Olasz sajtóhírek és a Reuters beszámolója szerint három egyesült arab emírségekbeli cég – az Asas Capital, a Mada Capital és az Inweasta – ajánlatot tett az UniCredit orosz érdekeltségének felvásárlására. Az ügylet különösen jelentős, mert a vevők „nagy kedvezményt”, 60 százalékos árcsökkentést kérnek.
Baráti cégek veszik át az orosz vagyont
A nyugati cégek nem vonulhatnak ki szabadon Oroszországból – ehhez elnöki rendelet és a jegybank engedélye szükséges. A nyugati tulajdonban maradt vállalatokat sok esetben helyi vagy nem nyugati szereplők vásárolják fel, jellemzően jelentős árengedménnyel.
Az említett Inweasta orosz jelenléttel is bír, és a „határokon átnyúló jogviták rendezésére” szakosodott, azaz pontosan az ilyen bonyolult, szankciókkal átszőtt ügyletekre. A tranzakciót úgy szervezik meg, hogy az új tulajdonoscsoport „semleges” országokból érkezzen, ezáltal minimálisra csökkentve a politikai és jogi kockázatokat.
A szankciók paradox hatása
Első ránézésre a szankciók működnek: a nyugati cégek felfüggesztették a tevékenységüket, kivonultak, az orosz gazdaságot nagyrészt elvágták az európai és amerikai piacoktól. De valójában ez nem ennyire egyértelmű.
A gyakorlatban az történik, hogy a Nyugat:
- önként eladja stratégiai vagyonelemeit Oroszországban,
- olcsón, gyakran 50–60 százalékos diszkonttal,
- nem nyugati – sőt, egyre inkább a globális Délből érkező – szereplőknek.
A szankciók tehát gyorsítják a vagyonátrendeződést, és felértékelik a semleges országokat – különösen az olyan pénzügyi központokat, mint Dubaj vagy Abu-Dzabi.
Nem kivonulás, hanem átruházás
Az UniCredit példája csak egy a sok közül. A következő hónapokban várhatóan további nyugati bankok, energetikai cégek és gyártók adják el érdekeltségeiket – de ezek nem tűnnek el, csak gazdát cserélnek. Ráadásul az orosz félnek – a szankciók értelmében – vétójoga van az ügylet felett, így csak „baráti” vevők kerülhetnek szóba.
Ki nyer ezen?
A globális Dél, különösen az Öböl-menti országok, amelyek kihasználják a szankciós résekből fakadó üzleti lehetőségeket. Oroszország, amely kontroll alatt tarthatja a kivonuló tőke sorsát. És azok a jogi tanácsadók és közvetítők, akik az ilyen „komplex” tranzakciókra specializálódtak.
A nagy vesztes? A nyugati cégek, amelyek – politikai vagy reputációs nyomásra – kénytelenek fillérekért eladni évtizedes beruházásaikat.
Összegzés: A szankciók működnek… csak nem úgy
A jelenlegi helyzet nem a klasszikus nyomásgyakorlás sikertörténete, sokkal inkább egy új geopolitikai–gazdasági realitás bizonyítéka. A szankciók:
- korlátozzák a nyugati jelenlétet Oroszországban,
- de lehetőséget teremtenek más hatalmi központok számára,
- és egy új globális gazdasági erőegyensúly felé tolják a világot.
Egyetlen mondatba sűrítve: A szankciók a Nyugat önkéntes deglobalizációját eredményezik – mások javára.
