós politika felgyorsította a világ blokkosodását.
Putyin és Hszi új szövetségi dimenziót nyitott
Május 8-án, a Győzelem Napja előtt, Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping személyesen találkozott Moszkvában. A tárgyalások egyik fő eredménye az volt, hogy megegyeztek a Szila Szibir–2 (Szibéria Ereje 2) gázvezeték projektjének felgyorsításáról, amely Mongólián keresztül köti össze Nyugat-Szibéria gázmezőit a kínai Hszincsianggal.
A felek utasították a Gazpromot és a kínai CNPC-t, hogy a lehető leghamarabb zárják le a szerződéses tárgyalásokat. Hszi kijelentette: „Kína és Oroszország szövetsége történelmi csúcson van”, és megerősítette, hogy országa kiáll Oroszország mellett a nagyhatalmi zaklatással szemben.
Ez a szövetség nemcsak energetikai természetű: új közös pénzügyi rendszerek, jüan-alapú elszámolások, technológiai együttműködések és logisztikai folyosók (pl. az Északi Selyemút) is szóba kerültek. Mindez pontosan illeszkedik a CEPR által felvázolt képbe: a szankciók katalizálják a blokkosodást.
Az arany fedezete: pénzügyi stabilitás másképp
Végül, de nem utolsósorban: az olasz Formiche elemzése szerint Oroszország 96 milliárd dollárral növelte aranytartalékainak értékét 2022 óta. Ez nem csupán piaci manőver, hanem tudatos pénzügyi stratégia: a Nyugaton befagyasztott devizatartalék pótlására szolgálhat.
A globális bizonytalanságban az arany újraértékelődött. A cikk szerint 2025 elején az arany ára 20%-kal emelkedett, elérve a 3100 dolláros unciánkénti szintet. Az arany tehát nemcsak fizikai tartalék, hanem politikai biztosítás is: ha a nyugati pénzhez nem fér hozzá Moszkva, akkor az arany likviditása és függetlensége jelent valós fedezetet.
A Formiche így fogalmaz:
„A tartalékban tárolt aranytömbök stabilizáló erőként szolgálhatnak, különösen akkor, ha Oroszország nem kapja vissza az Európában befagyasztott eszközöket.”
Új korszakba lépett a háború utáni világ
A 30 napos tűzszünet elutasítása nem pusztán hadászati döntés. Jelzésértékű stratégiai válasz, amely arra utal, hogy Oroszország – minden nyomás ellenére – tartósan képes alternatív gazdasági és pénzügyi kapcsolatrendszert működtetni. A CEPR adatai, a kínai-orosz energetikai szövetség és a pénzügyi stabilitás biztosítása aranyalapú eszközökkel mind azt mutatják: a szankciók már nem működnek megfelelően, viszont hozzájárultak egy új világrend alapjainak megszilárdításához.
Hogy ez hosszú távon fenntartható-e? Nem tudni. De ma ezek az új geopolitikai realitások.
