Kínai katonai szakértők olyan új védelmi koncepciót dolgoztak ki a Dél-kínai-tenger vitatott szigeteire és zátonyaira, amelyben drónok, személyzet nélküli felszíni hajók és víz alatti eszközök alkotnának többrétegű, részben automatizált védelmi hálózatot. A terv egyelőre kutatói javaslat, nem bejelentett pekingi hadrendfejlesztés, de jól illeszkedik Kína rohamosan fejlődő pilóta nélküli haditechnikájába.
A térség különösen érzékeny: a Dél-kínai-tengeren halad át a világ tengeri kereskedelmének mintegy harmada, és Kína energiaellátása szempontjából is kulcsfontosságú útvonalról van szó. Peking, Manila, Hanoi, Kuala Lumpur és Bandar Seri Begawan több sziget és tengeri terület hovatartozásáról is vitázik.
Három védelmi gyűrű a szigetek körül
A Kínai Parti Őrség Akadémiájának kutatói által ismertetett elképzelés szerint a távoli szigeteken három egymásra épülő, pilóta nélküli védelmi övezetet lehetne létrehozni.
A külső gyűrűben nagyobb felderítő és csapásmérő drónok, valamint személyzet nélküli járőrhajók figyelnék a szigetek körüli tengert. Ezek egyik feladata éppen azoknak a „vakfoltoknak” a lefedése lenne, amelyeket egy hagyományos parti radar- és megfigyelőrendszer nehezebben ellenőriz.
Közelebb a parthoz kisebb drónok, kamikazedrónok és víz alatti robotjárművek működnének. Az összes érzékelő és fegyverrendszer adatai egy központi hálózatba futnának be, amely összegezné a fenyegetésekről érkező információkat.
A cél egy többdimenziós, levegőben, vízfelszínen és víz alatt egyszerre működő védelmi rendszer kialakítása.
A gépek vennék fel az első csapást
A koncepció egyik fő előnye, hogy csökkenthetné a távoli helyőrségek emberigényét.
A Dél-kínai-tenger kis szigetein és mesterséges zátonyain szolgáló katonák ellátása háborús helyzetben rendkívül nehézzé válhat. Egy elszigetelt helyőrség elvesztése pedig nemcsak katonai, hanem politikai és presztízsveszteséget is jelentene.
Egy robotizált rendszerben az első felderítési és harci feladatokat gépek végeznék, miközben a személyzet védettebb helyen maradhatna.
Ez különösen akkor jelenthet előnyt, ha az ellenfélnek egy támadás után ténylegesen el is kell foglalnia a területet. Drónokkal és rakétákkal súlyos károkat lehet okozni, egy sziget birtokba vételéhez azonban továbbra is embereket kell partra tenni – és ekkor már az automatizált védelem mellett a hagyományos légierő, rakéták és hadihajók is bekapcsolódhatnak.
Kínának már megvannak az építőkockái
A rendszer több eleme már ma is létezik.
Kína számos levegőben, vízen és víz alatt működő pilóta nélküli platformot fejleszt. Az egyik ilyen eszköz az UB1 Sharp Shark 10 személyzet nélküli felszíni hajó, amely mintegy 40 csomós sebességre képes, és 12,7 milliméteres géppuskát is hordozhat.
Peking emellett régóta dolgozik drónrajok, hálózatba kapcsolt érzékelők és autonóm irányítási rendszerek fejlesztésén.
A mostani elképzelés újdonsága inkább abban rejlik, hogy ezeket egyetlen, állandó szigetvédelmi rendszerbe szervezné össze.
A terület már most is egyre inkább militarizálódik
Kína közben hagyományos infrastruktúrával is erősíti pozícióit.
Az egyik újabb példa az Antilop-zátony, ahol rövid idő alatt mintegy hat kilométer hosszú mesterséges szigetet, mélytengeri kikötőt és mólót építettek ki. A terület alkalmas lehet egy több mint három kilométeres kifutópálya kialakítására is, amely már katonai repülőgépek fogadására is megfelelhet.
A robotizált védelem tehát nem a hagyományos katonai infrastruktúra helyett, hanem annak következő rétegeként jelenhet meg.
Manila és Peking között rendszeresek az incidensek
A térségben ehhez nincs szükség elméleti háborús forgatókönyvekre.
Kínai és fülöp-szigeteki hajók rendszeresen kerülnek veszélyesen közel egymáshoz a Scarborough-zátonynál és a Második Thomas-zátonynál. A kínai parti őrség vízágyúkat is alkalmazott fülöp-szigeteki hajókkal szemben, és előfordult, hogy a két fél hajói mindössze néhány méterre haladtak el egymástól.
2025 augusztusában pedig már sajátos baleset történt: egy kínai parti őrségi hajó és a kínai haditengerészet egyik egysége összeütközött, miközben egy fülöp-szigeteki járőrhajót próbáltak feltartóztatni.
Az ilyen helyzetekben az autonóm rendszerek egyszerre jelenthetnek előnyt és újabb kockázatot: kevesebb ember kerül közvetlen veszélybe, ugyanakkor gyorsabbá és automatizáltabbá válhat a reagálás egy feszült incidensben.
Az Egyesült Államok is egyre közelebb kerül
A konfliktus nem pusztán Kína és a Fülöp-szigetek ügye.
Washington és Manila között 1951 óta kölcsönös védelmi szerződés van érvényben, és az Egyesült Államok többször hangsúlyozta, hogy a megállapodás a Dél-kínai-tengeren megtámadott fülöp-szigeteki katonai és parti őrségi hajókra is vonatkozik.
Az idei Balikatan hadgyakorlat már több mint 17 ezer katonával zajlott, köztük mintegy tízezer amerikaival. Japán, Ausztrália, Franciaország, Kanada és Új-Zéland is részt vett a manővereken.
Az amerikai hadsereg emellett NMESIS mobil hajóelhárító rendszert telepített a Fülöp-szigetek északi részére, miközben kilenc fülöp-szigeteki katonai létesítményhez rendelkezik hozzáféréssel az EDCA-megállapodás keretében.
A robotizált erőd újabb fegyverkezési hullámot indíthat
A kínai terv legfontosabb következménye ezért talán nem is az, hogy megvalósul-e pontosan ebben a formában.
Ha Peking valóban tömegesen telepít levegőben, vízen és víz alatt működő autonóm rendszereket a vitatott szigetek köré, a környező országoknak is reagálniuk kell majd.
A Fülöp-szigetek, Vietnam, Japán és az Egyesült Államok várhatóan saját drón-, ellen-drón- és személyzet nélküli tengeri rendszereiket fejlesztenék tovább.
Ezzel a Dél-kínai-tenger katonai versenye egy új szintre léphet: nem csupán hadihajók, rakéták és repülőgépek, hanem nagyszámú, viszonylag olcsó autonóm rendszer kerülhet egymással szembe.
A jövő erődjeiben egyre kevesebb ember lehet
A koncepció messze túlmutat a Dél-kínai-tengeren.
Távoli szigetek, sarkvidéki bázisok, part menti objektumok és nehezen ellátható katonai állások esetében a robotizált védelem egyik legnagyobb előnye éppen az lehet, hogy csökkenti az állandó emberi jelenlét szükségességét.
A modern háborúk tapasztalata azt is megmutatta, hogy olcsó, tömegesen alkalmazott drónok képesek veszélyeztetni jóval drágább hagyományos fegyverrendszereket. Ugyanakkor a drónok sem legyőzhetetlenek: az elektronikai hadviselés, a lézerek, a légvédelmi rendszerek és az ellen-drón technológiák ugyanilyen gyorsan fejlődnek.
A kínai javaslat ezért nem feltétlenül a katonák végét jelenti. Inkább azt mutatja, hogyan alakulhat át a jövő erődje: az első vonalban egyre inkább gépek figyelnek, járőröznek és harcolnak, az ember pedig távolabbról irányítja a rendszert.
