Davosban ismét tanúi lehettünk a hírhedt TACO-nak (Trump Always Chickens Out), vagyis annak, hogy Trump a legkeményebb fenyegetések után különböző okok miatt hirtelen visszakozik. A Fehér Ház előbb 10–25%-os vámokat lengetett be nyolc európai NATO-ország ellen addig, „amíg nem születik megállapodás” Grönland jövőjéről, majd néhány nap múlva hirtelen irányt váltott.
1000 milliárd dollár és egy befagyasztott megállapodás
A fordulatot a piac kényszerítette ki, mit korábban például a Kína elleni vámháború idején is. Január 20-án több mint 1 billió dollár égett el az amerikai tőzsdéken – ez volt a legnagyobb esés Trump „felszabadítási” vámpolitikájának tavalyi bejelentése óta.
Ebben szerepe volt annak is, hogy az unióban vörös riasztás lépett életbe: az Európai Parlament felfüggesztette az EU–USA kereskedelmi megállapodás jóváhagyását, egyben jelezte, hogy kész széles körű megtorló lépéseket is tenni – a sajtóban 90 milliárd eurós nagyságrendű ellen-vámcsomagról és más szankciós opciókról is jelentek meg információk.
Trump először legyintett, „mogyorónak” nevezve a tőzsdei veszteséget, másnap azonban már azt közölte: megállapodott Mark Ruttével, a NATO főtitkárával, ezért egyelőre nem lépnek életbe a február 1-re bejelentett vámok. A döntés hátterében tehát a Wall Street figyelmeztetése és annak veszélye állt, hogy kicsúszik a kezéből a nagy nehezen összehozott EU–USA deal.
Rutte-megállapodás: nagyobb a füst, mint a láng
Trump Davosban azt állította, hogy egy jövőbeli megállapodás keretét rakták le, amely „teljes hozzáférést” biztosít az Egyesült Államoknak Grönlandhoz és az északi útvonalakhoz. Csakhogy Dánia és a grönlandi kormány ezt az értelmezést azonnal visszautasította, világossá téve, hogy a szuverenitás nem képezi alku tárgyát, és sem a NATO, sem az USA nem dönthet a dán–grönlandi fél feje fölött.
A valóságban Trump kommunikációs győzelemként próbálja eladni a visszavonulást: a vámfenyegetés lekerül az asztalról, helyette elindulnak – részben már amúgy is futó – tárgyalások az arktikus katonai jelenlétről, és Ursula von der Leyen is bejelentett néhány grönlandi beruházást, amelyek a sarkvidék felértékelődése miatt egyébként is megvalósultak volna, csak valamivel később.
Mit tanulhat ebből Európa?
Az elmúlt hónapok tapasztalata alapján kirajzolódik egy minta: minél egységesebb és határozottabb az európai válasz, annál nagyobb az esélye, hogy a Fehér Ház a piaci reakciót látva hátrébb lép, mivel az USA gazdasága sérülékenyebb, mint valaha. A kínaiak tavaly tudatosan játszottak rá erre, és így közvetve kikényszerítették, hogy Trump tűzszünetet kérjen.
Most az EU is szinte példátlan gyorsasággal és egységesen reagált: még a szuverenista és a patrióta pártok többsége is felsorakozott az Egyesült Államokkal szemben, és mindenki késznek mutatkozott egy fájdalmas kereskedelmi és vámháború megvívására, hogy többé Amerika ne kezelhesse a vazallusaként Európát. Ezt az egységet árazta be a Wall Street, és így jutottunk el a TACO-hoz.
A Grönland kötüli csörte ismét megmutatta Trump korlátait, ugyanakkor kérdéses, hogy az unió képes lesz-e levonni a tanulságokat – ha nem, akkor a következő években folytatódni fog az adok-kapok.
