Május 22. és 25. között rendezték meg Ningbóban a negyedik China–CEEC Expo-t, amely Kína egyetlen, kifejezetten a közép- és kelet-európai (KKE) államokra épülő nemzeti szintű kiállítása. Az esemény díszvendégei ezúttal Szlovákia és Szlovénia voltak, de összesen 14 régiós ország képviseltette magát – köztük hazánk is.
Széles körű részvétel és innováció
A kiállításon több mint 400 vállalat jelent meg, mintegy 8000 különböző termékkel, a látogatók száma pedig meghaladta a 15 ezret. A kiemelt tematikus zónák közül a „Digitális és Intelligens KKE” kapta a legtöbb figyelmet: itt többek között élethű humanoid robotokat és egy szlovén hibrid hajtású kisrepülőgépet is bemutattak egy magyar „digitális tábla” mellett.
A magyar „varázsfal” mögött
A szlovén repülőgép nem csupán műszaki kuriozitás: a 20 milliárd jüanos üzleti terv értelmében a modellt Kínában fogják gyártani. Ezzel szemben Magyarország a már említett „varázsfallal” érkezett: a nézők mozdulataikkal irányíthatták, és fedezhették fel hazánk történelmét, kultúráját. Látványos volt, de egy olyan országban, ahol a digitális kijelzők és vizuális megoldások a mindennapi élet részei, ez inkább emlékeztetett egy turisztikai installációra, mint egy innovatív exportcikkre.
Szép számok, korlátozott hatás
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a Kína–KKE turisztikai kapcsolatok az elmúlt időszakban látványosan élénkülnek – 2024-ben például 2,16 millió kínai látogatásra került sor, ami több mint négyszerese a 2012-es értéknek. Egy 2023-as adat szerint pedig a Kínába irányuló magyar export 848 milliárd forintot ért el, 13 százalékkal nőtt 2021-el összevetve, 2012-hez képest pedig a kivitel több mint duplájára nőtt.
A kiállításon a magyar üzleti szektort tizenkét vállalat képviselte, többségük a borászat és élelmiszeripar, a logisztika, az állattenyésztés és takarmányozás, valamint a kozmetikai ipar területén tevékenykedik. Továbbá itt jelentették be, hogy megnyílt a Magyar Nemzeti Promóciós Központ Csöcsiang tartományban.
Előzetes megállapodások
A kiállítás nem csupán bemutató volt, hanem érdemi kereskedelmi kapcsolatok építésének színtere: a résztvevők mintegy 100 milliárd jüan értékben kötöttek előzetes beszerzési megállapodásokat.
A Kína–KKE együttműködés alapjai
A Kína–Közép- és Kelet-Európa Együttműködés 2012-ben indult útjára, kifejezetten a régiós kapcsolatépítés céljából. Három pillére: a kereskedelem, a befektetés, valamint az emberi és kulturális kapcsolatok erősítése.
Lendületes növekedés
Az elmúlt 13 évben a kétoldalú kereskedelem 1,76-szorosára nőtt, elérve a 142,3 milliárd dolláros értéket 2024-ben. A növekedés éves átlagban meghaladta a 8 százalékot, és dinamikusabb volt, mint Kína teljes EU-val folytatott külkereskedelme ugyanebben az időszakban. Kína és a CEEC-országok közötti beruházások meghaladják a 10 milliárd dollárt, és több mint 20 építési és infrastrukturális projekt zajlik vagy valósult meg – köztük a Belgrád–Budapest vasút, a horvátországi Pelješac híd, a szerbiai HBIS acélmű, valamint a montenegrói és boszniai közlekedési fejlesztések.
Ningbo mint stratégiai partner
Érdemes ejteni pár szót a házigazdáról, Ningbo városáról, amely az egyik legaktívabb KKE-partner Kínában. 2018 óta működik itt a KKE Gazdasági és Kereskedelmi Demózóna. Emellett Ningbo 19 testvérvárosi kapcsolatot ápol a régióval, 9 KKE-országban működtet irodát, és Budapesttel közvetlen repülőjárat köti össze. A város KKE-országokkal folytatott külkereskedelme 2024-ben elérte az 561,3 milliárd jüant, ami háromszorosa a 2017-es értéknek.
Túl az áruforgalmon
A Kína–KKE együttműködés nem pusztán egy külkereskedelmi kezdeményezés, hanem Peking egyik legfontosabb diplomáciai kapcsolatépítési fóruma az Európai Unió keleti felével. A jövő kulcskérdése az, hogy a partnerség mennyire tud továbblépni a tradicionális áruforgalmon. Különösen ígéretes a zöld technológiák, a digitális gazdaság és a tudás-alapú ipari kapcsolatok fejlesztése.
Van mozgástér
Magyarország az elmúlt években több jelentős beruházást is vonzott a keleti nyitás jegyében, köztük elektromos autógyárak és akkumulátorgyártók is érkeztek hazánkba. Az idei pavilon viszont nem segített megfejteni, mi lehet a következő lépés.
Holott a 2025-ös expó világossá tette: Kína és Közép-Kelet-Európa kapcsolata nem elvont geopolitikai program, hanem kézzel fogható gazdasági valóság. És hogy ebben milyen szerepet tudnak betölteni a régiós országok, az elsősorban nem Kínán múlik, hanem saját akaratukon, stratégiájukon és teljesítőképességükön.
Magyarországnak ebben a játékban még bőven lenne mozgástere, ezért érdemes elgondolkozni azon, mit tudunk még kihozni magunkból a „kötelezőn” túl.
