Különös kettősséggel kezdődött az idei tanév a Szentföld keresztény közösségei számára. Jeruzsálemben több mint 8500 diák maradt otthon, miután több tucat ciszjordániai tanár nem kapta meg időben az izraeli belépési engedélyét. Alig száz kilométerrel arrébb, a háború sújtotta Gázában viszont közel három év után újra megnyitotta kapuit az övezet egyetlen katolikus plébániájának iskolája.
Több mint hetven tanár nem tudott munkába állni
A jeruzsálemi keresztény oktatási intézmények szeptember 1-jén felfüggesztették a tanítást, miután több mint hetven, Ciszjordániában élő tanár és más alkalmazott belépési engedélyét nem újították meg a tanév kezdetéig. Az intézkedés nemcsak a tanítást, hanem az adminisztrációt, a technikai munkát, a takarítást és más szolgáltatásokat is érintette. Összesen több mint 8500 diák oktatása került veszélybe.
A keresztény iskolák eredetileg határozatlan idejű tiltakozást jelentettek be. A sztrájkot végül már egy nap után lefújták, miután az izraeli hatóságok az engedélyek egy részét kiadták vagy meghosszabbították. A Latin Patriarchátus egyik illetékese szerint azonban ezek között volt mindössze egy hétre, egy hónapra vagy az év végéig érvényes dokumentum is, vagyis a tanév egészére szóló rendezés továbbra sem történt meg minden érintettnél.
Izrael vitatja az iskolák állítását
Az izraeli hatóságok másképp írják le a helyzetet. A megszállt területeken folyó izraeli polgári ügyeket koordináló COGAT szerint minden olyan tanár és alkalmazott, aki megfelelt a jogosultsági és biztonsági feltételeknek, még a tanév kezdete előtt megkapta a szükséges engedélyt. A szervezet ezért visszautasította azt az állítást, hogy több tucat jogosult pedagógus maradt volna engedély nélkül.
A keresztény intézmények szerint azonban a probléma jóval túlmutat egyetlen tanévkezdési fennakadáson. Daoud Kassabry, a jeruzsálemi Collège des Frères igazgatója arra figyelmeztetett, hogy a kiszámíthatatlan belépési szabályok és a palesztin tanárok alkalmazását érintő korlátozások hosszabb távon magát a keresztény intézményrendszert gyengítik. A jeruzsálemi keresztény iskolák egy része több mint száz éve működik, és nemcsak oktatási intézményként, hanem a helyi keresztény közösség fennmaradásának egyik alapjaként tekintenek rájuk.
Gázában három év után ismét becsengettek
Ezzel szinte egy időben egészen másfajta tanévkezdés zajlik a Gázai övezetben. A gázavárosi Szent Család katolikus plébánia iskolája a 2023-ban kezdődött háború óta először nyitja meg ismét teljes körűen kapuit. Szeptemberben körülbelül ezer gyereket várnak: 180 óvodást és 820 általános iskolást.
Az iskola jelentősége túlmutat a gázai keresztény közösségen. A Szentföld keresztény iskolái hagyományosan más vallású, köztük muszlim családok gyermekeit is fogadják, és a Latin Patriarchátus kifejezetten a vallások közötti együttélés egyik intézményi alapjaként tekint rájuk. William Shomali püspök szerint az újranyitás legfontosabb eredménye most egyszerűen az, hogy a gyerekek néhány órára ismét kiszámítható környezetet, tanárokat és napi rutint kapnak.
Az iskola közben menedékhellyé változott
A plébánia épületei a háború alatt menedékhelyként szolgáltak több száz ember számára, az egykori tantermek egy részében családokat szállásoltak el. Maga a Szent Család-templom 2025 júliusában izraeli tűz következtében súlyosan megrongálódott: három ember meghalt, többen megsebesültek, köztük Gabriel Romanelli plébános. Az izraeli hadsereg későbbi vizsgálata szerint a templomot véletlenül találta el egy eltért lövedék; a Latin Patriarchátus akkor vitatta ezt a magyarázatot.
A tanévkezdés ezért Gázában nem a normalitás visszatérését jelenti. A háború következményei továbbra is jelen vannak, sok iskola és otthon megsemmisült vagy megsérült, és számos család továbbra is bizonytalan körülmények között él. Mégis, ahogy Shomali püspök fogalmazott, az iskola újranyitása önmagában a gondoskodás egyik formája: egy olyan helyen, ahol az elmúlt években a gyerekek számára még az iskolába járás lehetősége sem volt magától értetődő.
A jeruzsálemi és a gázai történet talán mindennél jobban megmutatja: a keresztény jelenlét fennmaradása a Szentföldön nemcsak templomokon és szent helyeken múlik, hanem azon is, hogy működhetnek-e iskolák, dolgozhatnak-e tanárok, és marad-e olyan intézményi háttér, amelyben a családok jövőt tudnak tervezni.
