Új szakaszba lépett az Egyesült Államok és Irán közel fél éve tartó konfliktusa. Donald Trump minden eddiginél súlyosabb gazdasági hadjáratot jelentett be Teherán ellen, és már azokat az országokat is büntetéssel fenyegeti, amelyek továbbra is gazdasági kapcsolatokat tartanak fenn Iránnal. Teherán közben azt üzeni: le akarja zárni a háborút, de nem kapitulál, és egy újabb támadásra „pusztító” katonai választ adna.
Trump „gazdasági D-napot” ígér
Trump szerint az Egyesült Államok most indítja el „a valaha egyetlen ország ellen végrehajtott legpusztítóbb gazdasági műveletet”. Az amerikai elnök példátlan gazdasági elszigetelést ígért, és arra figyelmeztetett, hogy súlyos következményekkel számolhat minden állam, amelynek bankjai, vállalatai, repülőterei vagy állami intézményei gazdasági „mentőövet” nyújtanak Iránnak.
Washington célkeresztjében az iráni olajkereskedelem, a pénzátutalások, devizacsere-megállapodások, hajóregiszterek, közvetítőcégek és más, a szankciók megkerülését segítő hálózatok állnak.
Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter szerint „a történelem legkeményebb szankcióit” készítik elő, amelyek részleteit hétfőn ismertetik. JD Vance alelnök pedig már egyenesen arról beszélt, hogy a háború „új szakaszába”, a gazdasági nyomásgyakorlás korszakába lépett.
Washingtonnak már nemcsak Irán a célpontja
A lényeges változás az, hogy az amerikai fenyegetés immár nem csak Teheránnak szól.
A másodlagos szankciók Kínát, illetve minden olyan államot és vállalatot érinthetnek, amely továbbra is kereskedik Iránnal. Ez mindenképpen figyelemreméltó lépés, mivel Kína vásárolja fel a tengeren exportált iráni olaj több mint 80 százalékát.
Bessent már felszólította Pekinget, hogy működjön együtt Washingtonnal. Kína válasza azonban gyorsan megérkezett.
Lin Csien külügyi szóvivő kijelentette, hogy „a szankciók és a nyomás nem segítenek a probléma megoldásában”, Peking pedig továbbra is politikai és diplomáciai rendezést sürget.
Ez azért is fontos, mert Washington új stratégiája könnyen túlnőhet az amerikai–iráni konfliktuson: ha valóban elkezdenek kínai bankokat, finomítókat vagy kereskedelmi vállalatokat büntetni az iráni kapcsolataikért, abból új amerikai–kínai gazdasági konfliktus is kialakulhat.
A blokád már most érzékelhetően fáj Iránnak
Az amerikai gazdasági nyomás nem csupán retorika.
A Reuters kereskedelmi forrásai szerint az iráni olaj kínai exportja augusztusra napi mintegy 534 ezer hordóra esett, miközben 2025-ben még átlagosan napi 1,4 millió hordó körül alakult. A szeptemberi és októberi szállításokra kínált iráni olaj mennyisége is jelentősen csökkent.
A kínai független finomítók emiatt már brazil és iraki olajjal próbálják pótolni a kieső szállítmányokat.
Közben továbbra is akadozik a forgalom a Hormuzi-szorosban. Csütörtökön mindössze hét áruszállító hajó haladt át a térségen, feleannyi, mint egy nappal korábban.
A Brent ára pénteken ismét 94 dollár környékén mozgott, és a héten csaknem hat százalékkal drágult.
Teherán békét akar – de nem meghajlást
Az iráni politikai vezetés pénteki üzenete egyszerre békülékeny és fenyegető.
Maszúd Pezeskján elnök szerint a háborút most kellene lezárni, amikor Irán „az erő és a méltóság pozíciójában” van. Védelmébe vette a korábbi amerikai–iráni tárgyalások eredményét is, hangsúlyozva, hogy az abban vállalt megállapodások nem jelentik Irán megadását.
Teherán álláspontja szerint egy politikai rendezés elfogadható, de csak akkor, ha az nem jár az iráni szuverenitás feladásával.
Ezzel párhuzamosan az iráni külügyminisztérium Trump tervét „gazdasági terrorizmusnak” minősítette, és azt állította, hogy a további szankciók nem változtatják meg Irán stratégiai álláspontját.
A hadsereg közben pusztító válasszal fenyeget
A politikai békeüzeneteket azonban kemény katonai figyelmeztetések kísérik.
Ali Abdollahi vezérőrnagy, az iráni fegyveres erők vezérkari főnöke szerint az ellenség bármilyen hibás számítására „elsöprő, elrettentő és pusztító” válasz érkezik. Hangsúlyozta, hogy az iráni haderő szárazföldön, tengeren, a levegőben, a légvédelemben, az űr- és kibertérben egyaránt készen áll az újabb konfliktusra.
A Forradalmi Gárda pedig azt közölte, hogy egy újabb háborúban már más fegyverekkel találkozhatna az ellenfél, mint korábban: nagyobb pontosságú, új robbanófejekkel és nagyobb hatótávolsággal rendelkező rendszerek bevetését helyezte kilátásba.
A kettős üzenet világos: Teherán tárgyalna a háború lezárásáról, de nem akarja, hogy ezt bárki katonai vereségként vagy kapitulációként értelmezhesse.
Hormuz marad Irán legerősebb ütőkártyája
A konfliktus kulcsa továbbra is a Hormuzi-szoros.
A júniusban kialkudott hatvan napos amerikai–iráni memorandum érdemi végrehajtás nélkül futott ki. Teherán azt követeli, hogy Washington oldja fel az iráni kikötők blokádját, enyhítse az olajszankciókat, tegye hozzáférhetővé a befagyasztott iráni vagyont és hagyjon fel a katonai fenyegetéssel. Irán addig nem akarja teljesen megnyitni Hormuzt.
Washington viszont éppen ellenkező irányba indult: júliusban visszaállította a tengeri blokádot, most pedig minden eddiginél erősebb pénzügyi elszigetelést készít elő.
A patthelyzet ezért sajátos: az Egyesült Államok megpróbálja elvágni Irán olajexportját, miközben Irán a Hormuz, és azon keresztül a szénhidrogén-export blokádjával képes felhajtani az árakat a világpiacon, ami mindenkinek fáj.
Kína nemet mondott, Oroszország fontos háttérszereplő marad
Kína nyíltan elutasította az amerikai ultimátumot, és továbbra is tárgyalásokat sürget.
Oroszország részéről péntek délutánig nem jelent meg a kínaihoz hasonló, közvetlen hivatalos reakció Trump új „gazdasági D-napjára”. Moszkva ugyanakkor régóta ellenzi az Iránnal szembeni egyoldalú amerikai szankciókat, és Teheránnal együtt olyan kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatokat épít, amelyek csökkentik a dollárközpontú rendszer szerepét.
Washington számára ezért a szankciós stratégia valódi próbája az lesz, hogy képes-e Kínát és részben Oroszországot is elszigetelni Irántól, vagy az új nyomás inkább tovább erősíti a három ország közötti gazdasági együttműködést.
Egyelőre nem béke jön, hanem gazdasági háború
Az elmúlt napok eseményeiből egyelőre nem az látszik, hogy Washington újabb nagyszabású katonai akciókra készülne. Bessent maga is azzal érvelt, hogy a gazdasági nyomás csökkentheti a műveletek szükségességét.
Ez azonban nem jelent valódi enyhülést. Hormuz forgalma továbbra is töredéke a normálisnak, az iráni olajexport zuhan, az energiaárak ismét emelkednek, Washington közben harmadik országokat fenyeget szankciókkal, Teherán pedig katonai megtorlást helyezett kilátásba.
Az amerikai–iráni háború tehát nem ért véget: egyelőre a bombák és rakéták helyett bankokkal és szankciókkal folytatják.
