Egy iráni tárgyaló szerint Donald Trump amerikai elnök akár egyoldalúan is bejelentheti, hogy létrejött a megállapodás Washington és Teherán között, miközben iráni részről azt hangsúlyozzák: nincs végleges alku mindaddig, amíg nem rendezik az Irán számára lényeges kérdéseket – közölte a Farsz hírügynökségre hivatkozva az Al-Majadín.
Az iráni fél szerint egy ilyen amerikai bejelentés célja az lehet, hogy Trump nyomást gyakoroljon Teheránra, és a közvélemény előtt azt a benyomást keltse, mintha a vitás kérdéseket már lezárták volna.
Teherán szerint még nincs végleges megállapodás
A Farsznak nyilatkozó iráni tárgyalódelegációs tag úgy fogalmazott: továbbra is vannak nyitott ügyek, amelyeket nem sikerült rendezni. Hangsúlyozta, hogy Irán csak akkor tekinti lezártnak a folyamatot, ha minden általa fontosnak tartott kérdésben megoldás születik.
A tárgyaló szerint Teherán hivatalosan is bejelenti majd az eredményt, ha a fennmaradó vitás pontokat teljes egészében sikerül feloldani.
A nyilatkozat azért különösen fontos, mert az elmúlt napokban egyre több jel utalt arra, hogy Irán és az Egyesült Államok között kialakulhat egy olyan keretmegállapodás, amely legalább részben lezárhatja a háborús eszkalációt. A közvetítésben Pakisztán továbbra is szerepet játszik, és Katar is belépett a diplomáciai folyamatba.
Nem hivatalos tervezetet mutatott be az iráni televízió
Ezzel párhuzamosan az iráni állami televízió bemutatott egy nem hivatalos, előzetes keretet az Irán és az Egyesült Államok közötti egyetértési memorandumból.
A beszámoló szerint, ha a felek hatvan napon belül végleges megállapodásra jutnak, az egyezséget az ENSZ Biztonsági Tanácsának kötelező erejű határozatába foglalhatják. A jelentés ugyanakkor hangsúlyozta: az iszlámábádi tárgyalási keret még nem végleges, és Irán nem tesz semmilyen lépést kézzelfogható garanciák és ellenőrizhető biztosítékok nélkül.
Irán kezében lenne a hajózási útvonalak kezelése
A bemutatott nem hivatalos tervezet szerint a hajók áthaladásának irányítása és a tengeri forgalom kezelése Irán kezében maradna, Ománnal együttműködésben.
Ez különösen érzékeny pont, mert a térség tengeri útvonalai, mindenekelőtt a Hormuzi-szoros, az elmúlt hetekben a katonai és gazdasági nyomásgyakorlás egyik központi terepévé váltak. Egy ilyen megállapodás tehát nem pusztán katonai, hanem kereskedelmi és energiapolitikai jelentőségű is lenne.
Washington a katonai jelenlét csökkentését vállalná
A tervezet alapján az Egyesült Államok vállalná, hogy kivonja az Irán körüli térségbe vezényelt katonai erőit. A dokumentum különbséget tenne az ideiglenesen odaküldött erők és a térség állandó amerikai bázisain állomásozó csapatok között.
Az előbbiek kivonása a keret része lehetne, míg az állandó bázisokon lévő amerikai erők ügyében további tárgyalásokra lenne szükség.
Washington emellett a tervezet szerint vállalná az Irán elleni tengeri blokád feloldását is.
Teherán a kereskedelmi hajózás helyreállítását ígérné
Cserébe Irán azt vállalná, hogy egy hónapon belül visszaállítja a térségen áthaladó kereskedelmi hajók számát a feszültség előtti szintre. A tervezet ugyanakkor kiemeli, hogy ez a megállapodás nem vonatkozna a katonai hajókra.
Ez a különbségtétel arra utal, hogy Teherán a kereskedelmi forgalom normalizálását kész lenne tárgyalási alapként kezelni, de a katonai jelenlét kérdésében továbbra is fenntartaná saját mozgásterét.
Libanon és a befagyasztott iráni pénzek a fő vitapontok
A tárgyalások az iráni beszámolók szerint két kérdésen akadtak el. Az egyik a libanoni háború leállítása, amelyet Teherán alapvető biztonsági és regionális kérdésként kezel. A másik az iráni befagyasztott pénzeszközök felszabadításának mechanizmusa.
A nukleáris dosszié a jelenlegi keret szerint csak későbbi szakaszban kerülne napirendre. Ez azt mutatja, hogy a mostani diplomáciai próbálkozás elsődleges célja nem egy átfogó atomalku, hanem a háborús eszkaláció megállítása, a tengeri útvonalak stabilizálása és az amerikai–iráni katonai szembenállás csökkentése.
Az alku még inkább keret, mint megállapodás
A kiszivárgott vagy bemutatott elemek alapján a folyamat még messze nem tekinthető lezártnak. Teherán világossá tette, hogy nem fogad el pusztán politikai bejelentéseket vagy kommunikációs nyomásgyakorlást, és csak ellenőrizhető garanciák mellett hajlandó továbblépni.
Trump számára ugyanakkor politikailag fontos lehet, hogy a folyamatot gyorsan diplomáciai sikerként mutassa be. Ez magyarázhatja az iráni tárgyaló figyelmeztetését is: Washington akár előbb jelenthet be áttörést, mint hogy a felek valóban minden részletben megállapodtak volna.
A következő napok tétje ezért nemcsak az, hogy megszületik-e egy amerikai–iráni keretmegállapodás, hanem az is, hogy a diplomáciai narratíva vagy a tényleges garanciák határozzák-e meg a folyamatot.
