Egy lehetséges iráni–amerikai egyetértési memorandum részleteiről számolt be az Axios, miközben iráni hírügynökségek egymás után pontosították, mit fogadhat el Teherán, és mit tart elfogadhatatlannak. A kiszivárgott információk alapján az alku nem egyszerűen a nukleáris programról szólna: érintené a Hormuzi-szoros megnyitását, az iráni olajexportot, a befagyasztott pénzek egy részének felszabadítását, a Libanon elleni háború lezárását, sőt az Egyesült Államok regionális katonai jelenlétét is.
A kép egyelőre nem teljesen tiszta. Az amerikai Axios egy lehetséges, 60 napos tárgyalási keretről írt, amelyben Washington szankciós könnyítéseket adna, Teherán pedig vállalásokat tenne a nukleáris programmal kapcsolatban. Az iráni Farsz és Tasznim hírügynökség ugyanakkor több ponton árnyalta vagy vitatta az amerikai sajtóban megjelent értelmezéseket. A legfontosabb iráni üzenet az, hogy Teherán nem fogadott el nukleáris engedményeket a mostani szakaszban, és nem tekinti Izraelt kivételnek a kölcsönös meg nem támadási kötelezettségek alól.
Az Axios szerint 60 napos alku készülhet
Az Axios egy meg nem nevezett amerikai tisztviselőre hivatkozva arról számolt be, hogy Washington és Teherán egy egyetértési memorandumot írhat alá, amelynek célja egy szélesebb körű rendezési folyamat elindítása lenne.
A kiszivárgott tervezet szerint Irán a megállapodás alapján szabadabban értékesíthetné olaját, miközben tárgyalások indulnának az iráni nukleáris program „korlátozásáról”. Az Egyesült Államok ezzel párhuzamosan feloldaná az iráni kikötők blokádját, és bizonyos szankciós mentességeket adna Teheránnak az olajexporthoz.
A memorandum egyik legfontosabb pontja a Hormuzi-szoros megnyitása lenne. Ez a világ egyik legérzékenyebb tengeri útvonala, amelyen keresztül a globális olaj- és LNG-kereskedelem jelentős része halad át. A szoros lezárása vagy részleges korlátozása nemcsak regionális, hanem globális gazdasági válságot is okozhatna.
Az Axios szerint a megállapodásban Irán azt is vállalná, hogy „soha” nem törekszik nukleáris fegyver megszerzésére. Washington viszont csak fokozatosan lenne hajlandó tárgyalni a szankciók tartós enyhítéséről és a befagyasztott iráni pénzek felszabadításáról. Az amerikai oldal állítólag azt közölte: ez csak akkor történhet meg, ha Irán kézzelfogható engedményeket tesz.
A hormuzi nyitás nem automatikus
Az iráni Tasznim hírügynökség ezzel szemben úgy tudja, hogy a lehetséges előzetes megállapodás alapján a Hormuzi-szoros helyzete nem egyszerűen visszaállna a háború előtti állapotba.
A Tasznim szerint a tervezet 30 napos határidőt szabna arra, hogy a hajóforgalom visszatérjen a háború előtti szintre, de ezt Teherán több feltételhez kötné. Irán továbbra is hangsúlyozná szuverén jogait a szoros felett, és ezek gyakorlásának módjáról később közölne részleteket.
Az iráni értelmezés szerint a tengeri blokád teljes feloldásának is 30 napon belül meg kell történnie. Ha ez nem valósul meg, akkor nem változna a Hormuzi-szoros helyzete sem. Vagyis Teherán nem egyszerű engedményként kezeli a hajózás normalizálását, hanem olyan lépésként, amely Washington konkrét kötelezettségvállalásainak teljesítésétől függ.
Ez különösen fontos különbség az amerikai és az iráni olvasat között. Az Axios hangsúlya az volt, hogy a szoros megnyílhat, míg a Tasznim szerint a nyitás feltételes, és közvetlenül kapcsolódik az amerikai blokád feloldásához és más vállalások végrehajtásához.
A nukleáris kérdést Teherán későbbre tolná
A legérzékenyebb pont továbbra is az iráni nukleáris program. Az Axios szerint a megállapodás a nukleáris program korlátozásáról szóló tárgyalásokhoz vezetne, és Teherán már szóban jelezte, milyen engedményekre lehet kész az urándúsítás felfüggesztésével kapcsolatban.
A Tasznim ezzel szemben határozottan állítja: Irán a jelenlegi szakaszban nem fogadott el semmilyen nukleáris intézkedést. Az iráni hírügynökség szerint Teherán nem vállalta sem a nukleáris anyagok kivitelét az országból, sem nukleáris tevékenységeinek felfüggesztését. Az erről szóló híreket alaptalannak nevezte.
A Tasznim értelmezése szerint a 30 napos szakasz a tengeri blokád és a Hormuzi-szoros ügyéről szólna, míg a nukleáris tárgyalásokra külön, 60 napos időszakot határoznának meg. Teherán tehát nem egyetlen nagy nukleáris alku részeként láttatja a folyamatot, hanem több, egymástól részben elkülönülő lépcsőként.
Ez azért lényeges, mert Irán láthatóan el akarja kerülni, hogy a gazdasági könnyítéseket kizárólag végleges nukleáris engedményekhez kössék. A Tasznim szerint Washington megpróbálta összekapcsolni a befagyasztott iráni vagyon felszabadítását a végleges nukleáris megállapodással, Teherán azonban ezt elutasította.
A befagyasztott pénzek felszabadítása lehet az első próba
Az iráni oldal számára kulcskérdés a külföldön befagyasztott pénzek felszabadítása. A Tasznim szerint egy esetleges előzetes megállapodás első lépésében hozzáférhetővé kell tenni az iráni vagyon egy részét. Teherán ezt minimumfeltételként kezeli: olyan összeget akar felszabadíttatni, amelyhez ténylegesen hozzá is férhet.
Ez a megfogalmazás arra utal, hogy Irán nem elégszik meg papíron létező engedményekkel. A korábbi amerikai–iráni tárgyalások egyik visszatérő problémája éppen az volt, hogy a szankciós mentességek vagy pénzügyi könnyítések formálisan léteztek, de a bankok és vállalatok a másodlagos amerikai szankcióktól tartva sokszor nem mertek élni velük.
A Tasznim szerint a fennmaradó befagyasztott vagyon felszabadításának mechanizmusát a későbbi tárgyalásokon kellene tisztázni. Az iráni hírügynökség azt is jelezte: ha Washington akadályozza a folyamatot, Teherán felülvizsgálhatja a tárgyalások folytatását.
Ideiglenes olajszankciós könnyítés jöhet
A gazdasági rész másik fő eleme az iráni olajexport. Az Axios szerint az Egyesült Államok mentességeket adna, hogy Irán szabadabban adhassa el olaját. A Tasznim ezt úgy pontosította, hogy Washington a tárgyalások 60 napos időszaka alatt felfüggesztené az iráni olajra vonatkozó szankciókat, vagy olyan mentességeket adna, amelyek korlátozás nélküli értékesítést tennének lehetővé.
Ez Teherán számára stratégiai jelentőségű lenne. Az olajexport nemcsak bevételi kérdés, hanem politikai mozgástér is. Ha Irán a tárgyalások alatt ténylegesen több olajat tudna eladni, az erősítené a belső gazdasági stabilitást, és csökkentené a nyomást a vezetésen.
Washington számára ugyanakkor ez kockázatos engedmény. Ha Irán olajbevételei nőnek, de a nukleáris tárgyalások végül nem vezetnek megállapodáshoz, az amerikai kritikusok könnyen azt állíthatják majd, hogy Teherán pénzt kapott valódi engedmények nélkül.
Libanon és a regionális frontok
A kiszivárgott információk legfontosabb újdonsága talán az, hogy a lehetséges memorandum nem kizárólag az iráni–amerikai kétoldalú ügyekre korlátozódna. Az Axios szerint a tervezet kimondaná, hogy véget ér az Izrael és a Hezbollah közötti libanoni háború.
A Tasznim ezt még szélesebb keretbe helyezte. Az iráni hírügynökség szerint ha a felek elfogadják az előzetes megállapodás pontjait, akkor elsőként olyan memorandumot jelentenének be, amely minden fronton a háború lezárását tartalmazza, beleértve Libanont is. A Tasznim szerint a megállapodás kötelezné Izraelt a Libanon elleni háború befejezésére.
Ez azt jelenti, hogy Teherán a regionális konfliktusokat nem külön ügyekként, hanem összekapcsolt biztonsági rendszerként kezeli. Az iráni olvasatban az Egyesült Államok és szövetségesei Irán és szövetségesei ellen vívott háborújáról van szó, amelyet csak átfogó politikai és katonai rendezéssel lehet lezárni.
A Tasznim szerint a memorandum elfogadása esetén azt is bejelentenék, hogy véget ér az Egyesült Államok és szövetségesei háborúja Irán és szövetségesei ellen valamennyi fronton. Ez erős, politikailag tudatos megfogalmazás: nem egyszerű tűzszünetről beszél, hanem egy szélesebb regionális konfrontáció lezárásáról.
Az amerikai csapatok jelenléte is napirenden lehet
Az Axios szerint az Egyesült Államok az elmúlt hónapokban a térségbe vezényelt csapatait a 60 napos időszak alatt még a régióban tartaná, és csak akkor vonná ki őket, ha végleges megállapodás születik.
A Tasznim ezzel kapcsolatban azt írta, hogy Washington a Teherán által hangsúlyozott további pontok alapján kötelezettséget vállalna harci erőinek kivonására Irán regionális környezetéből.
Ez szintén érzékeny pont. Az amerikai katonai jelenlét Irán egyik legfontosabb biztonságpolitikai panasza, Washington viszont a térségbeli szövetségesei védelmével, a hajózási útvonalak biztosításával és az elrettentéssel indokolja csapatai állomásoztatását. Ha ez valóban bekerült a tárgyalási csomagba, akkor a memorandum már nem csupán válságkezelő megállapodás lenne, hanem a regionális erőviszonyok részleges újratárgyalása.
A Farsz szerint Izrael nem lehet kivétel
Külön vitát váltott ki a New York Times állítása, amely szerint Izrael kimaradhatna bizonyos meg nem támadási kötelezettségek alól. Ezt az iráni Farsz hírügynökség határozottan cáfolta.
A Farsz szerint a lehetséges megállapodás végleges szövegének áttekintése azt mutatja, hogy nincs alapja annak az állításnak, miszerint Izrael kivételt élvezne. Az iráni hírügynökség szerint az egyezmény kifejezetten kimondaná: az Egyesült Államok és szövetségesei semmilyen formában nem támadhatják meg Iránt vagy annak szövetségeseit.
Ezzel párhuzamosan Irán és szövetségesei is vállalnák, hogy nem indítanak megelőző katonai támadást az Egyesült Államok és szövetségesei ellen.
A Farsz ezért alaptalannak nevezte azt az amerikai sajtóban megjelent értelmezést, hogy Izrael mentesülne az Iránnal szembeni kötelezettségek alól. Az iráni álláspont szerint egy ilyen kivétel ellentmondana a megállapodás kifejezett rendelkezéseinek.
Ez a kérdés azért különösen fontos, mert Teherán számára minden olyan megállapodás értéke korlátozott lenne, amely Washingtonra ugyan kötelezettségeket ró, de Izrael számára szabad kezet hagy. Az iráni politikai logika szerint az amerikai–izraeli katonai együttműködés miatt Izrael nem választható le az Egyesült Államok regionális szövetségi rendszeréről.
Pakisztán óvatos optimizmussal figyeli a folyamatot
A tárgyalási folyamat regionális súlyát jelzi, hogy Pakisztán külügyminisztere, Mohamed Iszhák Dar is megszólalt az ügyben. A pakisztáni diplomácia vezetője szerint az, amit Teherán és Washington között eddig sikerült elérni, okot ad az optimizmusra, és lehetőséget teremthet egy pozitív és tartós eredményre.
Dar külön kiemelte Donald Trump telefonhívását, amelyet fontos lépésnek nevezett a regionális béke felé. Trump korábban a Fehér Ház Ovális Irodájából jelentette be, hogy „nagyon jó” telefonbeszélgetést folytatott több térségbeli vezetővel az Iránnal kötendő megállapodásról, illetve egy „békéről szóló egyetértési memorandumról”.
A felsorolt vezetők között szerepelt Mohamed bin Szalmán szaúdi trónörökös, Mohamed bin Zájid emirátusi elnök, Tamím bin Hamad katari emír, Mohamed bin Abderrahmán katari miniszterelnök, Áli asz-Szuvajdi katari miniszter, Ászim Munír pakisztáni marsall, Recep Tayyip Erdoğan török elnök, Abdel-Fattáh asz-Szíszi egyiptomi elnök, II. Abdalláh jordániai király és Hamad bin Ísza Ál Halífa bahreini uralkodó.
Ez a névsor azt mutatja, hogy Washington nem pusztán kétoldalú iráni megállapodást próbál előkészíteni, hanem a térség kulcsszereplőinek politikai támogatását is keresi.
A tét már nem csak az atomalku
A most körvonalazódó folyamat jelentősége éppen abban áll, hogy túllép a hagyományos nukleáris alku keretein. A klasszikus kérdés az volt, hogy Irán milyen mértékben korlátozza nukleáris programját, cserébe milyen szankciók enyhülnek. Most azonban a csomagban egyszerre jelenik meg a Hormuzi-szoros, az olajexport, a tengeri blokád, a befagyasztott pénzek, Libanon, Izrael, az amerikai csapatok és a regionális biztonsági architektúra.
Ez két dolgot jelent. Egyrészt a válság olyan szintre jutott, ahol a felek már nem tudják külön kezelni a katonai, gazdasági és nukleáris kérdéseket. Másrészt az is látszik, hogy Teherán nem akar visszatérni egy olyan megállapodási modellhez, amelyben előbb nukleáris engedményeket tesz, majd utólag várja, hogy Washington ténylegesen teljesítse gazdasági vállalásait.
Az iráni hírügynökségek nyilatkozatai alapján Teherán most fordított vagy legalábbis párhuzamos logikát akar: előbb konkrét, kézzelfogható enyhítéseket kér a blokád, az olajexport és a befagyasztott pénzek ügyében, miközben a nukleáris tárgyalásokat külön időkeretben folytatná.
Nagy alku vagy törékeny tűzszünet?
A megállapodás körül egyelőre több a kérdés, mint a biztos pont. Az Axios amerikai forrásai, a Farsz és a Tasznim iráni olvasatai, valamint a térségbeli szereplők reakciói egyaránt arra utalnak, hogy valóban zajlik egy intenzív diplomáciai folyamat. Ugyanakkor az is világos, hogy a felek már most a saját értelmezési keretüket építik.
Washington számára a folyamat sikere azt jelentené, hogy megnyílik a Hormuzi-szoros, csökken a regionális háború veszélye, és elindulnak a nukleáris korlátozásról szóló tárgyalások. Teherán számára viszont az a kulcs, hogy a megállapodás ne csak ígéreteket, hanem azonnali és mérhető amerikai lépéseket is tartalmazzon: a blokád feloldását, az olajszankciók felfüggesztését és a befagyasztott vagyon legalább részleges felszabadítását.
A legnagyobb kérdés az, hogy sikerül-e a memorandumot olyan formába önteni, amelyet mindkét fél otthon is győzelemként tud bemutatni. Iránnak azt kell bizonyítania, hogy nem hátrált meg, és nem adta fel nukleáris vagy regionális pozícióit. Az Egyesült Államoknak pedig azt, hogy Teherán engedményeket tett, és a megállapodás növeli a regionális biztonságot.
Ha a felek eljutnak az aláírásig, az nem feltétlenül végleges béke lesz, hanem inkább egy átmeneti, feltételes rendezési keret. De már ez is jelentős fordulatot jelentene egy olyan válságban, amelyben a Hormuzi-szoros, Libanon, az iráni olajexport és a nukleáris program ügye egyszerre került a robbanáspont közelébe.
