Egy puskatussal kettétört krizantémos határkőből diplomáciai konfliktus lett Oroszország, Japán és Kína között. Tokió a mai Japán jelképének megsértését látja az új habarovszki emlékműben, Moszkva szerint azonban éppen a japán militarizmus feletti győzelemről szól a kompozíció. Peking ennél is tovább ment: a kínai külügy szerint Japánnak nem az orosz emlékművet kéne bírálnia, hanem végleg leszámolni a saját militarista múltjával.
Egy szovjet katona és egy összetört határkő
Szeptember 4-én Habarovszkban avatták fel Oroszország eddigi legnagyobb, a militarista Japán felett aratott győzelemnek szentelt emlékművét. A kompozíció központi alakja egy 15 méter magas szovjet katona, aki puskatussal széttör egy krizantémmal díszített japán határkövet. Az orosz alkotók szerint a figura a Kvantung-hadsereget 1945 augusztusában legyőző Vörös Hadsereget jelképezi.
A határkő nem kitalált motívum. Az 1905-ös orosz–japán háborút lezáró portsmouth-i béke után Japán megszerezte Szahalin déli részét, és az 50. szélességi körön húzódó új határ mentén ilyen jelzőköveket helyezett el. Az emlékmű tehát orosz értelmezésben nem általában Japán megsemmisítését, hanem egy konkrét birodalmi határ eltörlését ábrázolja.
Tokió szerint ez már nem történelmi emlékezés
Japán már a szobor felavatása előtt tiltakozott, majd az elkészült emlékmű eltávolítását követelte. A külügyminisztérium szerint a krizantémcímer „Japánt szimbolizáló emblémaként széles körben ismert”, ezért az annak összetörését megjelenítő emlékmű elfogadhatatlan a japán nemzeti érzület szempontjából. Motegi Tosimicu külügyminiszter közölte: diplomáciai úton kérték Moszkvától az építés leállítását, majd a szobor eltávolítását is.
Tokió álláspontja vitatható: bár valóban egy stilizált krizantém szerepel az ország útlevelein annak jelképeként, de jogilag ma sincs hivatalosan meghatározott állami címere Japánnak.
Csakhogy ugyanaz a virág a birodalom jelképe is volt
Moszkva érvelése történelmileg könnyen érthető. A krizantém a császári Japán egyik legfontosabb hatalmi szimbóluma volt, és szorosan összekapcsolódott a fegyveres erőkkel is. A Japán Császári Haditengerészet 1898-tól a cirkáló méretű és annál nagyobb hadihajók orrán használta a császári krizantémcímert. Ott volt a Mikaszán, és ott díszelgett a második világháború legendás óriáscsatahajója, a Jamato orrán is.
Az orosz fél ezért azt mondja: nem a mai japán államot, hanem a militarista Japán Birodalmat ábrázolták legyőzöttként. Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő egyébként a szobor eltávolítására vonatkozó követelést ahhoz hasonlította, mintha Tokió azt kérné, hogy ne fújjon a szél és ne süssön a nap. Szerinte az orosz történelmi emlékezet tényeken alapul, és Japánnak nem kellene más országokra is kiterjesztenie saját múltjának figyelmen kívül hagyását.
Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője szeptember 8-án még egy lépéssel tovább ment: furcsának nevezte, hogy Japán miközben az orosz emlékmű ellen tiltakozik, az Egyesült Államok által Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombákról jóval visszafogottabban beszél.
Kína beszállt – méghozzá Oroszország oldalán
A vita hamar túlnőtt a két ország kapcsolatain. A kínai sajtó már a szobor avatásától kezdve nagy figyelemmel követte az ügyet, szeptember 8-án pedig Peking hivatalosan is reagált.
Mao Ning szóvivő szerint annak módja, ahogyan Japán saját történelméhez viszonyul, alapvető mércéje annak, mennyire őszinte az ország békés fejlődés melletti elkötelezettsége. Peking arra emlékeztetett, hogy Japán a militarista rendszer bűneinek elismerése és a háború utáni nemzetközi rend elfogadása után válhatott az ENSZ tagjává. Kína szerint Tokiónak „tiszta szakítást” kell végrehajtania a militarizmussal.
A kínai Global Times ennél jóval élesebben fogalmazott. A lap azt vetette Tokió szemére, hogy miközben egy orosz szobor miatt tiltakozik, Japánban továbbra is léteznek olyan emlékhelyek és szimbólumok, amelyek a birodalmi terjeszkedéssel kapcsolódnak össze. A kínai narratívában így a habarovszki szobor már nem orosz–japán vita, hanem Japán háborús múltjával való szembenézés újabb próbája lett.
Korea figyel, de egyelőre hallgat
Az ügy fejleményeit a dél-koreai Yonhap hírügynökség is figyelemmel kíséri. Ez nem meglepő: a Koreai-félsziget 1910 és 1945 között japán gyarmati uralom alatt állt, lakosságát súlyos emberi és anyagi veszteségek érték, így a japán imperializmus emlékezete ma is rendkívül érzékeny politikai kérdés.
Szöul azonban az egyébként is feszült távol-keleti helyzetben egyelőre nem foglalt hivatalosan állást a habarovszki szobor ügyében. A dél-koreai sajtó ismerteti a japán és az orosz érveket, de a kormány eddig kívül maradt a konfliktuson.
Egy krizantémban száz év történelme
A habarovszki vita attól válik igazán érdekessé, hogy a néző perspektívájától függöően ugyanaz a krizantém egyszerre lehet a mai Japán békés államiságának egyik informális jelképe és a hajdani császári birodalom hatalmi szimbóluma. A japán útleveleken ma is ott van, miközben egy évszázaddal ezelőtt határköveken és hadihajók orrán hirdette a felkelő nap birodalmának felsőbbrendűségét és a császár fennhatóságát.
Nem kell feltétlenül rossz szándék ahhoz, hogy ki-ki mást lásson bele.
A szoborban szinte az egész huszadik századi távol-keleti történelem összesűrűsödik: az 1905-ös orosz–japán háború, Szahalin felosztása, a japán birodalmi terjeszkedés, Kína és Korea megszállása, az 1945-ös szovjet mandzsúriai offenzíva és a máig rendezetlen orosz–japán területi vita. Ezért ilyen nehéz eldönteni, mit tör össze valójában a habarovszki szovjet katona. Tokió szerint Japán jelképét. Moszkva és Peking szerint a japán militarizmusét.
És éppen ez a kétféle értelmezés mutatja meg, hogy Kelet-Ázsiában a második világháború nyolc évtized után sem vált egyszerűen történelemmé.
Nem is annyira a szobor állításának ténye, inkább a részletek miatt egyértelmű a provokáció szándéka orosz részről. Tegyük hozzá nem Oroszország kezdte. Japán az utóbbi években oroszellenességre vetemedett, és amúgy így az ukrán útat járja az amerikai érdekek szolgálatában. Legyőzött ország, amerikai megszállás alatt áll, de a választáson nem kell az amerikai érdekeket kiszolgálókra szavazni. Vagyis Oroszország most úgy nem keresi a békét, ahogy Japán sem, amikor az ukrán háborúban állást foglalt.