A globális alumíniumpiac 2026-ban súlyos hiánnyal szembesülhet. Az év első negyedévében a londoni fémtőzsdén az alumínium határidős ára 2022 óta először emelkedett tonnánként 3400 dollár fölé, áprilisban pedig már a 3670 dolláros szintet is elérte. A JP Morgan elemzői szerint a következő hónapokban akár a 4000 dolláros ár sem kizárt.
A Közel-Kelet megrázta a fémpiacokat
A háttérben elsősorban a Közel-Keleten zajló háborús eszkaláció áll. Az Egyesült Államok és Izrael február végén kezdődött iráni hadműveletei, majd az iráni válaszcsapások nemcsak az energiahordozók, hanem a fémipari nyersanyagok piacát is megrázták.
A Perzsa-öböl térségében található a világ alumíniumgyártó kapacitásainak mintegy kilenc százaléka, és a régió 2025-ben az Egyesült Államok feldolgozatlanalumínium-importjának több mint ötödét adta.
A legnagyobb gondot az jelenti, hogy iráni drónok és rakéták találatot mértek a térség két fontos gyártójára, a bahreini Albára és az Emirates Global Aluminium létesítményeire. Ezek együtt a globális alumínium- és timföldtermelés jelentős részét adják. Már korábban termeléscsökkentést jelentett be a katari Qatalum és az Alba is, összesen félmillió-hatszázezer tonnával mérsékelve a kibocsátást.
A Hormuzi-szoros is felárat rak az alumíniumra
A helyzetet tovább súlyosbítják a logisztikai problémák. Az Alba vis maiorra hivatkozott, mert a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság miatt nem tudja zavartalanul teljesíteni szállításait.
Az iráni Forradalmi Gárda azzal fenyegetett, hogy támadni fogja azokat a hajókat, amelyek megpróbálnak áthaladni a szoroson. Ez azonnal megemelte a biztosítási díjakat, a regionális kockázati felárakat és a fizikai alumínium árát is.
A JP Morgan ezért jelentősen módosította előrejelzését. A bank szerint 2026-ban az elsődleges alumínium globális hiánya elérheti az 1,9 millió tonnát. Más elemzők még magasabb, körülbelül 2,1 millió tonnás deficittel számolnak. Ez a 2000-es évek eleje óta az egyik legnagyobb piaci feszültség lehet.
Gyors pótlásra kevés az esély
A kérdés az, ki tudná pótolni a kieső mennyiséget. Rövid távon szinte senki. Kína adja a világ alumíniumtermelésének több mint hatvan százalékát, de már közel jár saját környezetvédelmi termelési korlátaihoz.
Az Egyesült Államokban és Európában nincsenek jelentős szabad kapacitások. Indonézia ugyan építi ki új feldolgozóipari kapacitásait, de ezek csak fokozatosan enyhíthetik a piaci nyomást.
Oroszország elméletben nyerhetne, de a szankciók korlátozzák
Elméletben Oroszország és a Ruszal profitálhatna a kialakult helyzetből. A cég 2025-ben 3,9 millió tonna alumíniumot állított elő, és modernizálja szibériai üzemeit.
A szankciók azonban továbbra is korlátozzák mozgásterét, és gyors termelésbővítésre itt sincs nagy tartalék. A Ruszal számára inkább az jelenthet előnyt, hogy a közel-keleti láncok bizonytalanságával szemben az orosz alumínium fizikailag elérhetőbbnek és kiszámíthatóbbnak tűnhet egyes ázsiai vevők számára.
Ez már látszik a kereskedelmi adatokban is. Áprilisban Dél-Korea rekordmennyiségben vásárolt orosz feldolgozatlan alumíniumot, és Oroszország megelőzte Ausztráliát és Indiát a koreai beszállítók között. Kínába szintén rekordértékű orosz alumínium érkezett, és Peking továbbra is messze a legnagyobb vásárló. Brazíliában éves alapon szintén jelentősen nőtt az orosz import, bár a havi adatok már visszaesést mutattak.
Háborús felár szemben a szankciós diszkonttal
A piac paradox helyzetbe került. A közel-keleti alumíniumra háborús és logisztikai felár rakódik, az orosz alumíniumra viszont szankciós diszkont.
Ha azonban a katonai kockázat erősebbé válik, mint a szankciós kockázat, egyes vevők számára az orosz fém vonzóbbá válhat, különösen Ázsiában.
A globális alumíniumpiac tehát nem ürült ki teljesen, de a tartalékok látványosan elvékonyodtak. Ilyen helyzetben már egyetlen kikötői fennakadás, biztosítási sokk vagy újabb regionális csapás is gyorsan beépül az árakba.
Az alumínium így ugyanúgy a háborús gazdaság érzékeny nyersanyagává vált, mint az olaj vagy a gáz: nemcsak az számít, mennyit termelnek belőle, hanem az is, hogy honnan, milyen útvonalon, milyen kockázattal és milyen politikai áron jut el a vevőkhöz.
