A digitális rubel szeptemberi szélesebb körű bevezetése csak egyetlen darabja egy jóval nagyobb átalakulásnak. Kína, India, Brazília, az Egyesült Arab Emírségek és több más BRICS-ország is saját jegybanki digitális pénzen dolgozik, miközben a csoportban már azt vizsgálják, hogyan lehetne ezeket és a nemzeti gyorsfizetési rendszereket összekapcsolni. A cél egyelőre nem valamiféle közös „BRICS-valuta”, hanem az, hogy a tagállamok olcsóbban, gyorsabban és kevesebb közvetítővel tudjanak egymással elszámolni.
De mi az a digitális jegybankpénz?
Első pillantásra furcsának tűnhet a fogalom, hiszen a pénz jelentős része ma is digitális. Bizonyos szempontból az a bankszámlánkon lévő százezer forint is, ami jogilag a kereskedelmi bankkal szembeni követelésünk. A készpénzt ezzel szemben közvetlenül a jegybank bocsátja ki, a maga fizikai valójában.
A CBDC – Central Bank Digital Currency – ennek a jegybankpénznek a digitális formája. Nem bitcoin, nem kriptovaluta és nem egy magáncég által kibocsátott stablecoin: mögötte maga a jegybank és végső soron az adott állam monetáris rendszere áll.
Két fő változata létezik. A lakossági CBDC a digitális bankjegyhez hasonlítható: lehet vele vásárolni, átutalható, és akár offline fizetésre is fel tudjuk használni. A nagykereskedelmi CBDC-t viszont elsősorban bankok és pénzügyi intézmények közötti elszámolásokra tervezik.
Miért kezdett el ezzel szinte mindenki foglalkozni?
A jelenség egyáltalán nem BRICS-sajátosság. A Nemzetközi Fizetések Bankjának legutóbbi átfogó felmérésében 93 megkérdezett jegybank 91 százaléka foglalkozott valamilyen formában CBDC-vel, és több mint harmaduk a stablecoinok és más kriptoeszközök terjedése miatt gyorsította fel a munkát.
Ennek több oka van. Ahogy visszaszorul a készpénz, a jegybankok nem szeretnék, ha a digitális fizetések teljes egészében kereskedelmi bankok, kártyatársaságok vagy technológiai vállalatok infrastruktúrájától függnének. A CBDC emellett gyorsíthatja az elszámolást, csökkentheti a költségeket, működhet internet nélkül, és programozhatóvá tehet bizonyos kifizetéseket – például úgy, hogy egy támogatást csak meghatározott célra lehessen elkölteni.
Ez utóbbi egyszerre lehet előny és kockázat. A célhoz kötött szociális támogatás hatékonyabbá válhat, ugyanakkor a programozhatóság és a tranzakciók nyomon követhetősége komoly adatvédelmi és állami kontrollal kapcsolatos kérdéseket vet fel.
Már az Európai Unió is készül
Jól mutatja, hogy nem pusztán a dollártól szabadulni akaró országok projektjéről van szó, hogy az Európai Központi Bank is fejleszti a digitális eurót. Az ECB jelenlegi terve szerint 2027 második felében indulhat egy egyéves éles pilot, a rendszer pedig 2029-re válhat kibocsátásra alkalmassá, ha addig megszületik a szükséges uniós jogszabály.
Az európai érvelésben ugyanúgy megjelenik a monetáris szuverenitás és a fizetési infrastruktúra ellenőrzésének kérdése, mint a BRICS-országoknál.
Kína már egy másik ligában játszik
A BRICS-en belül messze Kína jutott a legtovább. 2025 novemberének végéig 230 millió magánszemély és közel 19 millió intézmény rendelkezett digitális jüanhoz kapcsolódó tárcával, a rendszerben pedig 3,48 milliárd tranzakciót hajtottak végre 16,7 ezermilliárd jüan értékben.
Peking 2026 elején ráadásul jelentősen módosította a konstrukciót: a névhez kötött e-CNY-tárcákban tartott pénz már kamatozhat is, vagyis a digitális jüan fokozatosan túllép az egyszerű „digitális készpénz” szerepén.
Kína közben a határokon átnyúló felhasználásban is kísérletezik. Az Egyesült Arab Emírségekkel, Thaifölddel, Hongkonggal és Szaúd-Arábiával működő mBridge több jegybank digitális pénzének közvetlen elszámolását teszteli, hagyományos többlépcsős levelezőbanki lánc nélkül.
India a programozható pénzt teszteli
India más utat választott. A digitális rúpia országos pilotja 2025 végére 8,2 millió felhasználót és 1,1 millió kereskedőt ért el, miközben összekapcsolták az ország rendkívül sikeres UPI gyorsfizetési rendszerével.
Az indiai kísérletek egyik legérdekesebb eleme a programozhatóság. Mezőgazdasági támogatásokat és más juttatásokat már úgy is teszteltek, hogy a digitális rúpiát csak előre meghatározott célokra lehessen elkölteni. Augusztusban két szövetségi területen állami élelmiszertámogatások CBDC-alapú folyósítását is elindították.
Oroszország már végzett a teszteléssel
Oroszországban szeptember 1-jén kezdődött a digitális rubel szélesebb körű használata. A legnagyobb bankok és kereskedelmi vállalatok infrastruktúrája megnyílt a rendszer előtt, az ügyfelek pedig önkéntesen nyithatnak digitálisrubel-számlát a jegybank platformján. A bevezetés 2027-ben és 2028-ban további bankokra és vállalkozásokra terjed ki.
Moszkva számára természetesen különösen fontos a külső fizetési rendszerektől való függőség csökkentése, de a digitális rubel belföldön is ugyanazokat a kérdéseket veti fel, mint más CBDC-k: költség, hozzáférés, banki közvetítés és adatvédelem.
Brazília inkább visszalépett egyet
Brazília Drex projektje azt mutatja, hogy a CBDC nem egyszerűen annyi, hogy egy jegybank „ráteszi a pénzt a blokkláncra”. A brazil tesztek során komoly problémának bizonyult a magánszféra védelmének, a nagy tranzakciós kapacitásnak és a programozhatóságnak az egyidejű biztosítása. A jegybank ezért a technológiai konstrukció újragondolása mellett egyre inkább konkrét pénzügyi felhasználási esetekre és tokenizált eszközök elszámolására koncentrál.
Érdekes módon Brazília közben a már működő Pix gyorsfizetési rendszer nemzetközi összekapcsolásával is kísérletezik: éppen az ECB-vel vizsgálják a Pix és az európai TIPS rendszer közötti kapcsolat lehetőségét.
Az Öbölben a határokon átnyúló fizetés a kulcs
Az Egyesült Arab Emírségek egyszerre fejleszt lakossági és bankközi digitális dirhamot. 2025-ben már végrehajtották az első valódi állami tranzakciót digitális dirhammal, miközben a rendszer következő szakasza a lakossági tárcákat, az okosszerződéseket és a nemzetközi elszámolásokat is lefedi.
Szaúd-Arábia egyelőre óvatosabb a lakossági CBDC-vel, viszont részt vesz az mBridge-ben, vagyis elsősorban a bankközi és határokon átnyúló alkalmazások érdeklik.
Nem minden BRICS-tag ugyanoda tart
Indonézia a Project Garuda keretében előbb nagykereskedelmi, később lakossági digitális rúpiával számol, és a rendszert a 2030-ig tartó fizetési digitalizációba illeszti.
Dél-Afrika ezzel szemben arra jutott, hogy jelenleg nincs sürgető szüksége lakossági CBDC-re: inkább a hagyományos digitális fizetési rendszer modernizálását és a nagykereskedelmi CBDC lehetőségeit vizsgálja.
Irán már tesztelte a digitális riált, Egyiptom gazdasági stratégiája pedig 2030-ig számol digitális font bevezetésével. Etiópia még jóval korábbi szakaszban jár: jelenleg elsősorban az ország digitális fizetési infrastruktúráját és pénzügyi hozzáférését építi.
Nem közös valuta, hanem közös hálózat
A BRICS számára éppen a különböző modellek összekapcsolása lehet a következő nagy lépés. India 2026-os elnöksége alatt már létrejött az erről tárgyaló fizetési munkacsoport, és napirenden van a CBDC-k, valamint az olyan nemzeti gyorsfizetési rendszerek összekötése, mint az indiai UPI vagy a brazil Pix.
Ez fontos különbség. Nem egy központi BRICS-bank által kibocsátott új pénzről van szó. Egy indiai cég továbbra is rúpiában, egy kínai jüanban, egy orosz rubelben számolhatna el – csak a rendszerek közvetlenebbül kommunikálnának egymással.
Ezzel ki lehetne hagyni a mai nemzetközi tranzakciók egy részét lassító és drágító közvetítőket, és bizonyos esetekben csökkenteni lehetne a dolláralapú elszámolások szükségességét is.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy technológiai kapcsolóval szükségtelenné vagy teljes mértékben kiválthatóvá válik a dollár. Továbbra is szükség van árfolyamokra, likviditásra, közös szabályokra, pénzmosás elleni ellenőrzésre, adatvédelemre és arra, hogy a különböző országok rendszerei valóban megbízzanak egymásban.
A változás jelentősége inkább abban áll, hogy a digitális jegybankpénzekkel a nemzetközi pénzügyi rendszer technikai alapjai is versenyterületté váltak. A BRICS-országok, az Európai Unió és más gazdasági központok egyaránt arra készülnek, hogy a következő évtized digitális pénzforgalmában ne kizárólag mások infrastruktúrájára kelljen támaszkodniuk.
Kína már több százmillió digitálisjüan-tárcánál jár, Oroszország megkezdte a digitális rubel szélesebb bevezetését, India pedig a BRICS-országok rendszereinek összekapcsolását szorgalmazza – de a cél nem egy közös valuta, hanem egy új nemzetközi fizetési hálózat.
