A világ lakosságának negyede – 2,1 milliárd ember – ma is szennyező tüzelőanyaggal főz: rongyok, műanyag, használt gumi, és égetett hulladék. A háztartási légszennyezés ennek következtében évente 3,2 millió ember haláláért felelős, főként a globális Dél országaiban, ahol nincs hozzáférés sem a gázhálózathoz, sem az áramhoz, sem bármiféle fenntartható megoldáshoz. Mindez nem egyszerűen humanitárius tragédia – hanem globális politikai és gazdasági kérdés is.
Az USA visszalépett, az OPEC előrelépett
Donald Trump második elnöksége alatt gyakorlatilag megszűnt az USAID klímához, egészséghez vagy fejlesztéshez köthető programtámogatása. A washingtoni befolyás e téren látványosan csökkent. A Biden-adminisztráció még értette, hogy a humanitárius segítség, a klímaalapok és az elektromos hálózatfejlesztés politikai eszköz is egyben. Most viszont úgy néz ki, hogy a felszabaduló térbe más szereplők léptek be: Kína, az OPEC, részben az Európai Unió – de nagyon eltérő célokkal és módszerekkel.
Az OPEC főtitkára, Haitham Al Ghais július végén a teleSUR oldalán közölt írásában világosan fogalmazott:
„A GLP életet menthet. Reméljük, 2030-ra elérjük az egyetemes hozzáférést a tiszta főzéshez.”
A GLP, vagyis a PB-gáz az egyik legegyszerűbben terjeszthető „tiszta” alternatíva. 50 százalékkal kevesebb üvegházhatású gázt bocsát ki, mint a biomassza, a palackos formája praktikus, és a hagyományos főzőhelyeken is használható. Nem zéró emissziós, de a szemétégetésnél minden jobb – és jelenleg ez a realitás.
Nem legenda a szeméttel való főzés
Nem városi legenda, hogy például Ghánában, Nigériában vagy a Fülöp-szigeteken sokan műanyag hulladékkal, rossz ruhákkal vagy régi gumikkal főznek – ezek az anyagok könnyen meggyulladnak, de mérgező füstöt árasztanak. Az EU-ból és az Egyesült Királyságból ráadásul nagy mennyiségű hulladék érkezik, így az ilyen tüzelők könnyen hozzáférhetőek. Az egyre bővülő hulladékexport és a nyomor kombinációja viszont olyan körülményeket hoz létre, ahol szó szerint halált okoz az éhség és a főzés egyszerre.
Ezeken a területeken a GLP azonnali javulást hozhatna. A probléma viszont nem csupán technológiai, hanem logisztikai és politikai: ki viszi oda, ki fizeti a palackot, és ki tartja fenn az ellátási láncot?
Kína főz, az EU kivár
Kína évek óta terjeszti a biogáz- és napelemes főzőberendezéseket, különösen Afrikában, átfogó infrastrukturális fejlesztésekkel együtt. Ahogy már fentebb is említettük, ez nem csak jótékonyság, hanem gazdasági–politikai térfoglalás is. A kínai „tiszta energia” a helyi közösségekhez való hozzáférés eszköze is – a jövő piacaival és szövetségeseivel együtt.
Az Európai Unió ezzel szemben kettős arcot mutat: saját területén egyre szigorúbb környezetvédelmi normákat vezet be, miközben több százezer tonna hulladékot exportál fejlődő országokba, amelyek gyakran a volt gyarmati függés maradványaitól is szenvednek. A klímasemlegesség belső cél, nem globális ethosz, és ez súlyos következményekkel járhat az uniós tekintélyre nézve.
OPEC: nem jótékonykodik, de…
Az OPEC javaslata egyértelmű: a PB-gáz globális elterjesztése, főként a fejlődő országokban. A szervezet becslése szerint 2050-re a GLP iránti kereslet napi 11,7 millió hordóra nőhet, ami jelentős befektetéseket igényel. A főtitkár szerint 18,2 billió dollárnyi beruházás kell majd az olajiparba a következő évtizedekben.
Ez nyilvánvalóan üzleti cél is, ám a a jelenlegi körülmények között még így is a legkisebb rossznak tűnik. Ott, ahol nincs más opció, a reális cél a károsanyag-csökkentés és a fokozatos átmenet, amiben a GLP döntő szerepet játszhat.
Trump politikája riválisokat erősít
Az USA tehát saját maga ellen dolgozik, miközben Trump az Egyesült Államok globális befolyásának gyengülése miatt aggódik. A Fehér Ház retorikájában Kína és az OPEC a fő stratégiai ellenfél, ugyanakkor a környezetvédelem és a klímapolitika semmibevétele csak gyorsítja a presztízsveszteséget. Ez különösen látványos Afrikában, Dél-Ázsiában és Latin-Amerikában.
Az USAID kivonulása olyan hatalmi vákuumot eredményezett, ahol a gyógyszerellátás, vagy éppen a „tiszta főzés” technológiai és infrastrukturális terjesztése nem amerikai kézben van többé. A főzőlapok mellé kínai napelem jön, OPEC-palack, és velük együtt politikai befolyás, partnerség, hosszú távú elköteleződés.
Az EU lehetőséget szalaszt el
Egy ekkora humanitárius és klímapolitikai problémára az EU pedig – minden erőforrása ellenére – többnyire csak reagál, de nem tölt be kezdeményező szerepet. A tagállamok fejlesztéspolitikái sokszor széttartóak, az uniós stratégiák lassúak, a programok pedig gyakran projekt- és nem rendszerszintűek. Pedig éppen az EU-nak lenne erkölcsi és történelmi kötelessége, hogy ne csupán exportálja a hulladékot, hanem segítse a valódi megoldásokat, fenntartható módon.
Egyetlen határozott uniós fellépés – például a hulladékexport drasztikus korlátozása, a GLP-infrastruktúra támogatása, vagy a helyi megújulók fejlesztése – szimbolikusan és gyakorlatilag is új pozíciót adhatna az EU-nak a globális Dél államaiban.
Geopolitikai eszköz a főzőlap is
Szóval, a „tiszta főzés” kérdése nem pusztán technikai vagy humanitárius ügy. A gázpalack, a napelemes főzőlap vagy a biogáz-berendezés a jövő szövetségeinek egyik kötőanyaga. Aki először viszi oda – és ott is marad –, az nemcsak piacot szerez, hanem befolyást is.
A paradoxon pedig világos: miközben Trump harcot hirdetett a riválisok ellen, saját lépéseivel erősítette őket. Az OPEC nem karitatív szervezet, és Kína sem egy szeretetszolgálat – de jelenleg ők csak ők törődnek érdemben a világ legszegényebb háztartásaival, miközben Európa az értékekről papol, az USA pedig hallgat, amikor éppen nem fenyeget.
