A béke helyett háborús ösztönök
Jeffrey D. Sachs a Columbia Egyetem professzora szerint az Európai Unió eredeti célja a béke és jólét biztosítása volt, mégis mára egy olyan szervezet képét mutatja, amely háborús ösztönei rabjává vált. Úgy véli, Európa ahelyett, hogy diplomáciával próbálná kezelni a helyzetet, inkább a fegyveres konfliktus fenntartására rendezkedik be.
Miközben a társadalom egyre inkább fáradt a háborútól, a politikai elit a fegyverkezésre koncentrál, és nem hajlandó figyelembe venni a lakosság béke iránti igényét. Sachs azt állítja, hogy ez a fajta „háborús moralizálás” – amit ő katonai keynesianizmusnak is nevez – kiszorítja a józan párbeszéd lehetőségét. Ez nem csupán politikai hiba, hanem morális tévút is, amely súlyos következményekkel járhat.
A NATO-bővítés és a mélyállam felelőssége
Sachs Glenn Diesen norvég geopolitikai elemző podcastjában rámutatott, hogy az orosz–ukrán háború gyökere az Egyesült Államok által erőltetett NATO-bővítés. Különösen a 2008-as bukaresti csúcstalálkozót emelte ki, ahol először vetődött fel Ukrajna és Grúzia tagsága. Szerinte Oroszország számára ez stratégiai fenyegetést jelentett, és a Nyugat figyelmen kívül hagyta Moszkva biztonsági aggályait.
Hangsúlyozta, hogy a mélyállam – különösen az amerikai hírszerző szervek – már évtizedek óta irányítják a külpolitikát, és gyakran a nyilvánosan megválasztott vezetőknél is nagyobb befolyással bírnak. Ez Európában sincs másként: Sachs példaként említette, amikor francia titkosszolgálatok próbáltak letiltatni egy román ellenzéki platformot. A politikai döntéshozatal szerinte egyre inkább technokráciai és titkosszolgálati logika mentén zajlik.
Zelenszkij és az európai vezetők szerepe
Sachs élesen bírálta azt, hogy az európai vezetők szinte kizárólag Volodimir Zelenszkij körül forognak. Úgy fogalmazott: mintha a vezetők napi munkája abból állna, hogy reggel, délben és este Zelenszkijjel találkoznak, miközben nem történik valódi stratégiai tervezés. Kiemelte, hogy sok európai politikus népszerűsége mélyponton van, és a háborúpárti retorika nem javít ezen. Macron, Scholz vagy Starmer példáját hozta, akik erősen támogatják Ukrajnát, mégis a legnépszerűtlenebb vezetők közé tartoznak saját hazájukban. Sachs szerint az emberek békét akarnak, a politikai elit pedig figyelmen kívül hagyja őket, ezzel tovább mélyítve a demokrácia és a hatalom közötti szakadékot.
Elmaradt lehetőségek: az isztambuli tárgyalások
A professzor szerint a 2022 áprilisi isztambuli tárgyalások komoly lehetőséget jelentettek volna a háború lezárására. Elmondása szerint Ukrajna akkor hajlandó volt semleges státuszt elfogadni, és a felek egy részletes megállapodás-tervezeten dolgoztak. Sachs személyesen is kapcsolatban állt a török közvetítőkkel, és tudomása szerint a tárgyalások megszakítása az amerikai és brit nyomás eredménye volt. Ezt a döntést szerinte Ukrajna később súlyosan megbánta, mivel azóta még több területet veszített el, miközben a veszteségek és a pusztítás egyre növekedtek. Sachs úgy látja, a diplomácia meghiúsulása tudatos geopolitikai döntés eredménye volt.
Ukrajna barátai: ki áll valójában mellette?
Sachs hangsúlyozta, hogy nem azok az országok Ukrajna valódi barátai, akik fegyvereket szállítanak, hanem azok, akik a tárgyalásos megoldást keresik. Példaként John Mearsheimert említette, aki már a háború elején figyelmeztetett arra, hogy Ukrajna a nyugati ígéretekre alapozva veszélyes útra lép. Sachs szerint az Egyesült Államok inkább geopolitikai eszközként tekint Ukrajnára, mintsem partnerként, és ez hosszú távon súlyos következményekkel járhat. A valódi segítség szerinte nem a hadviselés kiterjesztése, hanem a konfliktus megállítása lenne.
A semlegesség történelmi alternatívája
Sachs kiemelte: a semlegesség, mint geopolitikai megoldás, régóta ismert és működőképes eszköz a nagyhatalmak közti feszültségek enyhítésére. Ausztria, Finnország, Svájc és más országok példája is azt mutatja, hogy a semleges státusz nem gyengeség, hanem stabilitást hozó kompromisszum. Ezzel szemben a mai európai vezetők – Sachs szerint – gúnyt űznek a semlegességből, és ezzel saját történelmi tapasztalataikat is semmibe veszik. Ukrajna számára a semlegesség nem vereség lenne, hanem a túlélés esélye.
Trump és az amerikai belharcok
Sachs kitért arra is, hogy Donald Trump a nyugati politikai elit közül elsőként ismerte fel és nevezte nevén az amerikai mélyállam túlhatalmát, különösen a hírszerző apparátus dominanciáját. Bár személye vitatott, mégis ő volt az, aki béketárgyalásokat sürgetett Oroszországgal. Sachs szerint az USA-ban belső harc zajlik a háborúpárti neokonzervatívok és a realista külpolitikát támogató erők között, és ennek kimenetele meghatározza majd Európa sorsát is. A kérdés szerinte nem az, hogy Trump elég bölcs-e, hanem hogy Európa felismeri-e: nélküle nincs befolyása az amerikai döntésekre.
A háborús stratégia költségei
A professzor szerint teljesen irracionális az a stratégia, amely Európában jelenleg uralkodik. Miközben a kontinens energiaválsággal, inflációval és társadalmi feszültségekkel küzd, vezetői újabb és újabb fegyverbeszerzésekre költenek százmilliárdokat. Sachs kiemelte, hogy az újrafegyverkezésre szánt 800 milliárd dollárt inkább diplomáciai megoldásokra, újjáépítésre vagy társadalmi kohézióra kellene fordítani. A „biztonság” jelszava alatt szerinte egyre kevésbé biztonságos világ épül.
Az EU stratégiai bénultsága
Jeffrey Sachs úgy látja, hogy az EU jelenlegi vezetése nem hatékony, nem legitim, és nem képviseli a tagállamok valódi érdekeit. A politikai döntések sokszor inkább a háttérhatalmi érdekek mentén születnek, semmint demokratikus konszenzus alapján. A Bizottság tagjai inkább követik a NATO vagy Washington elvárásait, mint hogy önálló európai stratégiát dolgoznának ki. Sachs szerint mindaddig, amíg az EU nem nyeri vissza stratégiai önállóságát, nem lehet szó valódi békéről.
A béke ára: diplomáciai fordulat szükséges
Sachs egyértelművé tette: Európa számára a háborúból való kilábalás kulcsa a diplomáciában rejlik. Nem szükséges Moszkvába repülni – bár szerinte az is olcsóbb lenne, mint a fegyverkezés –, elegendő lenne videókonferencia vagy meghívás egy semleges helyre. Szerinte elfogadhatatlan, hogy az EU vezetői panaszkodnak, amiért nincs beleszólásuk a tárgyalásokba, miközben maguk sem kezdeményeznek semmit. Sachs szerint a diplomácia a legolcsóbb és legeredményesebb út a jelenlegi helyzetben.
Európa jövője egy többpólusú világban
Zárásként Sachs kifejtette, hogy hisz egy erős és egységes Európában, de ez csakis akkor valósulhat meg, ha az európai integrációt valódi demokratikus képviselet és stratégiai önállóság jellemzi. A jelenlegi struktúra – 27 vitatkozó és egymással is versengő állam – nem fenntartható. Egy új Európa felépítése csak békére és józan politikára alapozva lehet sikeres egy Kína, India, Oroszország és az Egyesült Államok uralta világban.
Záró gondolat
Jeffrey Sachs egész beszélgetésében arra törekedett, hogy rámutasson: az európai politika jelenlegi pályája nemcsak veszélyes és költséges, hanem kontraproduktív is. Ahelyett, hogy a kontinens lakóinak jólétét és biztonságát szolgálná, inkább idegen érdekeket követ. Sachs felszólítása egy olyan Európára irányul, amely képes levonni a múlt tanulságait, és végre saját sorsának kovácsa lenni.
